Öt napig tartó zongorakúra

Öt napig tartó zongorakúra

Szabadka komolyzenét kedvelő közönsége ismételten elégedett lehet, hiszen november 19-e és 24-e között rendezték meg a IV. Nemzetközi Zongorafesztivált.

Az Electe Civil Szervezet gondoskodott arról, hogy az érdeklődők rendkívül neves külföldi és hazai művészeket hallhassanak.

A novemberi éjszakákat öt napon át a zongorabillentyűk hangja töltötte ki. Az idén a zongoraművészek a szabadkai városháza dísztermében és a Raichle-palotában léptek színpadra. A Kortárs Galériában 18 órakor, a városházán pedig 20 órakor kezdődtek a hangversenyek.


Roncsák Alexander felvételei

A rendezvénysorozat megnyitóján Tami Kanazawa és Yuval Admony kettőse lépett fel. A japán—izraeli házaspár hatalmas sikert aratott, hiszen Liszt Ferenc, Alexander Scriabin és George Gershwin művei után a közönség háromszor visszatapsolta, és fél tízig el sem engedte a művészpárt.

20-án már két koncertre látogathatott el a közönség. Hat órakor Palojtay János fiatal zongoraművész előadásában Johannes Brahms, Claude Debussy és Bartók Béla kompozíciói hangzottak el a Kortárs Galériában. A már ötévesen zongorázni tanuló művész rendkívül mély, igényes és igen összetett játékot adott elő. Magas előadói színvonala lehengerlő volt.

A városháza dísztermében a német származású Eva-Maria Weinreich és a japán Tomohito Nakaishi Witold Lutosławski és Liszt Ferenc zongorakompozíciói után Smetana jól ismert Moldau című művével varázsolta el a közönséget. A következő hangjáték a zongoraművésznő kompozíciója volt, mely A kastély címet viseli. Alexander Arutiunian és Arno Babajanian Örmény rapszódiája után ismét a közönség lelkesedését fejezte ki a vastaps, s ebből adódóan az előadók kénytelenek voltak még egy Piazzolla-tangót eljátszani, illetve egy karácsonyi dallamot a hüvelykujjukkal, ami nagyon szórakoztató lezárása volt az estének.

A koncertsorozat harmadik napján Jelena Bajić és Julia Bal kettősét hallgathatta meg a közönség a Raichle-palotában.

A folytatásban a díszteremben ülve nem mertem levegőt venni, inkább helyet adtam a libabőrnek, mivel az olasz duó, Sara Dominici és Massimo Perciaccante lendületes, temperamentumos zongorajátéka nem hagyott más lehetőséget. A többi közt Sosztakovics és Camille Saint-Saëns szőnyegén repültünk, meghallgattuk a Paganini-variációkat, és Az élet szép című film zeneszerzőjének, Nicola Piovaninak is elhangzott néhány csodálatos műve.

Szerda este a Miljana és Marko Đorđević alkotta zongorakettőst hallhatta a nagyérdemű, majd a gálával folytatódott a műsor, melyen a mesterkurzuson oklevelet szerzett zongoristák léptek fel. Csütörtöktől már csak a Raichle-palotában tartottak koncerteket. Somogyvári Zita énekművészt Kerényi Mariann kísérte zongorán. Az utolsó estén 18 órától Nikola Zdravković, 20 órától pedig a közönség Iris Kobal előadását hallhatta, melynek során Bach és Rahmanyinov szólt a hallgatósághoz.

Görög Noémi, az Electe művészeti vezetője elmondta, hogy nagyon elégedett az idei fesztivállal is.

— Elsősorban azoknak a művészeknek tartozunk köszönettel, akik elvállalták a fellépést. Részben meghívásos alapon jöttek el, részben pedig az e-mail-címünkre írtak, ahol egész évben várjuk a fellépni vágyó művészek jelentkezését. Rengeteg zongorista szeretne Szabadkán játszani. Kiválasztottam az előadókat, és el kell mondanom, hogy a Kanazawa—Admony-párost mindenképp szerettem volna vendégül látni, elsősorban a mesterkurzus miatt. Ők tanították azokat a fiatal zenészeket, akik saját repertoárral jelentkeztek a kurzusra, és a gálán adták elő a begyakorolt művet. Úgy gondolom, hogy a zongoraduó a legkisebbekre is inspiratívan hatott. A művészek tiszteletdíj nélkül játszottak a fesztiválon, hiszen jótékonysági rendezvényt tartottunk. A koncerteket ingyenesen lehetett látogatni, a becsületkasszába befolyt összeget a Dedović testvérpár gyógyíttatására adományozzuk. Abszolút hálával tartozunk a belgrádi Piano Land hangszerépítő és -szállító cégnek, mert lehetővé tette, hogy a Raichle-palotában is legyen koncert, meg hogy a városháza dísztermében két zongora álljon a művészek rendelkezésére. Az önkormányzattól is kaptunk némi pénzt, de azt nemcsak a zongorafesztiválra, hanem az egész évi munkákra. Először történt meg, hogy valóban rengetegen segítettek, ismeretlenek és barátok egyaránt. A Szabadkai Zeneiskola az egyik főtámogatója volt a koncerteknek. Az intézmény közreműködésének köszönhetően rendkívül jó hangulat volt a zongora tanszéken. Az Euro Petrol is támogatta a fesztivált, így az útiköltségről is tudtunk gondoskodni. A szabadkai Villa Modena pedig azzal segített, hogy ott szállásolhattuk el a művészeket. Az idén azért két helyszínen került sor a koncertekre, mert a városháza díszterme nem mindig volt szabad, illetve sok művésznek kellett fellépnie. Mivel feltételeztem, hogy melyik darab és fellépő játéka igényel kamaratermi atmoszférát, az alapján választottam ki az előadóművész repertoárjához legmegfelelőbb helyszínt. Ki szerettük volna próbálni a Raichle-palotát, és úgy gondolom, teljesen megfelelő, úgyhogy mindenképp kellene az épületbe egy zongora. Maximálisan elégedettek vagyunk az idei rendezvénnyel, a koncertek remekül sikerültek, és nagyon örülök, hogy hosszú idő után ismét összedolgoztunk a Szabadkai Zeneiskolával, illetve hogy megint jó érzés bemenni oda. Ez az a rendezvény, ahol minden szálat nekem kell összefognom. A zongorafesztivál előtt körülbelül két hónapig dolgozom a szervezésen. Mindig konkrét terveim vannak, tudom, hogy mit szeretnék majd például a gálaesten látni és hallani. Januárban lesz nyolcéves az Electe, és még mindig hatalmas a lelkesedés a tagok részéről. Most is rengeteget dolgoztak. Ennyi év alatt azért rájöttünk, hogyan kell közönséget szervezni, és tanárként igyekszem a diákokat is bevonni a rendezvényeinkbe. Ez egyébként nagyon nehéz, mert a diákok többsége nehezen motiválható, viszont igyekezni kell úgy megközelíteni ezt az egészet, hogy nekik is érdekes legyen. Hatalmas öröm volt látni, hogy minden este telt ház előtt játszhattak a vendégeink.

 

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Zenei újdonságok
Zene
  • Zvekán Péter
  • 2018.11.13.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
Kárpát-medencei Magyarok Zenéje
Zene
Facebook

Támogatóink