Csoportkép a templomkertben

A szeretetről csak közösségben szabadna beszélnünk, amelyben mindenki fontos ember, éppen csak nem ismerjük mindehhez eléggé egymást. Erre a hiányosságra igyekezett újból rámutatni s megoldást is találni kiküszöbölésére a legutóbbi HÁLÓ találkozó. Habár sorrendben nyolcadik esztendeje van jelen a dél-bánsági magyarság körében, az idén vált először névlegesen is ökumenikussá. Fejértelep, Székelykeve, Sándoregyháza, Versec, Pancsova, Ürményháza, Udvarszállás után ugyanis Torontálvásárhelyen a helyi református egyházközség szervezésében adhattak találkát egymásnak a huszonhárom helységből érkezők. Soraikban lelkészekkel, plébánosokkal, hitoktatókkal, alapítókkal, szervezőkkel, régi és leendő -- szakmai, azaz ''hálós” nyelven mondva: -- bogocskákkal. Schön Györgynek és barátainak hangulatoldó, légkörmelegítő gitárakkordjai után Gyenge Károly tiszteletes úr egy igeszakaszt olvasott fel köszöntőül, utána pedig Kotormán Mária helybeli katolikus hitoktató és bogozó, ifj. Balogi András, a torontálvásárhelyi helyi közösség elnöke, illetve Basa Gergely, a dél-bánsági régió bogozója üdvözölte az egybegyűlteket.
A Közösségfejlesztő Keresztény Egyesület, amely eredetileg katolikus indíttatású, de szellemiségében nyitott mozgalom, huszonegy évvel ezelőtt jött létre azzal a céllal, hogy segítse a Kárpát-medencében élő magyar keresztény közösségek közötti kapcsolatépítést. Erre mutatott rá köszöntőjében Puchard Zoltán alapító is, majd Konkoly Elemér, a Budapest--Svábhegyi Református Keresztyén Missziós Egyházközség gondnoka mondott rövid, ünnepi méltatást. A találkozó meghívott előadói közül először dr. Kolumbán Vilmos József, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Egyetem professzora tartott előadást, az erdélyi princípium és gyakorlati megoldások vázolásán keresztül mondott példát arra, mennyivel nagyobb teherbírású az az összefogódzó közösség, amely gondjai megoldásának érdekében le tudja és meri vetkezni magáról a felekezeti béklyókat. Szavai nyomán nemcsak a hozzánk távol lakó testvérek udvarába nyerhettünk betekintést, de mintha saját kagylóhéjunk is felnyílt volna kissé. Rövidke szünet után egy újabb gitárszám következett, majd pedig Barta Szabolcs lazarista szerzetes, a budapesti rendház fiatal házfőnöke tartott előadást. A múltban elkövetett ballépések örökös felhánytorgatásának, továbbá a keresztényt a keresztyéntől, de végső soron testvért a testvértől elválasztó különbségek és ellentétek újrahangsúlyozásának, lélek-, élet- és közösségsüllyesztőiről. Óva intve egyúttal, hogy az igazi ökumenizmushoz a szíveknek is meg kell újulniuk! Ahhoz pedig elengedhetetlen előfeltétel az alapos lelkiismeret-vizsgálat, a bűnbánat és a továbblépéshez szükséges megbocsátás.
Bejáródott munkarend szerint a találkozó kiscsoportos beszélgetésekkel folytatódott. A harapnivaló elfogyasztása után pedig a vendégsereget Széchenyi Jolán nyugalmazott tanárnő invitálta meg egy frissítő, helytörténeti tájékoztatóval egybekötött múzeumlátogatásra. A délutáni művelődési műsorban a Dalárda, a Kéknefelejcs énekcsoport, Szabó István amatőr versíró, a művelődési otthon irodalmi csoportjának hölgytagjai, illetve Balassa Olivér zongorajátékával ízelítőt is adott a debellácsi-torontálvásárhelyi telepes ősöktől örökölt Isten-, haza- és vendégszeretetből. A helyi iskola nevében Bakator János osztálytanító vette át a svábhegyi testvérgyülekezettől az ajándékba hozott zenei tankönyveket. Kuriózum az is, hogy az eseményre nemcsak a községi Oktatási Központ, illetve a pancsovai Magyar Percek forgatócsoportja ''szállt ki”, hanem az újvidéki tévéstáb is megörökítette az eseményt.
A fotózás és az ökumenikus istentisztelet idejére a nap folyamán igencsak hiányolt távollevők is megérkeztek végül. Így a patinás, ám salétromcsipkés, továbbá orgonájának és tetőszerkezetének megígért felújítására türelmesen váró református templomot nemcsak az Ige szavai, hanem a széles skálán zengő énekhangok is betöltötték. Nemzeti imánk közös eléneklése után természetesen a hogyan tovább kérdés is elhangzott, amire kétségkívül a tettek adják majd meg a választ. Egy dolog viszont már biztos: külön reklám és felszólítás nélkül is összetartoztunk. Nemzetben és Krisztus követésében egyaránt. Bár így lenne a továbbiakban is!