Az önkéntes munka igazán népszerű napjainkban, az egész világon felismerték pozitív oldalait. Több olyan honlapot találunk az interneten, amely külföldi önkéntes munkákat hirdet. És sokan tartanak egyéves szünetet egyetemi tanulmányaik alatt vagy után, és utaznak el dolgozni egy általuk kiválasztott országba. Az elvégzett munkáért — a teknősbékatojás-gyűjtéstől a könyvtáros-kisegítésig — szállást és ellátást kapnak, fizetést azonban nem. Főleg diákoknak éri tehát meg, utaznak, világot látnak, van hol aludniuk, van mit enniük. De nem kell messzire menni, Szabadkán is vannak önkéntesek. Intézményes keretek között és azokon kívül is.

A kisebb-nagyobb rendezvények, fesztiválok rendszeresen toboroznak önkénteseket. A Kosztolányi Dezső Színház is minden évben elkezdi keresni őket a Desiré Central Station fesztivált megelőző hónapban. Aki jelentkezik, az olyan munkaköröket vállalhat, mint a fellépő társulatok kísérete, nézőtéri felügyelet, irodai ügyelet, gardróbozás, de a fiúk a technikusoknak is besegíthetnek. Remek alkalom ez arra, hogy a fiatalok és az idősebbek beleshessenek egy színház, egy fesztivál mindennapjaiba. S hogy mit kapnak „cserébe”? Arról őket kérdeztük meg. Olyan fiatalokat, akik már önkénteskedtek a Desirén. Vannak közöttük, akik az idén is kiveszik a részüket a munkából, és vannak, akik ebben az esztendőben már nem jelentkeztek egyéb elfoglaltságuk miatt, de még mindig jólesik nekik felidézniük a desirés élményeket.

Úri Szűcs Réka két évig volt az önkéntesek csapatának tagja.

— Vonzott a fesztivál, az új emberek és az egész légkör. Meg persze az előadásokra is nagyon kíváncsi voltam. Szeretek önkénteskedni, nem először csináltam, így a színház iránti érdeklődést és a tapasztalatot ezen a fesztiválon jól tudtam párosítani. Az egyik legjobb pillanatom a két év alatt talán az volt, amikor a fő szervezők megköszönték a munkámat. Ez éreztette velem, hogy fontos voltam a fesztivál számára, és adott egy löketet, hogy a következő évben is dolgozzam a Desirén. Többféle munkakörben kipróbálhattam már magam. Gardróboztam, voltam nézőtéri helyrevezető, ügyeltem irodában, volt, hogy kávét főztem a közönségnek, és az előadások előtt osztogattam, volt, hogy bort kínáltam. A Desiré shopban is dolgoztam, ahol kitűzőket, műsorfüzetet, plakátot árultunk. Sőt néha még a díszletezésben is segédkeztem. Ez ugyan nem éppen lányos munka, de ki szerettem volna próbálni. Önkéntesnek lenni jó, főleg, ha ezáltal egy fesztiválszervezés részese lehet az ember. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a színházat. A Desirén önkénteskedni pedig jó buli és felejthetetlen élmény.

Daniela Stevanović is több éven át részt vett a háttérmunkákban, segített, ahol tudott. Az ott szerzett tapasztalatait a mostani munkájához is fel tudja használni.

