A legtöbben strandolni, pihenni vagy a mediterrán városkák hangulatáért érkeznek ide, a horgász azonban egészen más szemmel nézi a tengert. Ő már azt figyeli, hol törik meg a hullám, hol örvénylik a víz, vagy hol jelennek meg halrajok a felszínen.

Miközben erre az írásra készültem, éppen egy antikváriumban vásárolt könyvet olvasgattam. Leidenfrost Gyula Kék Adria című kötete az Osztrák–Magyar Monarchia korának tengerpartját idézi meg. A leírásokból árad a régi Adria romantikája: bohókás, magyar nemesek vitorlásai, aprócska halászfalvak, a sziklás öblökben sütkérező fókák (!) és a tenger más különös élőlényei. Bár azóta sok minden megváltozott, a tenger szépsége ugyanaz maradt. Tudom, nem könyvajánló ez a rovat, de például Herczeg Ferenc Szelek szárnyán című műve is kiváló kedvcsináló lehet a nyaralás előtt, de alatt is.

Az Adria hangulata egyedülálló (fotók forrása: a szerző archívuma)

A horvát tengerpartot egészen máshogy éli meg az, aki a Duna vagy a Tisza partján nőtt fel. Itt nincsenek nádasok és iszapos, agyagos partok. Helyettük kopár mészkősziklák, apró kavicsos öblök, kikötők, hullámtörők és tengeri mólók várják a pecást. A víz kristálytiszta, ezért a halak is sokkal óvatosabbak, mint a zavaros édesvízben élő társaik. Érdemes finomabb szereléket használni, fluorocarbon előkével és természetes csalikkal.

A kavicsos partokat a pecások is kedvelik

A legtöbb nyaraló számára a parti horgászat a legegyszerűbb megoldás. Egy könnyű fenekező- vagy úszós felszereléssel már kellemes órákat lehet eltölteni a sziklákon vagy egy stég végében. A helyiek gyakran garnélát, csíkokra vágott tintahalat, fekete kagylót (dagnje) vagy apró szardíniadarabokat használnak csaliként, de a nálunk is jól bevált műcsalik is eredményesek lehetnek. A bátrabbak – és akiknek a pénztárcája ezt megengedi – csónakból is próbálkozhatnak, ahonnan már egészen más halfajok kerülhetnek horogra, de a legtöbb nyaralónak bőven elegendő élményt nyújt a part menti pecázás is.

A tengeri horgászatnak természetesen megvannak a maga szabályai. Horvátországban minden tizennégy év feletti horgásznak engedélyre van szüksége, függetlenül attól, hogy partról vagy csónakból horgászik. Jó hír, hogy ezt ma már rendkívül egyszerű beszerezni. Néhány perc alatt bankkártyás fizetéssel online is megvásárolható a horvát halászati hatóság hivatalos oldalán: ribarstvo.mps.hr. A sikeres vásárlás után e-mailben, PDF-formátumban érkezik meg az engedély, melyet elegendő kinyomtatni vagy akár mobiltelefonon magunknál tartani a horgászat során. Az árak a következők: a napijegy 10 euróba kerül, a háromnapos jegy 25 euró, míg a hetijegy 45 euró.

Legutóbb tizenhárom évesen pecáztam az Adrián

Néhány fontos szabályt érdemes még indulás előtt megjegyezni. A tizennégy év alatti gyermekek egyetlen felszereléssel engedély nélkül is horgászhatnak. A hobbihorgászat során személyenként naponta legfeljebb 5 kilogramm hal és más tengeri élőlény tartható meg, kivéve, ha egyetlen kifogott hal ennél nagyobb tömegű. A tilalmi időkre is érdemes ügyelni, és értelemszerűen tilos a védett halfajok fogása vagy tengeri élőlények gyűjtése. Ilyenek például: a fűrészfogú sügér (kirnja bjelica), cápafajok és ráják, a nagy sonkakagyló, a sziklafúró kagyló, a hordócsiga. A szabályok megszegéséért jelentős bírságok járhatnak (ezek az esetek gyakran valóságos rémhírként jelennek meg a médiában), ezért mindig érdemes pluszban tájékozódni az aktuális előírásokról.

A nyári szezonban nem mindenhol szabad horgászni. A kikötőkben, strandokon és fürdőhelyeken – különösen a csúcsidőszakban, azaz augusztusban – korlátozások vagy tiltások lehetnek érvényben, ezért érdemes még a peca előtt tájékozódni a helyi szabályokról. A nemzeti parkok és egyes természetvédelmi területek szintén saját előírások szerint működnek.

