Szabó Attila felvételei

Miután megismerkedtem a Szabó szülőkkel és hat csodálatos, eleven gyermekükkel, nem kérdés számomra, hogy több vajdasági nagycsalád közül miért éppen rájuk esett a választás. Példaértékű lehet mindannyiunk számára, hogy Szabóék milyen békében, harmóniában és szeretetben élnek együtt.

Egy kutyaanyuka és két kölyke fogadott a horgosi Szabó-ház udvarában. Hangos csaholással jelezték a gazdiknak, hogy ismeretlen betolakodók hatoltak be a felségterületükre. Gyula, az édesapa szavára rögtön elhallgattak, és visszavonultak csontot rágcsálni. Gyula már a megjelenésével is tekintélyt parancsol, gyermekei is csillogó szemmel néznek föl rá. Csakúgy mint édesanyjukra, Gabriellára és egymásra: húgokra, nővérekre, öcsre, bátyra. A Szabó gyermekek hatan vannak testvérek. Imre az egyetlen fiú — egy lánynak öccse, négynek bátyja —, és csak neki van külön szobája. Ennyi lány között nem is lehet másképp, mondja. Mindannyian csinosan fölöltöztetve, mosolyogva, tisztelettudóan ülték körül az ebédlőasztalt.



Azonnal föltűnt, hogy milyen gyönyörű és bájos mind a hat gyermek, és milyen szépek a szülők! Gabriella és Gyula úgy festenek, mint egy friss házaspár. Állandó mozgásban vannak, a napi teendők és gyermekeik nem hagyják henyélni őket, és természetesen a lelkiismeretük sem. A falu szélén laknak, távol az iskolától és a boltoktól. Kerékpárral és gyalog közlekednek, hiszen az autójukba nem férnek be mind a nyolcan. Látogatásomkor ott tartózkodott Gabriella édesanyja is, szerinte őseiktől örökölték a jó alkatot, benne van a génjeikben. A nagymama lelkesen mesélte, milyen büszke unokáira, hiszen egytől egyig éltanulók, és mindegyik más területen jeleskedik. A tizenhat éves Margit, a legidősebb leány csendéleteket, tájképeket fest és ruhákat tervez, Franciska (akit egymás között Cimónak becéznek) szobrászkodik, újrahasznosított hulladékból és agyagból gyárt dísztárgyakat, valamint nemezel, Kinga illusztrációkat rajzol meséskönyvekhez, képregényeket és kifestőkönyveket készít. A legkisebbek, Ilona és Júlia figyelik nővéreiket és bátyjukat, és saját alkotásokkal is próbálkoznak, Imi pedig „csillagászkodik”, illetve a családja múltja után kutat. A fiú szívesen foglalkozik családfakészítéssel, a szálak kibogozásával, ősei megismerésével. Egészen a honfoglalásig visszakereste, kik az elődei, és egy gyönyörűen, precízen megrajzolt, nyolc és fél méteres családfán ábrázolta is a mintegy négyezer-ötszáz felmenőt.

A gyermekek édesanyjuktól örökölték kézügyességüket. Gabriella okleveles restaurátor, de még nem volt ideje gyakorolni hivatását, csak az otthoni kis műhelyében fest néha oltárképeket. Tizenhat éve a gyermekáldással, a pocakon kívüli és belüli gyermekneveléssel van elfoglalva. Konyhájuk falán öt darab iskolai órarend jelzi, mikorra kell megfőznie, hánykor kell valamelyik gyermekéért iskolába és óvodába mennie, melyik különóra mikor kezdődik, kinek lesz a héten szülői értekezlete. Amíg koffeinmentes kávét főzött idősebb gyermekeinek és kakaót a legfiatalabbaknak, addig a lurkók körbevezettek szobájukban, bemutattak legkedvesebb játékaiknak, és megmutatták legújabb alkotásaikat. Egyik sem a saját munkájával dicsekedett, hanem mindegyikük a másik művét tartotta a kezében, és azt újságolta, milyen ügyes testvére van.