— Nagyon szeretem a színház világát. Egyetemistaként az anyagi helyzetem nem engedte meg, hogy a Desirén több előadást is megnézzek. Aztán egy színházban dolgozó ismerősöm felhívott, hogy szeretnék-e önkénteskedni. Nagyon megtetszett az ötlet, hiszen mindig szerettem volna belátni egy fesztivál szervezésének kulisszái mögé, ismerkedni, illetve az előadásokat is megnézni. Egyáltalán nem bántam meg, mert rengeteg jó pillanatban volt részem ez idő alatt, azt hiszem, a szervezők is látták, hogy ügyesen veszem az akadályokat, hiszen egyre érdekesebb feladatokat kaptam. Az egyik évben például belekóstoltam a szervezés majdnem mindegyik fázisába. Kísérgettem a társulatokat, felügyeltem a színészek öltözőjét, részt vettem a sajtótájékoztatókon, megismertem színészeket, ügyeleteskedtem az irodában, ajándékcsomagokat készítettem elő, vagy meghívókat vittem szét a városban. Talán azok voltak a legjobb pillanatok, amikor megismerhettem egy-egy színészt, vagy amikor sikeresen vettem egy nagyobb akadályt. A fesztivált szervező csapattal is szinte egy család lettünk arra az egy hétre, és minden este — még ha fáradtak voltunk is — elugrottunk egy italra, és megbeszéltük az aznapi történéseket. Csak ajánlani tudom mindenkinek, akinek van egy kis ideje, és nem csak szórakozni akar. Nagyon sok dolgot meg lehet tanulni ez alatt az egy hét alatt. Én magam rengeteget tanultam az önkénteskedés idején, és úgy is álltam hozzá, hogy nemcsak jól akarom végezni a munkám, de tanulni is szeretnék. A tudás, melyet itt szereztem, valamint az ismeretségek később nagy hasznomra voltak, hiszen rengeteg eseményt szervezek.

Siflis Anna az idén is jelentkezett az önkéntes munkára, azaz egy többszörös visszaesőről beszélhetünk.

— Az év sosem múlhat el Desiré nélkül. És desirézni önkéntesként a legjobb. Jó társaság, izgalmas feladatok és különleges társulatok. Két szép tavalyi emlékem van: az egyik, amikor Pallag Mártonnal tviszteltünk, a másik pedig a nap, amikor megismertem a maladypéseket. Meghatározóak lettek az életemben. Az idén is csapatot szeretnék vezetni, de valószínűleg gardróbozás és nézőterezés lesz belőle. Én mindenkinek ajánlom, hogy — ha még nem próbálta, de nyitott az új dolgokra — jelentkezzen, mert ez a munka nagyon feltölti az embert. Boldogsággal, színházzal, élményekkel.

Léphaft Ágnes: 

— Azért jelentkeztem (újra) önkénteskedni, mert szerintem így a legjobb részt venni a fesztiválon. Tudom, hogy rengeteg a háttérmunka, mindenkinek jó, ha valaki bérmentve besegít. Így ott lehetek a színfalak mögött és a nézőtéren egyaránt. Rengeteg az ismerős, régi és új is. Valószínű, hogy társulatkalauz leszek, de bármi jöhet. Mindenkinek ajánlom a Desirén való önkénteskedést, azoknak, akik ismerik ezt a színházi világot, és azoknak is, akik most szeretnék megismeri, de főleg olyan fiataloknak, akik pörgős munka alatt is jól akarják/tudják magukat érezni.

Gyüdi Sándor Szegedről érkezett önkénteskedni, s tette ezt két évig.

— Olyan barátaim hívták fel a figyelmem a lehetőségre, akik közvetlenül érdekeltek voltak abban, hogy a rendezvény tökéletesen működjön. Nem csalódtak — a fesztivál valójában mindent nekem köszönhet. (Nevet.) Noha két évben is eljöttem, az egész egy hosszú, dicső pillanatnak látszik. Szerbnyelv-tudás híján több köbméter kabát, négyzetméter belépőjegy, hektoliter kávé ment át a kezeim között. A kávé a fesztivál vérkeringése. Minden előadást megnézhettem. Óriási élmény volt. Vágyok vissza. Kizárólag olyannak ajánlom, aki hisz benne, hogy van élet a halál előtt.

A desirés önkéntes munkára még lehet jelentkezni az info@kosztolanyi.org e-mail-címen. Ne maradjatok ki ti sem a legjobb őszi szabadkai programból!

JÁTÉK ---> Nyerj bérletet a Desiré fesztiválra! Bővebb információért kattints az alábbi képre:

Kattints az alábbi képre, és nézd meg a szerző adatlapját is:
Szerda Zsófi

De ne hagyd ki Zsófi honlapját se! >>> www.szerdazsofi.net