home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Önmagam ellenzéke, bírálója és vitapartnere vagyok
Tóth Lívia
2011.10.05.
LXVI. évf. 40. szám
Önmagam ellenzéke, bírálója és vitapartnere vagyok

Volt az Új Symposion és a Létünk főszerkesztője, a Forum Könyvkiadó igazgató-főszerkesztője, a Forum vezérigazgatója, a nyomda igazgatója, 1986 és 1991 között bangladesi nagykövet... - felsorolni is nehéz Fehér Kálmán költő, író, műfordító életének jelentősebb pontjait. Jelenleg szülőfalujá...

Volt az Új Symposion és a Létünk főszerkesztője, a Forum Könyvkiadó igazgató-főszerkesztője, a Forum vezérigazgatója, a nyomda igazgatója, 1986 és 1991 között bangladesi nagykövet... - felsorolni is nehéz Fehér Kálmán költő, író, műfordító életének jelentősebb pontjait. Jelenleg szülőfalujában, Csókán éli a nyugdíjasok életét, talán túl csendesen is ahhoz képest, hogy korábban milyen tisztségeket töltött be. Önként vállalt száműzetését tavaly a 70. születésnapja alkalmából szervezett ünnepség, majd a Száz panasz és más versek címmel megjelenő kötete, az idén viszont a Híd Irodalmi Díj odaítélése ''zavarta meg”. Az utóbbi kapcsán kértem tőle interjút, de a válasza az volt, én csak adjam meg a kérdéseket, ő pedig majd szépen lassan írásban válaszol rájuk. Mert idegesíti, ha ''odanyomják” elé a magnót... Néhány nap múlva Egy interjú anatómiája címmel át is adott nekem ötoldalnyi sűrűn gépelt szöveget, amely így kezdődik: ''Igen, Csókán születtem, 1940. május 14-én vagy 13-án”, majd egy bekezdéssel lejjebb a következő módon folytatódik: ''Igen, Csókán születtem. De nem ezen a Csókán.” És következik az egykori szülőfalu bemutatása, amit most, a heti interjú terjedelmi korlátjai miatt kénytelen vagyok kihagyni, de hamarosan elolvashatják a Bánáti Újságban. Vallomásából kiderül az is, hogy a 70. születésnapjára szerényebb ünnepséget szeretett volna, a verseskötete körül bábáskodókat pedig arra kérte, ne vegyék számításba a Híd-díj odaítélésekor.
" Miért tért vissza külföldről éppen akkor, 1991-ben, amikor mások már elmentek, vagy a távozás gondolatát fontolgatták?
- Itt többről van szó. Én ugyanis nem is akartam külföldre távozni. Még nagykövetnek sem. Hiszen 1982-ben visszautasítottam a Sri Lanka-i jelölésemet. Ezt tettem 1984-ben a vatikáni nagyköveti tisztséggel is. Ezek után szólhatott bele a Mindenható, és én másfél hónap után tudtam meg, hogy kineveztek Banglades jugoszláviai nagykövetének. Az agremánra már meg is kapták a befogadó ország beleegyezését. Hogy ne szaporítsam a szót, öt évig voltam nagykövet az egyik legszegényebb, de legsűrűbben lakott trópusi országban. Több mint tíz évnek kellett eltelnie, hogy a számra vegyem, de csak kis részben, az ott átélteket. Csak az volt a vágyam, hogy élve kerüljek haza. Elmenni? Soha.
" Nemrégiben azt nyilatkozta, egész életében szerkesztett, igazgatott és politizált, miközben a szíve szerint inkább verseket írt volna. Most, visszavonultan, a ''csókai magány”-ában azt teszi, amit szíve szerint szeretne?