A Szabó családban nyoma sincs önteltségnek, akaratosságnak és önzőségnek, a legnagyobb odaadással és tisztelettel viszonyulnak egymáshoz. Arról beszéltek, hogy el sem tudják képzelni, milyen lehet testvér nélkül fölnőni. Ha valamelyikük elutazik, akkor ajándékot hoz az otthon lévőknek, akik pedig otthon maradtak, félreteszik a hiányzónak azt a csokoládéadagot, amely járna neki, ha otthon lenne.

Gyulának gépészmérnöki és hittanári végzettsége van, jelenleg a kanizsai középiskolában tanít hittant és gépészeti tantárgyakat: termodinamikát, hidraulikát, energetikát. Kollégái közül is sokan gratuláltak neki a Példamutató Nagycsalád díjhoz. Azt mondja, felesége és ő sokáig nem is tudták, hogy jelölték őket, ismerősei szóltak nekik utólag. Gyula azért tartja nagyszerű dolognak ezt a díjat, mert ezzel elismerik és értékelik az anyaságot. A nagycsalád szíve és lelke az édesanya, mondja, a férj csak a biztonságot adja, olyan, mint a ház fala. Ahhoz, hogy a házba melegség költözzön, egy anyára van szükség, hiszen egy nő tud igazán otthont teremteni. Gyula szerint akkor lehetne változásokat elérni ebben az országban, ha a gazdaság irányítói olyan felelősségteljes projektumokat indítanának el, amelyek munkahelyeket nyújtanának a fiataloknak. Ha az emberek biztosan tudnák, hogy két-három év múlva is lesz fizetésük, illetve ha többen vallanák a keresztény értékeket, akkor nagyobb volna a gyermekvállalási kedv. Az emberek félnek lemondani saját kényelmükről és karrierjükről, pedig pénzben nem is mérhető, mekkora öröm sok-sok gyermekkel körülülni az asztalt, mondta a Szabó édesapa.Gabriella a szerint az elv szerint főz, hogy mindennap más gyermeke szájízének kedveskedjen. Hétvégenként húst, hétköznaponként általában főzelékféléket készít. A halat egyik gyermeke sem szereti, de Gabriella fontosnak tartja a fejlődésükhöz, ezért csütörtökönként azt süt vagy főz. A zöldségeket a horgosi és a zentai nagyszülők kertjéből szerzik be, csirkét is ők nevelnek nekik, a gyümölcs pedig megterem a saját udvarukban. Szabóék hat liter levest, huszonöt darab töltött paprikát esznek meg a egy ebéd alkalmával, palacsintából pedig annyit süt az anyuka, hogy még délután is falatozhat belőle a család. A vasárnapi ebéd közös imával kezdődik, minden alkalommal meghálálják a jóistennek, hogy ételt rakott eléjük. Esténként is hangosan imádkoznak. Előbb egy közös fohászt mondanak el, majd mindenki egyenként elmeséli, mi történt vele aznap, hogyan érzi magát, melyik cselekedetét bánja, és miért hálás. Az édesapa szerint ezek a szertartások olyan kapaszkodók, amelyek összetartják a családot. Úgy véli, a közös ima elsimítja a nézeteltéréseket.

A Magyar Nemzeti Tanács fölhívása szerint az a legalább háromgyermekes nagycsalád kaphatta meg a Példamutató Nagycsalád díjat, amely munkájával, magatartásával, életútjával példát mutat a közéletnek, aktív közösségépítője környezetünknek, és amelyben a szülők boldog, harmonikus házasságban élnek, a gyermekek pedig megfelelő neveltetést kapnak. Úgy vélem, a Szabó családban mind a gyermekek, mind a szülők méltó képviselői ennek a díjnak. Gabriella és Gyula gyermekeik nevelésére áldozták föl életüket. Azt hirdetik, hogy a jövő a gyermekeké.

Távozásomkor zuhogott az eső, és ugattak a kutyák. Az ebeket Gyula elcsitította, de a záport nem tudta. Ezért mindegyik Szabó gyermek — utasítás nélkül — esernyőt vett a kezébe, a fejem fölé tartotta, és kikísért az autóhoz. Észre sem vették, hogy megáztak, nekik az volt a fontos, hogy én száraz maradjak.