home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Össz-hangban
Szerda Zsófi
2018.01.24.
LXXIII. évf. 3. szám
Össz-hangban

Két fiatal csajról, hölgyről, hölgyeményről, nőről szól ez az írás.

Ők nagyon hasonlítanak egymásra (hiszen ikrek), mégis rettentően különböznek. És nem csak abban, hogy egyikük szőke, a másik pedig fekete, egyikük csellón játszik, a másik pedig hegedűn. Brestyánszki Bernadettet és Brestyánszki Dínát régóta ismerem, ismerjük. Még nagyon fiatalok, viszont máris tengernyi felkérés, élmény, koncert áll mögöttük.

* Mindketten zenével foglalkoztok. Húros hangszereken pendültök együtt. Igazából amióta ismerlek benneteket, mindig hangszert látok a kezetekben. Kivéve a Jézus Krisztus szupersztárt, akkor még táncoltatok, nem lehetett benneteket szétválasztani. Most viszont gyakrabban látni benneteket külön utakon. Ki merre jár-kel mostanában?
 


Fotó: Elephant Studio

Bernadett: — Nemrég tértem vissza az egyetemre, újult energiával gyakorlom a csellómon a klasszikus zenét, és a művésztanári pálya rejtelmeibe is intenzíven belemerülök. Hétköznapjaimat ez a két dolog tölti most ki leginkább. 2017 januárjában lehetőséget kaptam arra, hogy a Tiffany vonósnégyessel körbeutazzam a földet, a világ második legnagyobb óceánjáróján, a Queen Elizabethen. Ez persze kemény munka volt, emellett óriási lehetőség is, hogy világot lássak. Miután visszatértem, akkor fedeztem fel annak fontosságát, mennyire elengedhetetlen a művészeti tevékenységem tekintetében a komoly- és az úgynevezett világzene egyensúlya, egymással való párhuzamossága az életemben. Így tudok igazán alkotni, reprodukálni és előadni. Már fiatalon is számos zenei irányzatú csapat tagjai voltunk, ilyen például a Wooden Ambulance, a Lábos Electric Orchestra vagy a Secret Man.

* Mindig nagyon mókás, amikor egy ennyire fiatal ember azt mondja, hogy már fiatalon is… De folytassátok…

Dína: — Számomra nagyon tanulságos volt, hogy 2017 januárjától fél évet taníthattam a Szabadkai Zeneiskolában. Itt kamatoztatni tudtam a jelenlegi tanulmányaimat, hiszen végzős hallgató vagyok a Szegedi Tudományegyetem ének—zene szakán. A nyáron sokat utazgattam külföldön, ezenkívül dolgoztam az Ozora fesztiválon a Dragon Nest Színpad csapatával, ami hatalmas élmény és tapasztalat volt számomra. Rengeteg új zenei stílussal találkoztam, ami ahhoz vezetett, hogy kipróbáljam a lakótársam bendzsóját. Szerencsés ötlet volt, hiszen azóta le sem tudom tenni. Tizenöt év hegedülés után hihetetlenül inspiráló egy más típusú harmonikus hangszeren játszani. A bendzsó különféle érzéseket, gondolatokat ébreszt bennem. Már középiskolában elkezdtem verseket írni, és most a bendzsón játszva érzem, ahogy konkrét szavak, mondatok fogalmazódnak meg bennem. Ezeket nem félek hangosan kimondani, dalszövegeket alkotok belőlük. Úgy érzem, megtaláltam azt az utat, amely érdekel, hogy összekössem a szövegvilágot a zenével.

* Az, hogy ikrek vagytok, mondjuk, a közös improvizációban segít? Könnyebben rákapcsolódtok a másik húrjaira?

Dína: — Bernivel általános iskolás korunk óta zenélünk együtt, sokszor már reggel pizsamában muzsikáltunk, este el sem raktuk a hangszert, hogy ne kelljen bajlódni a kipakolással reggel. Néhányszor már ijesztő volt számunkra, hogy mennyire hasonlóan gondolkodunk, az viszont, hogy az elmúlt években külön életet élünk, sok újdonságot hozott a zenénkbe, ami által gazdagabb stílust formálhatunk.

Bernadett: — Mióta az eszemet tudom, együtt zenélünk Dínával. Már hétévesen elkezdtük a zenei tanulmányainkat, így mindketten hangszerrel a kezünkben nőttünk fel. Érzelmeink improvizációvá szublimálódása kamaszkorunktól vált jelentőssé. A mély és szinte teljesen megmagyarázhatatlan zenei kapcsolat  akkoriban vált igazán izgalmas élménnyé számunkra, majd a közönségünk számára is. Igen, egy időben szinte elválaszthatatlanok voltunk, az érzelmi világunk is hasonló volt. Zenéltünk, ha boldogok, motiváltak és kreatívak voltunk, viszont általában a szomorúság érzésének interpretálása vonzott bennünket leginkább. Talán ez a hangulat érezhető az első albumunkon is, mely 2015-ben jelent meg a Symposion kiadásában Hybrid Realm címmel. Az album számain több vendégzenésszel dolgoztunk együtt. Ezzel a lemezzel itthon és külföldön is koncerteztünk, a többi közt a budapesti Trafóban, a zágrábi Močvarában, a pécsi Nappaliban, a szegedi Várkertben és a szabadkai Stúdió 11-ben.

