Művészet, néphagyomány, játékos alkotóművészet, helytörténeti kutatások. Mindez kiegészítve egy csipet bábozással, gyakorlati környezetvédelemmel, irodalommal, vegyészeti kísérletekkel... A tavaly debütáló projektum kedvező visszajelzéseitől nekibátorodva, az idén is tartalmas nyári programmal készült az Antalfalvi Községi Könyvtár. Célja, hogy a vakáció alatt is — mind a központi lokáción, mind a filiákban — találkozásra, szórakozásra, új ismeretek elsajátítására gyűjtse egybe a település apraját-nagyját. A torontálvásárhelyi részleg tevékenységeiről a műhelymunkák koordinátorával, Gutvájn Hilda könyvtárosnővel beszélgettünk.

— A témákat a községi könyvtár ajánlotta, ezekre kerestünk előadókat helyben, leginkább a tanerőt megmozgatva. Az előadások/foglalkozások helyszínéül nem véletlenül választottuk a könyvtár helyiségét, a könyvek közvetlen közelében. Tudatosítani szeretnénk ugyanis az emberekben, hogy a hely nemcsak „raktár”, hanem egy valódi, élő lokáció, ahová érdemes év közben is befordulni. Egy-két téma kivételével az előadások/foglalkozások szerb és magyar nyelvűek, de nagyobb érdeklődés esetén akár külön nyelvi csoportok formázásától sem zárkózunk el. Ami a helyszínt illeti, kivétel csupán a nyitány volt, melyre a József Attila Művelődési Otthon kistermében került sor. Erre az alkalomra a gyerekek mellett a felnőttek közül is többen eljöttek.

* Mire számíthat a látogató, aki egy-egy beharangozott téma kapcsán úgy dönt, áldoz erre is egy órácskát a szabadidejéből?

— A foglalkozások tartama egy iskolai óra, legfeljebb hatvan perc. Ennél hosszabb programban nem igazán érdemes gondolkodni, mert ez után az idő után már lankad a figyelem. Igaz, tavaly az is megesett, hogy miután egy foglalkozás rendkívül megtetszett a gyerekeknek, „menetrenden kívüli” ráadást is összehoztunk számukra az érintett témakörben. Hogy személy szerint konkrétan ki és mire számít, mielőtt eljönne, arra persze nincs rálátásom, azt viszont tapasztalatból mondom, hogy gyakran nem maga a meghirdetett téma, hanem az előadó/foglalkozásvezető az, aki miatt megteszik ezt a lépést, vagy esetleg a távolmaradás mellett döntenek. Örülünk, hogy a tavalyi alkalmak elnyerték a megszólított célközönség, de főleg a gyerekek tetszését. Noha rendszeresen hirdettük a rendezvényeket a községi elektronikus médiában — ahogyan ezt az idén is tesszük —, emellett a Facebookon is, többen mégis azt állították, hogy csak utólag értesültek róluk. Egy kissé lehangoló az ilyen felületesség, de ez van.

* A legutóbbi, idestova hat és fél esztendővel ezelőtti beszélgetésünk idején nemcsak a torontálvásárhelyi (fiók)könyvtár jelenéről, hanem a fejlesztési terveiről is szó esett. Ez utóbbiak közül mennyit sikerült megvalósítani?

— Annyit mindenképpen, hogy részben növeltük a „forgalmat”. Ha csak az elmúlt esztendőt figyeljük, a nyugdíjas korosztály például fokozott érdeklődéssel kölcsönzött ki könyveket, mégpedig havi gyakorisággal. A diákok, ritka kivétellel, továbbra is csak a kötelező házi olvasmányok után kutatva térnek be, viszont verseikkel, fogalmazásaikkal rendszeresen részt vesznek a szerelmesek napja, a nőnap és az egyéb nevezetes dátumok, illetve események alkalmából meghirdetett irodalmi pályázatainkon. A középgeneráció tagjait mindeddig sajnos nem igazán tudtuk megszólítani, pedig számukra is vannak hasznos köteteink. A könyvtárat — azoknak mondom, akik keres(né)nek bennünket — a helyi földműves-szövetkezet számvevőségi osztályának egykori irodájában találhatják meg. Itt tesszük a dolgunkat, legyen szó bármely évszakról. Telente — kiváltképpen, amikor a néhai „zadrugás” irodahelyiség főbérlői másfél, újabban két és fél hónapra „kollektíve” elmennek szabadságra — egy „kissé” fázunk. Jobb megoldás híján bekapcsoljuk az ilyen-olyan villanyszerkentyűket, takarót hozunk otthonról...

Egy biztos: a nyári találkozások idején ez utóbb felemlített „rekvizitek” helyett a látogatóknak csak jókedvre lesz szükségük. A többit megtalálják a könyvtárban.