home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Nyelvújítónk szellemében
Gyurkovics Virág
2012.07.04.
LXVII. évf. 27. szám

Két díjat is hazahoztak a vajdasági középiskolások a Szép magyar beszéd elnevezésű Kárpát-medencei beszédművelő verseny döntőjéről. A vetélkedőre, amelyet az idén először rendeztek meg a magyarországi és a határon túli középiskolások számára, április 19-e és 22-e között Győrött került sor immár 47....

Két díjat is hazahoztak a vajdasági középiskolások a Szép magyar beszéd elnevezésű Kárpát-medencei beszédművelő verseny döntőjéről. A vetélkedőre, amelyet az idén először rendeztek meg a magyarországi és a határon túli középiskolások számára, április 19-e és 22-e között Győrött került sor immár 47. alkalommal.
A Kazinczy Ferenc író-nyelvújítónak emléket állító rangadóra 156 diák érkezett, közülük 26-an képviselték Erdélyt, a Felvidéket, Kárpátalját és Vajdaságot. A megmérettetésen egy kötelező és egy szabadon választott szöveggel kellett színpadra állni, valamint megoldani egy nyelvészeti feladatsort. A legszebben beszélők között 35 Kazinczy-díjat osztottak ki, ebből 6 vándorolt a határon túlra.
Arról, hogyan jutottak el a döntőig és milyen volt a verseny, a két vajdasági díjazott, Reéb Zsófia, a szabadkai Svetozar Marković Gimnázium, és Ristić Anita, a szabadkai Bosa Milićević Közgazdasági Szakközépiskola végzős tanulóját kérdeztük.
- Volt egy vajdasági szintű elődöntő Topolyán, innen 5-en jutottunk tovább a győri döntőre - mondja Anita. - A tanárnőm, Pintér Molnár Edit még tavaly a figyelmembe ajánlott egy tábort, ami erre a versenyre készít fel, és mivel én ezen tavaly augusztusban részt vettem, számítottam rá, hogy a versenyen is indulok.
- Nekem nagy szívfájdalmam volt, hogy a gimnázium után nem a magyart folytatom tovább - magyarázza Zsófi. - Ezért úgy gondoltam, hogy ebben az utolsó évben minden olyan rendezvényen részt veszek, ami az anyanyelvemmel kapcsolatos, így jelentkeztem a versenyre.
A szervezők gazdag programmal, kiállítással, könyvbemutatóval, színházi előadással várták a versenyzőket, ami a több napos vetélkedő hangulatát is feldobta. A zsűri tagjai között kiváló szakemberek, Prima Primissima-, Kossuth- és József Attila-díjas alkotók, nyelvészek, tanárok voltak, akik előtt nagy élmény volt szerepelni - vallják a lányok.
Noha a bírálóbizottság sokáig fontolgatta, hogy azonos mérce alapján értékelje-e a Magyarország határain belülről és kívülről érkezőket, mint utólag kiderült, nem volt rá oka. A határon túliak remekül megállták a helyüket, több érmet visznek haza, amióta összevonták őket a magyarországiakkal, mint amennyi a külön kategória esetén ki volt szabva rájuk. Az első napon sorsolással dőlt el, hogy ki hányadiknak indul a versenyen, és innentől kezdve már nem számított, honnan jött az illető, az volt a mérvadó, hogyan szerepel, mennyire sikerül palástolnia a lámpalázát, mennyire tud koncentrálni.
A szabadon választott szövegekre leginkább stratégiai szempontok alapján esett a döntés. Anita például egy korábbi verseny kötelező szövegét mondta, Zsófinak fontosabb volt, hogy a tartalom is közel álljon hozzá, ezért egy esszét választott. Ügyelniük kellett azonban arra, hogy felolvasásuk ne túlhangsúlyozott szavalás legyen, hanem érthető, értelmező, jól artikulált szövegmondás. A kötelező szöveget mindössze 15-20 perccel a színpadra lépés előtt kapták el, így nem volt túl sok idejük összebarátkozni vele. Értékeléskor az utóbbi felolvasása volt mérvadó, abban ugyanis kivehetőbb volt, ki az, aki felkészítő tanár nélkül is megbirkózik egy nehezebb szöveggel. A bizottság a kiállástól kezdve a torokköszörülésen, a mappatartáson, a helyes levegővételen keresztül a hangos beszédig mindent figyelembe vett. Az összesített pontszámban a nyelvészeti feladatsorban szereplő négymondatos szöveg technikai jelölésén elért teljesítmény is benne van.
- Nagyon megható volt számomra, hogy ennyi fiatal összegyűlt egy helyen, akik mind elkötelezettek a magyar nyelv iránt. Sokakból azonban hiányzik az alázat az anyanyelvükkel szemben, én úgy érzem, ráleltem minden szépségére - fogalmazott Zsófi. - Nagyon bevált az a tanács, amit egy akadémiai végzettségű színművésztől kaptam, hogy amikor kiállok a színpadra, szűnjön meg számomra a verseny, csak ízleljem a szép szavakat, amikor kimondom őket.
Az eredmény pedig nem maradt el, hiszen két névvel gyarapodott a Magyarország egyik legszínvonalasabb beszédművészeti elismerését élvező vajdaságiak sora.
A Kazinczy-díjasok közül sokan léptek beszédművelői pályára, színművészetre, de voltak olyanok is, akik a média valamely területére irányultak tovább. Anita a színművészet iránt érdeklődik, de mivel az idén nem nyílik magyar szak, egyelőre másban gondolkodik, ugyanakkor nem zárja ki, hogy idővel mégis visszatérjen a világot jelentő deszkákhoz. Zsófi az anyanyelvszeretete és a természeti gimnázium szépségei között vívódva a biológiát választotta, de meggyőződése szerint minden területen szükség van arra, hogy az ember értelmesen, szépen beszéljen. Ennek a hobbijának egyébként a Szabadkai Rádió ifjúsági műsora önkéntes műsorvezetőjeként hódol.
Arról, hogy milyen érzés Kazinczy-díjasnak lenni, a lányok véleménye nagyjából megegyezett: innentől kezdve felelősség kíséri az embert, ami amellett, hogy nagy elismerés, egyben jóleső teher is.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..