 

 

* Már több alkalommal tartottatok zenei műhelyt — a többi közt nálunk, a Malomfesztiválon is. Hogyan építitek fel a munkát, és mik a tapasztalataitok?

— Már elég fiatalon lehetőségünk nyílt arra, hogy improvizatív zenei műhelyt szervezzünk. Az első alkalommal izgultunk, hogyan fogunk egy különböző zenei stílusokban mozgó, mindenféle korosztályból érkező, egymástól eltérő alkotói habitusú emberekből álló csapattal dolgozni. Egy ilyen műhely esetében gyakran előfordul, hogy a zenészek akkor és ott ismerkednek meg egymással, velünk. Viszont már elég korán rájöttünk, hogy ezeken a foglalkozásokon minden alkalommal új helyzetekkel kell szembenéznünk, minden műhelymunka más és más. Arra pedig, hogy hogyan irányíts, hogyan vezényeld le az alkotói folyamatot, nincs recept. De éppen ettől válik számunkra is érdekessé, izgalmas kihívássá. Például gyorsan kiderült, hogy a zenében nem feltétlenül számít az életkor, és teljesen más szinten mozgó hangszeres zenészek is kiválóan együtt tudnak működni. Több helyen tartottunk már zenei műhelyt, például Vodnjanban, egy horvátországi rezidenciaprogram keretében, Szabadkán, a Raktárban, Szegeden pedig már két éve szervezünk szintén többnapos műhelyt a Symposion-napok keretében, a Várkertben. 2017-ben a Malomfesztiválon is volt egy háromnapos műhelyünk, legutóbb pedig Budapesten, a Lumenben állítottunk össze egy csapatot. A műhelymunkák alatt igyekszünk közvetlen, baráti légkört kialakítani, amivel azt szeretnénk elérni, hogy mindenkinek sikerüljön felszabadulnia. Ebben a hangulatban örülünk, ha a részvevőknek sikerül kihozniuk magukból valami újat és akár önmaguk számára is meglepőt. A műhelyeken szabad improvizációból és közös, kreatív, alkotó együttműködésből/gondolkodásból születnek a zeneszámok. Arra mindig figyelünk, hogy a kompozíciók felépítésének folyamatában arra is adódjon lehetőség, hogy egy-egy zenész külön kibontakozhasson, felhasználva a helyzet hangulatát. Ez a pillanat számunkra talán a legnagyobb öröm, egy kibontakozás, kicsúcsosodás, mely rengeteg energiát szabadít fel, és a többiek számára is igen inspiráló.

* Színházi zene. Kihívás volt, vagy megoldandó feladat? Esetleg egyik sem?

Dína: — A családunknak köszönhetően sohasem álltunk messze a színháztól, már egészen fiatal korunkban is közreműködői voltunk egy-egy felolvasószínházi darabnak. Az első jelentősebb felkérésünk a Szegedi Nemzeti Színháztól érkezett, a 2016-ban készült Frankenstein című előadás zeneszerzőiként és zenei előadóiként léptünk színpadra. A rendező az alkotói szabadságra is lehetőséget adott, így létrejöhetett egyfajta kölcsönös oda-vissza játék a színészekkel, ami nagyon izgalmas volt. Nem ekkor történt meg először, hogy más társművészetre hangolódva kellett alkotnunk, sokszor kértek fel bennünket képzőművészek is a kiállításuk megnyitására, ilyenkor a zenét a konkrét alkotások inspirálták. A Frankensteint követő évben is visszahívtak bennünket a Szegedi Nemzeti Színházba a Tartuffe című darab zeneszerzőinek, további három zenésszel együtt.

Bernadett: — Továbbá 2016 januárjában a Békéscsabai Jókai Színház felkért, hogy legyek szereplője, zeneszerző-előadója a Márió és a varázsló című darabnak, melyet később a POSZT-on is bemutattunk. Mindezen túl pedig mindketten működtünk már együtt kortáras táncosokkal, közös performance-ot készítve.

* Van-e új lemez készülőben? Mire lehet számítani, hol lehet benneteket legközelebb hallani?

— Az albumon egy teljes mértékben megújult Brestyánszki-duó lesz hallható. Energikus, szókimondó, őszinte lemezzel készülünk. A bendzsó által inspirált dalszövegeim sokoldalúak, szó esik bennük az álmaimról, a vágyaimról, a bennem megfogalmazódó kételyekről, az aktuális világképemről és a bevándorlókról is. Természetesen a két vonós hangszer is szerepet kap majd. Mostanában például szívesen kísérletezünk a loop station pedálunkkal is, illetve különféle effektekkel, új zenei hangzásokkal. Ezenkívül új hangszerekben is gondolkodunk, ám erről egyelőre nem mondanék többet. A lemez megjelenését mi is várjuk, de egy kissé odébb van még. A tavasszal Pécsett lépünk fel, a nyáron pedig Itália vár ránk. Ki tudja, addig is mit hoz a „sors”.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..