Női szemmel a nőkről

Női szemmel a nőkről

„A nők olyan lények, akiket szeretni kell, nem megérteni” — mondta Oscar Wilde.

Aki egy férfi volt. És már nem él. Ezzel a mondatával pedig lehet egyetérteni vagy vitatkozni. Viszont a férfiak egészen máshogy látnak bennünket, nőket. Ezért fiatal nőket kérdeztem a nőkről. Azokról a nőkről, akikre ők felnéznek. Emellett arról is beszéltek, milyen tulajdonságok tesznek egy nőt igazán nővé. Nézzük meg, mit gondolunk mi egymásról!

Lukács Lilla: — Mindig szerettem volna olyan nő lenni, aki olyan, mint egy őzike. Az őzikenőknek nagy pilláik vannak, azzal szépen pilláznak, kecsesek, könnyedek, és hát olyan őzikék. Mint az Audrey Hepburn. A mi családunkban a nők nem őzikék, hanem szívós fajták. Nem lettek nagy pilláim, és már én is sokkal inkább olyan nő szeretnék lenni, aki erős, önálló, határozott, talpraesett. Mint az egri nők, akik a várat védték. Azokra a nőkre nézek fel, akik kiállnak magukért, akik nem engedik, hogy a társadalmi konvenciók, elvárások határozzák meg, mire lehetnek képesek, miben lehetnek tehetségesek, hol a helyük. Az volna a legjobb, ha mindenkinek ott lehetne a zsebében a választás lehetősége. Hogy eldönthessük, milyenek legyünk.

Dupák Fanni: — Igazából sosem gondolkodtam rajta, mitől lesz jó egy nő, de szerintem ez nem attól függ, hogy kinek milyen hosszú a lába, vagy hogy mennyi sminket visel. Sőt, engem a sok smink nagyon taszít, olyan, mintha a nő rejtegetné magát, és közben el is veszik a sok festék alatt. Nem beszélve arról, hogy a smink megszépít ugyan egy napig, de egyszer így is, úgy is le kell majd mosni, és egy idő után teljesen tönkre is teszi a bőrt. Sokkal többet ér egy őszinte mosoly, melytől a nő egész lénye kivirágzik. A kisugárzás számít nekem a leginkább, hiszen ha egy nő kedves, őszinte és nyitott, az már méterekről látszik. Ha megvan a belső békéje, akkor egy nő jó nő. Valakinek ehhez az érzéshez az kell, hogy sok edzés és fogyókúra árán elérje a kívánt alakot, másnak pedig az, hogy amikor kedve tartja, megehessen egy tábla csokit. Valaki csak szoknyában és magas sarkúban érzi azt, hogy kiteljesedik a nőiessége, más viszont nadrágban. És ez így van rendjén, a lényeg az, hogy mi tudjuk, nekünk mi a jó, és mire van szükségünk. A többiek pedig figyelhetik az eredményt.

Péter Diana: — Rögtön a legelején leszögezném, számomra nem létezik egyetlen nőideál. Több nő él vagy élt ezen a világon, akire felnézek, akiből építkezem, aki a szememben példakép, akiből erőt merítek a nehéz pillanatokban, vagy aki motivációként jelenik meg a mindennapjaimban. Az első nagybetűs NŐ az életemben egyértelműen az anyukám. Az a nő, aki belőlem is nőt faragott. Neki köszönhetően lettem ilyen, amilyen ma vagyok, és ez rendkívüli büszkeséggel tölt el. Remélem, egy napon én is olyan anyja lehetek a gyermekeimnek, mint ő. Azokból tudok építkezni, akik alkotnak. Bármit. Az életüket. Dolgoznak, „gyártják” az ötleteket, sosem állnak meg. Csak teszik, amit tenniük kell, amire születtek. Imádom, ha valaki belevág, megcsinálja, kiharcolja. Legyen szó szenvedélyes cukrászról, üzletvezetőről, sportolóról, íróról, pedagógusról... A lényeg, hogy menni és tenni kell. Ezenkívül példaképeim még az erős nők. Akik kiállnak önmagukért, az elveikért és azokért, akiket szeretnek. Akik minden helyzetet tudnak kezelni, nem esnek kétségbe, csak „simán” megoldják a gondokat. Őket talán egy-egy szituációban még irigylem is. Ahogyan azokat a nőket is, akik tudnak nevetni önmagukon. Akik intelligensek, megfontoltak, magabiztosak, céltudatosak, emellett kellően szerények, van humorérzékük, valódi értékek szerint élnek, és imádnak élni. Szerintem az a lényeg, hogy tudjunk különbséget tenni a valódi értékek és a mesterséges dolgok között. Találjuk meg mindenkiben azt a jót, amely belőlünk hiányzik, lássuk meg a különlegességet, a másságot. Nem azért, hogy megszóljuk, hanem mert hasznunkra válhat. Alkossunk, nevessünk, szeressünk sokat. Legyünk kíváncsiak, sose elégedjünk meg a meglevő tudásunkkal. Legyünk azzá, amitől nőnek érezzük magunkat. Ne függjünk másoktól, ne hasonlítsuk magunkat másokhoz. Legyünk kellően kritikusak, de ne túl szigorúak. A kulcs a mértékletességben rejlik (kivéve, ha csokoládéról vagy egy finom rozéról van szó, de ezt minden igazi nő tudja). Egy nagybetűs NŐ felméri a helyzetet. Nem taszít le másokat az útról. Önerőből éri el azt, amit akar. Oly sokfélék vagyunk, mindenkit más tesz nővé. Élvezzük ezt ki, legyünk rá büszkék. Hölgyeim, március 8-án emeljük poharunkat az édesanyákra, nagymamákra, feleségekre, menyasszonyokra, húgokra, nővérekre és barátnőkre. Boldog nők napját!

