home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Öntsünk tiszta szódát a pohárba!
Cérna Lenke
2017.07.12.
LXXII. évf. 27. szám
Öntsünk tiszta szódát a pohárba!

Negyvenfokos hőségben látogattunk el a bajmoki Gyetvai család szódakészítő kisüzemébe. Egy jókora pohár frissítő ital után belestünk a szódakészítés folyamatába, majd felidéztük a mesterség múltját. Gyetvai Gábriel szódásmesterrel beszélgettünk.

— Úgy kezdődött, hogy édesapám annak idején, az ’50-es évek elején egy szódásnál kezdett el dolgozni. Tíz év munka után azonban úgy döntött, önállósodik. 1968-ban sikerült megnyitnia az üzletét.

Gyetvaiék csaknem fél évszázada foglalkoznak szódakészítéssel, immár a második generáció tartja életben a mesterséget. Gabriel tehát beleszületett a szódakészítésbe. Szülei még kézi meghajtású eszközökkel állították elő a különleges vizet. A gépek hangos zakatolása és a szóda lovas kocsis kihordása hamar rabul ejtette a kis Gabrielt. Már gyerekkorában tudatosodott benne, hogy édesapja nyomdokaiba fog lépni.

— 1971-ben születtem, és már négyéves koromban rám bízták a szomszéd kocsmát, oda tehát én hordtam a szódát. Kétnaponta vittem négy-öt üveget. Hogy ne kelljen annyit fordulnom, idővel többet hordtam egyszerre. A palackokat ráfektettem a karomra, és úgy akár hármat is elbírtam. De addig jár a korsó a kútra, vagyis a szódásüveg a kocsmába, amíg el nem törik... Az történt, hogy egyszer elejtettem a legfelső üveget. Végignéztem, ahogy gurul le a lépcsőn. Reménykedtem, hogy megúszom szárazon, és nem törik el, de sajnos nem így lett. A szódásüveg felrobbant. Az ilyen balesetek beletartoznak a mesterségbe, úgyhogy ezután sem hagytam fel a szódahordással. Középiskolás koromban a falunak már egy jelentősebb részén én vittem házhoz a szódát. Aztán elindultam a főiskolára. Ekkor tört ki a háború is, és mivel azt rebesgették, hogy a hallgatókat is besorozzák katonának, úgy döntöttem, szépen hazajövök, és otthon azt mondtam, szódás leszek.

Gabriel szülei komolyan vették fiuk elhatározását, és 1992-ben a nevére íratták a vállalkozást. A fiatalember minden addig szerzett tapasztalatát felhasználta a munkája során, így hát nem véletlen, hogy nála kapható az egyik legjobb minőségű szóda Vajdaságban. Kíváncsi voltam, mi a jó szóda titka, de egy udvarias mosoly kíséretében azt a választ kaptam, hogy egy mester ezt csak a legbizalmasabb inasának mondhatja el, ráadásul csak több év után. Annyit azonban megtudtam, hogy Gabriel szerint nem olyan nagy szentírás kitanulni ezt a szakmát.

— Két alapanyag van: a víz és a szóda. Ezeket kell összekeverni egy géppel, majd palackozni. Nagyon jó minőségű, európai viszonylatban is kiemelkedő szén-dioxidunk van Óbecsén. Ezt használjuk. A víz azonban errefelé egy kicsit gyengébb minőségű, arzénos. Van viszont egy berendezésünk, mely elvégzi a káros anyag szűrését.

Gyetvaiék üzemében már nem csak a megörökölt, régi gépekkel dolgoznak. A Prosperitati Alapítvány jóvoltából új berendezések kerültek a műhelybe.

— A régi gépeink is megvannak még, áramkimaradás esetén nagyon hasznosak, hiszen kézi hajtással is működnek. Az új eszközökkel viszont egyszerre öt üveget is fel lehet tölteni, amivel jelentősen csökkent a palackozás időtartama: öt helyett fél perc lett.

Az üzemben további fejlesztések várhatóak. Igyekeznek bővíteni a kínálatot, illetve még többet termelni. Viszont a folyamatos fejlődés ellenére is be kell látni, hogy régen könnyebb volt megélni ebből a szakmából.

— Annak idején még nem voltak üdítők, sör helyett pedig az emberek inkább bort ittak, melyhez jól jött a szóda. Apukám mindig meséli, hogy amikor nagyobb lakodalmat tartottak az egyik kocsmában, akár 300 liter szódát is el kellett vinni. Szirupot kevertek hozzá, és ez volt a szörp, na meg persze a spriccerhez is használták. Akkoriban egy szódás alig tudott ellátni egy települést, most viszont egyszerre több helységben kell jelen lennünk a megélhetés érdekében.

A nyári időszakban többkamionnyi vizet is kiszállítanak. Ottjártunkkor is éppen indulni készült egy több száz literes rakomány. És ez nem az egyetlen forduló volt aznap. Gabriel szívesen viszi házhoz a szódát, hiszen ez a kapcsolatok kialakítására, illetve ismerkedésre is nagyon jó lehetőség.

Azt mondja, az a legnagyobb elismerés, ha egy házhoz hosszú évek óta visszajár. Ez a minőség egyértelmű bizonyítéka. Bajmokon már csak Gyetvaiék foglalkoznak szódagyártással. A kisebb falvakban kihalt ez a szakma, de a nagyobb vajdasági településeken még akadnak szódásmesterek.

Beszélgetésünk végén, stílusosan egy pohár szóda mellett, arra is kitértünk, hogy a gyerekek vajon tervezik-e továbbvinni az üzletet. Erre a kérdésre Gabriel nem csupán szódásmesterként válaszolt, hanem apaként is.

— Három gyerekünk van, és amikor megkérdeztük tőlük, szeretnének-e majd ezzel foglalkozni, többnyire igen volt a válasz. De én erre azt mondtam nekik, előbb végezzenek el valamilyen iskolát, és utána, ha valóban ebben a szakmában akarnak dolgozni, megkapják rá a lehetőséget.

Gabriel hozzátette, a bajmoki szódaüzem még hosszú ideig nem fog bezárni. Jelenleg egyedül dolgozik, de azt tervezi, hogy felvesz maga mellé egy inast. Azt pedig biztosra veszi, hogy a három gyereke közül legalább az egyik továbbviszi a hagyományt.


Szabó Attila felvételei

Képgaléria
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..