Jelenet az Örvényben című filmből

* A 2014-ben készült Örvényben a mozgósítások, bujkálások, bombázások hétköznapjairól szól. A berlini SEEfest után Párizsban is bemutatták. Hogyan fogadta a közönség és a szakma? 

— A berlini vetítésen ott voltam, a többi, versenybe került film szerzőivel együtt. Magam is kíváncsi voltam a fogadtatásra. Már a vetítés esti időpontja is jelezte, hogy a szervezők kiemelt közönséglátogatásra számítanak. A Zeughaus moziban csaknem kétszáz néző gyűlt össze. Ott ültem, és izgultam: vajon értik-e majd a film történetét? Leköti-e a figyelmüket? Az alkotással kapcsolatos beszélgetésre a vetítés után került sor egy tolmács segítségével, én magam sajnos csak alapfokon beszélek angolul. A moderátor Ingrid Beerbaum filmkritikus volt, ami egy kicsit bonyolította a helyzetet, mivel a tolmács a magyar nyelvet beszélte alapfokon, ezért gyakran több változatban is meg kellett fogalmaznom a választ, nem értette ugyanis pontosan a magyar kifejezéseket. A kérdések, melyeket feltettek nekem, nagyon tanulságosak voltak, mert sokak számára az is új információ volt, hogy magyarok is élnek Szerbiában, és hogy már csaknem száz éve, Trianon óta csökken a számunk, valamint hogy fél évszázadonként háborúba keveredünk, és mi is emigrálunk szerte a nagyvilágba, az anyaországba. A több mint harminc perc alatt szó esett a szerbiai kisebbségek helyzetéről, kilátásainkról, a szerbiai közállapotokról, a magyarokkal, valamint az itt élt svábokkal szemben 1944-ben elkövetett atrocitásokról. A közönség nagy része fiatalokból állt, akikre újszerűen hatott, amit a filmemből és a beszélgetésből megtudtak, de a hatvan feletti generáció sem tudott sokat rólunk. Akkor éreztem, hogy milyen jelentőséggel bír egy rólunk szóló tényfeltáró dokumentumfilm bemutatása Európa szívében.

Berlin

* Mennyire nehéz vajdasági magyar dokumentumfilmesként bekerülni egy ilyen jellegű európai filmfesztiválra?

— Nem könnyű. És nagyon fontos hangsúlyoznom, hogy a két városban megrendezendő SEEfesten többnyire játékfilmeket mutatnak be, azok versenyeznek, dominálnak. Berlinben, a versenyprogram tizenöt filmje közé négy dokumentumfilmet válogattak be délkelet-európai országokból, a többi nagyjátékfilm volt. Amint azt a szervezőktől megtudtam, csak a dokumentumfilmek műfajában több mint ötven film közül lett kiemelve az Örvényben, ami önmagában is jelzi, hogy milyen nagy volt a konkurencia, a merítés. Az pedig külön elismerés, hogy a játékfilmekkel együtt került a versenyprogramba. Az európai közönségnek szinte egyáltalán nincs lehetősége rólunk, vajdasági magyar kisebbségről látni filmet, ráadásul ennyire közeli és bensőséges megfogalmazásban, de általunk készített alkotás is igen kevés jut el hozzájuk. Most viszont ilyen filmet láthattak Berlinben és Párizsban is. El kell mondanom, hogy a párizsi fesztivál, mely közvetlenül Berlin után a balkáni dokumentumfilmes maratonnal kezdődött, és melyen személyesen sajnos nem tudtam jelen lenni, újabb meglepetést, elismerést tartogatott. Erről korábban nem értesítettek, csak a párizsi vetítés másnapján szereztem róla tudomást. Ez egy nagyon szerencsés pillanat volt a karrieremben. Azt kell mondanom, hogy az eddigi legjelentősebb nemzetközi áttörés. Számomra az számít elismerésnek, hogy a dokumentumfilmemnek köszönhetően a berlini és a párizsi közönség megismerkedhetett a vajdasági magyar sorskérdésekkel. Dokumentarista filmesként ez a kitüntetett figyelem nagyon jólesett. Egyébként ha szerencsés az ember, akkor elméletileg több, a világ különböző pontjain megszervezett filmfesztiválra is eljuthat a munkáival.

Berlin

* Mely témák foglalkoztatják jelenleg leginkább? 

— Továbbra is a társadalmi jelenünk, illetve a közelmúltunk sorskérdései érdekelnek. Többnyire kisebbségi mindennapjainkat, konfliktusainkat érintő témák, sorsok „színrevitele” foglalkoztat. A kortárs társadalom elhallgatott, tabunak tartott jelenségeiről, konfliktusairól szeretnék a jövőben is forgatni. Áldozatokról és elkövetőkről, de persze újszerű kezdeményezésekről és azok folyamatáról, alakulásáról is. Ennek sikeres megvalósításához egy olyan társadalmi kontextusra, légkörre van szükség, amelyben a szereplők, bármely oldalon álljanak is, vállalják a kamera előtti nyilvános szereplést. Ezt — saját tapasztalatból mondom — nagyon nehezen lehet elérni. Általában csak az egyik oldal, csak az egyik fél vállalja a nyilvános szereplést. Ezzel azonban máris ellehetetlenül a dokumentumfilm elkészítése. Nem lehet teljes képet adni, ütköztetni, ha nincs lehetőség a személyes élet, a vélemény által hitelesített történetek rögzítésére. Magunk miatt is és az útókor számára is fontos az ilyen dokumentumfilmek elkészítése.

Siflis Zoltán (A szerző felvétele)

* Jelenleg is éppen forgat. Most min dolgozik, illetve mik a további tervek?

— Lazításként néha ismeretterjesztő, művelődéstörténeti tematikájú filmeket is készítek. Most is egy ilyenen kezdtem el dolgozni. A kinematográfia és a mozi születésének 120. évfordulója alkalmából a Monarchia déli területének, a későbbi Szerb—Horvát—Szlovén Királyság, Szabadka és Zombor két kiemelkedő úttörőjéről, Lifka Sándorról és Bosnyák Ernőről forgatok. A film befejezését az őszre tervezzük.

Siflis Zoltán és Harald Siebler fesztiváligazgató

Az Örvényben című film stábja: forgatókönyvíró, rendező — Siflis Zoltán, operatőr — Hoffmann Artúr, Lukács Attila, Farkas Miklós, vágó — Erdudac Antal, riporter — Németh Ernő, narrátor — Balázs Piri Zoltán, szerkesztő — S. Gordán Klára, zeneszerző — Miroslav Jovančić, gyártásvezető — Szohár Ferenc, Szilágyi Dorottya.
A filmet a Magyar Média Mecenatúra támogatásával a budapesti Cinemart Kft. és a szabadkai Nyitott Távlatok gyártotta.