Grillezett tintahal – érdemes megkóstolni

Ami a tengeri horgászathoz szükséges felszerelést illeti, fölösleges túlbonyolítani a dolgokat. Nem kell mindjárt a tévéműsorokból ismert óriásorsókra és bivalyerős botokra gondolni – nem marlinokra, cápákra vagy tonhalakra pecázunk, megelégszünk néhány „porciós” sügérrel vagy oradával, netán fogasdurbinccsal is. Egy közepes erősségű, 2,5–3 méteres pergető- vagy fenekezőbot, néhány különböző méretű ólom, forgókapocs és horog elegendő lehet egy kellemes, tengerparti pecához. Hozzátenném, én már sokszor láttam olyat is, hogy a helyiek bármiféle bot vagy orsó nélkül, mindössze a kézre vagy egy fadarabra tekert zsinórral horgásznak, melynek végén kisebb nehezék van.

A horvát szabályozás a rekreációs horgászat során használható felszerelések körét is meghatározza. Általánosságban legfeljebb két kézihorgászkészség (kézizsinór), két fenekező- vagy két vontatott szerelék használható.

A tengeri horgászat maradandó élmény számunkra, akik a vajdasági róna „pocsolyáin”, azok sekély halválasztékán nevelkedtünk: az Adrián sokszor már az első kifogott hal is olyan, amilyet korábban legfeljebb akváriumban vagy halpiacon láttunk.

A tengeri halakat két nagy csoportra oszthatjuk: fehér és kék halak (bele i plave ribe). A hazai nevezéktantól teljesen eltérően a tengerben a fehér halak számítanak nemesnek, ilyenek a tengeri durbincs (orada), a tengeri sügér (brancin), a tengeri fogas (zubatac), a hekk (oslić), a farkassügér (lubin), a vörösdurbincs (arbun) vagy a sziklahal (škarpin). Ezek krémjét, a legfinomabb halakat szokás oborite ribeként is emlegetni.

Húsuk vastag, ízletes, szálkamentes, a helyiek leggyakrabban egyszerűen faszénen sütik őket. Egy kevés olívaolaj, fokhagyma, rozmaring és néhány csepp citromlé – ennél több aligha kell egy frissen fogott tengeri halhoz.

A kék halakhoz sorolják az ezüstös testű „tömeghalakat”, mint például a szardíniát, a szardellát, a heringet vagy a makrélát, de még a tonhal is idetartozik. Angol nyelvterületen oily fishes a megnevezésük, hiszen húsuknak magas a zsírtartalmuk.

Gyakori vendég a horgon a tengeri sügér. Ez az Adria egyik legnemesebb ragadozó hala, óvatos, erős ellenfél, kifogása igazi élmény. A horvát éttermekben gyakran egészben sütik meg, burgonyával és mángolddal (blitvával) tálalva.

A sziklás partok mentén gyakran találkozhatunk különféle ajakoshalakkal, kisebb sügérfélékkel és gébfélékkel is. Ezek ugyan ritkábban kerülnek éttermi étlapra, de helyben sokan készítenek belőlük egyszerű hallevest vagy paradicsomos tengeri ragut, azaz brodetet.

A makréla (skuša) is igazi csemege. Rajokban úszik, így ha egyszer ráakadunk, rövid idő alatt több példányt is foghatunk. Grillezve vagy füstölve különösen finom.

Műcsalik tintahalra, horog nélkül 

Néha egészen különleges zsákmány is horogra akad. A tintahal és a polip leginkább garnélára emlékeztető, apró műcsalival fogható, melyet vertikálisan kell mozgatni. Ennek a műcsalinak az az érdekessége, hogy nincsenek rajta horgok, hanem a farok részén visszafelé álló fémtüskék (ún. korona) találhatók, ezek szúródnak bele a szépia vagy a polip szájszervébe. A csalira a tapasztaltabbak gyakran pluszsúlyt helyeznek, hogy gyorsan a fenékre érjen. Szürkületkor érdemes próbálkozni a lábasfejűek fogásával, csak arra ügyeljük, hogy amikor tintahalunk szárazra kerül, hajlamos kiüríteni tintazsákját, így olyan öltözékben pecázzunk rá, amelyet nem sajnálunk. Mellesleg, amikor horgászhelyet keresünk, figyeljük a parton látható tintafoltokat – ezek hitelesen árulkodnak az ottani tintahalfogási esélyekről. Frissen sütve, fokhagymás olívaolajjal, netán töltve, grillezve ez a dalmát konyha egyik legismertebb fogása.

De mielőtt túlságosan elrévednénk, és belefeledkeznénk a pecázásba, jegyezzük meg, hogy mégiscsak az egészségünk a legfontosabb, ezért ügyeljünk az épségünket veszélyeztető tényezőkre: a tengeri sünökre, medúzákra, éles kagylóhéjakra és sziklákra.

Ha pedig netán sikertelen volt a horgászat, ne csüggedjünk. Irány egy hangulatos családi konoba, ahol frissen sült tengeri sügér, grillezett tintahal, polipsaláta és különféle tengeri herkentyűk várnak bennünket.