- A ''csókai magány” jobban tetszik, mint az ''önként vállalt száműzetés”. Hiszen az önként vállalás az nem lehet száműzetés, esetleg remeteség. Valamikor olvastam egy könyvet, amely a nevek eredetéről szól. Ott találkoztam a Kálmán régi magyar lehetséges magyarázatával. Nem ilyen formában, de a konklúzió az volt, hogy a remete jelentésének felel meg. Talán ennek is köszönhető, hogy a ''magányom” nem üres egyedüllét. Tele van a volttal, a vannal és az elkerülhetetlen lesszel. A vita és a megbékélés, a kétség és a remény változataival. Mindig szerettem olvasni, most erre is van időm. Több elolvasott könyvet újraolvasok. Szinte meglepődök, hogy mi minden kerülte el a figyelmemet. Az újraolvasás, az újraértékelés nemcsak kint, de bennem is vitatkozik... Önmagamnak vagyok a legnagyobb ellenzéke, bírálója és vitapartnere. Hazudnék, ha azt mondanám, hidegen hagynak a ''kinti” történések, de azzal is tisztában vagyok, hogy ma már más ''frizurák” a menők: sörte haj és összeszorított, mosolytalan arc. Nem az én világom.
" Miért tarja magát távol a közélettől?
- Távol a közélettől? Itt esetleg csak közérdek van, annak is a balkáni változata, hogy a közérték szabad prédája néhány arra érdemesült pártnak. Mindegy, hogy hatalmi vagy ellenzéki! És azoké a parnevü követőiké, akik legálisan gyilkolhatnak, rabolhatnak és osztozkodhatnak. Köszönöm szépen ezt a közéletet! Inkább tekerem az Apámtól rám maradt kerékpáromat, és alszom a Mamám szobájában, ott, ahol régen a gyalupadról fodrozott rám a szépen gyalult forgács.
" Valamikor kosárlabdázott, többek között erről szól az Összjáték című ifjúsági regénye is. Érdekli-e még a sport?
- 1959/60-ban az első ligás belgrádi Radnički játékosa voltam. De egy nap a jogi karon megszólított egy tanársegéd: ,,Kolléga, maga már kétszer hiányzott a gyakorlatokról, ha harmadszor is előfordul, én nem tudok magának aláírást adni, és a vizsgára se mehet ki”. Így lett vége a kosarazói pályafutásomnak, hiszen hatezer dinár ösztöndíjat kaptam akkor, amikor Apámnak a malomban 5150 dinár volt a fizetése. Nem volt más választásom, mint abbahagyni az edzéseket, hiszen akkor még szívvel és fél tábla csokoládéval kosaraztunk. Maradt a jogi kar és a tanulás. Most, ha ritkán bekapcsolom a tévét, annak a legtöbbször a kosárlabda az oka. De azt is úgy nézem, hogy közben ki-be járkálok, mert régi játékosként a látottaktól néha le-föl ugrál a vérnyomásom. Inkább nézem a biliárdosokat.
" Vannak-e olyan témák, amelyeket szívesen megírna, de nem versben, inkább riportban vagy esetleg regényben?
- Igen, vannak. Például megírni a zentai csata bánáti részét, azzal, hogy Thököly kurucaival harcoltam az osztrák zsoldos Savoyai ellen, és Thököly sebesülten nem úszta át a Tiszát, hanem átvitték csónakon stb. Szép lenne megírni, amit Móra Ferenc is csak tervezett, a Kremenyák, vagy Tűzkőhalom neolit kori mindennapjait. Feléleszteni azt a helyet, ahonnan Kulcsár Jóska bácsinak szedtem a kovakövet, ha elfogyott a csiholójához való. De érdekes lenne a Léderer-birtok működésének a felelevenítése is: a virágtermesztés, a 26 kilométeres lórévasút, a csatornahálózat, a majorságok élete, a Korhecz-féle húsfeldolgozó gyár beindítása, termelése. Ami valószínűbb, mert megígértem az itteni barátaimnak, hogy megírok egy könyvet Csókai breviárium címmel.
Itt elfogytak az előre megfogalmazott kérdéseim, de ''beszélgetőtársam” úgy látta jónak, ha hozzáfűz még néhány mondatot:
- Mindezek után az egyszeri hős jut az eszembe: többen is állnak a híd szélén, és nézik, hogy a vízben kapálódzik egy fuldokló. Senki sem ugrik utána. Egyszerre valaki a vízbe huppan, és a hajánál fogva kihúzza a fuldoklót. Mindenki dicséri és veregeti a vállát, de ő megszólal: Csak tudnám, ki lökött bele a vízbe! Engem talán a bábaasszony, aki addig vert, amíg 14-ére virradóra föl nem sírtam erre a világra.
Átgépelte és rövidítette - saját felelősségére, de az interjúalany engedélyével:

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..