Karácsonyi Gabriella: — A nőiség fogalma számomra együttesen jelent sokoldalúságot és egyszerűséget. A mindennapi feladatokból adódóan is, és egy nő életútját tekintve is. Ahogy minden napszak, úgy az élet minden szakasza is mást és mást igényel a nőktől. Ezért engem azok a nők inspirálnak, akik élik és élvezik a nőiességüket. Külsőségekben és belül egyaránt. Akiknek tartásuk van, azoknak a kisugárzásuk, a megjelenésük tükrözi azt, hogy ismerik, szeretik és elfogadják magukat. Mindezt pedig visszafogottan és letisztultan tudják képviselni. Mint Botticelli Vénusz-alakja, aki teljes egyszerűségében mutatja meg önmagát, de mégis a női lét összes szépsége megtalálható benne.

Daniela Stevanović: — Rengeteget változom az évek során, ezért mindig más és más női példakép kerül előtérbe. Most főként az önfejlesztésről és a táncról szól az életem, így a tánc világából származó példaképemről mesélnék egy picit, aki egy kubai táncos és tánctanár. Yunaisy Farray jelenleg Barcelonában él. Hogy miért éppen ő? Mert imádom, amit csinál, és ahogy csinálja. A világot táncolva utazza körbe, emellett pedig egy minőségi magánéletet is sikerül összeegyeztetnie ezzel a pörgős életmóddal. Nemrég nyitotta meg tánciskoláját, melyet saját kezűleg újított fel ő és a szupercsapata. Imádom benne, hogy amibe belekezd, azt komolyan csinálja, s azt is, hogy mindig figyelembe veszi mások érzéseit. A koreográfiáiba is őszintén beleéli magát, arcának-testének minden mozzanatában ott van a nők jogainak fontossága, a latin kultúra, az érzelmek és a szerelem. Látszik rajta, hogy ő valóban ezt éli, ezt érzi. Egyszerre ontja magából a pozitivitást, a nyugalmat és az energiát, mindenkihez van egy-két szép szava, s nagyon közvetlen. Egy szó, mint száz, biztos vagyok benne, hogy nem volt könnyű elköltözni szeretett országából, viszont egy nagyon szép életet harcolt ki magának, mely tele van szeretettel, élményekkel, tánccal és utazással. Úgy érzem, ezen az úton nekem is sikerült elindulnom, és remélem, az út során főként a javamra változom. Szeretném, ha hasonló benyomást keltenék azokban, akik megismernek, illetve azokban, akik már régebb óta ismernek, mint Yunaisy.

Kucsov Renáta: 1995 tavasza. Suhantam a járdára potyogott gesztenyék között, és közben felhőtlen boldogságot éreztem, hiszen életemben először ültem a vadonatúj, sárga biciklimen. Nagyi, fogsz? kérdezgettem percenként. Ne félj, itt vagyok — érkezett a válasz. Nagyi, fogsz? Nagyi? — kérdeztem újra. Emlékszem, nagyon féltem, de tudtam, hogy Nagyi ott van mögöttem, ezért nagy bajom nem eshet. Nagyi, fogsz? Kérdésemre egyszer csak nem érkezett válasz. Egy pillanatra megállt az idő, és csak gurultam... Tudtam, hogy egyedül vagyok, de már nem féltem. Menni fog, nem eshetek el, ha folytatom — gondoltam. Néhány évvel ezelőtt, amikor utoljára találkoztam Nagyival, egy pillanat alatt újra a sárga biciklimen találtam magam. Tekertem, amilyen gyorsan csak tudtam, hogy el ne essek. Nagyi, fogsz? — kérdeztem, de már csak a csend válaszolt. Önállóság, erő és hit. Én ezt kaptam Tőle. Nélküle ma nem volnék az, aki. Ő az, aki megtanított arra, hogy élni csak bátran érdemes, és ha néha félelmetes is, mindig menni kell tovább... Ő az én példaképem: Kozma Ilona, a nagymamám (akiről tudom, hogy most is mindig ott áll mögöttem).

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Jó, hogy írtok... (3.)
Fiatalok Fiataloknak
  • KDTG
  • 2018.11.17.
  • LXXIII. évfolyam 46. szám
Jó, hogy írtok... (2.)
Fiatalok Fiataloknak
  • KDTG
  • 2018.11.14.
  • LXXIII. évfolyam 45. szám
Facebook

Támogatóink