No escape from Balkan

No escape from Balkan

Hogy milyen volt a Szegedi Ifjúsági Napok, azaz a SZIN, mely számomra egyébként csak egynapos program volt? Erre a válaszom egy mondatban csak ennyi: „Napsugarak zúgása, amit hallok” — hogy egy frappáns Ady Endre-féle SZINesztéziával kezdjem az írást. Duplanosztalgiázni voltam Szegeden, a nyár utolsó fesztiválján.

Duplanosztalgia? Miért is? Egyrészt Szeged miatt, ahol öt évet töltöttem el egy remek egyetem remek szakán (és ez nem irónia), másrészt a Dubioza Kolektiv zenekar miatt, melynek zenéje az ezt követő öt évemet kísérte végig (immár Szerbiában). És most Szegeden Dubioza. Kettő az egyben.

Tavaly nem jutottam el, az idén viszont stoppra pattantunk, és napfényen, árkon-bokron, határon átsuhanva megérkeztünk a nap városába, átfutottunk a hídon, egyenesen le a fesztiválra, hogy elérjük a Lóci játszikot, mely kötelező olvasmány, nagy kedvenc, jóbarát, és éppen aznap játszott. Sajnos kora délután lépett fel, ezért kevesebben hallgatták, mint egyébként, viszont a kis közönség nagyot táncolt (de persze nem akkorát, mint Lóci).
Rég nem látott barátokkal beszéltünk meg találkát, ezért egy terepfelmérő körséta után letelepedtünk egy árnyas teraszra beszélgetni. A fesztivál „jól felszerelt”, étel, ital van bőven, a választék is elég nagy. Fizetni itt is a VOLT-on megismert kártyás módszerrel lehetett — veszel egy kártyát, feltöltöd pénzzel, majd erről pötyögtetik le az összeget. Azért is jó ez a fesztivál, mert egy óriási medencének köszönhetően simán lehetsz víziSZÍNes. (Elnézést az olvasóktól, nem tudok szabadulni ezektől a magukat adó remek, de egyúttal fárasztó szóviccektől.)

Nagyon gyorsan eljött a fél nyolc, amikor is megjelentek a bosnyák fiúk a színpadon. És elszabadult a pokol. Az a jófajta pokol, amelyet az angyalok is irigyelnek föntről. Egy alkalommal akkora port vert fel a közönség, hogy nem lehetett tisztán ellátni a SZÍNpadig. Pedig nem álltunk olyan messze. Az őrület a No escape Balkan című szám alatt kulminált. A dal arról szól, hogy noha külföldön dolgozom, jó a kocsim, okos a telefonom, sok a pénzem, az ottani törvények szerint élek, de a DNS-embe valami kódolva van: amikor pálinkát iszom, a fejembe anarchia költözik, visszatérek a gyökereimhez, és soha nem menekülhetek el a Balkántól. Ez a szöveg hozzánk, vajdaságiakhoz talán egy kicsit közelebb áll, de úgy látszik, mindenki más is balkáninak érzi magát, ha Dubiozát hallgat.

De mi az, ami ennyire jó ebben a zenekarban, hogy még a magyarországi közönség is megőrül érte, pedig a dalszövegei felét nem is érti? Hát a ritmusok, az energia, az a kellemes punkos-skas vonal, mely keveredik a balkáni hangzással, no meg a társadalomkritikus hangvétel a szövegekben. Egy picit sajnálom is azokat, akik csak az angol számokat értik, sokkal jobbak a szerb nyelvűek. A Blam Blam, a Kažu, a Volio BiH és sorolhatnánk. Természetesen az összes nagy sláger elhangzott, poénokban sem volt hiány, a fiúk improvizáltak, beleszőtték az őket kamerázó drónokat a számokba, és megtáncoltatták a tömeget. Sétáltunk jobbra, sétáltunk balra, ugráltunk, kiabáltunk, mindezt felszólításra, szófogadóan.

Imádom bennük az öniróniát, azt a kis, lefelé kunkorodó mosolyt, mely az arcomon van, amikor Dubiozát hallgatok. És igen, imádom a balkáni ritmusokat. Nem tehetek róla. Ha meghallom, nem tudok ülve maradni, és kell a mozgás. Bármikor meg tudnám hallgatni őket. Élőben, CD-ről, kazettáról, fülhallgatón, sütés mellé, alvás előtt, fesztiválon, mindig. Jó döntés volt a szegediek részéről a köz kívánatára ismét meghívni a csapatot. Más koncertre sajnos (vagy hála istennek) nem nagyon maradt időnk, indulni kellett haza, de a fiúknak köszönhetően olyan volt a buli, mintha legalább három koncertet táncoltam volna végig. Az út és a Dubioza porát még másnap is éreztem.

De természetesen rengeteg más fellépő is volt aznap a SZIN-en, íme néhány közülük, akiket nem néztem meg: Ivan & The Parazol, Honeybeast, Péterfi Bori & Love Band, Paddy And The Rats, Useme, PASO, Sena, Fool Moon, Palya Bea, Brains.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Desiré Central Station, 2018 — Barbaricum
Fesztivál
  • 2018.11.10.
  • LXXIII. évfolyam 45. szám
Facebook

Támogatóink