Dr. Mikola István munkatársunkkal (Szabó Attila felvétele)

Beszélgetés dr. MIKOLA Istvánnal, a Magyar Köztársaság volt egészségügyi miniszterével, a Magyar Egészségügyi Társaság elnökével
* A Magyar Egészségügyi Társaság fennállásának tizenkettedik évfordulóját ünnepli. A vajdasági tagozata révén már évek óta sort kerítenek a határon túli nemzetközi tanácskozásokra a Délvidéken is. A Társaság elnökeként hogyan értékeli az idén Adán megtartott konferenciát?
- Nagyon eredményesnek, több szempontból is. Nagyon jó a témaválasztás, ugyanakkor rendkívül aktuális is. A gyermekgyógyászat és a neonatológia témakörön belül a méhen belüli magzattal foglalkozunk. Ez azért is nagyon fontos, mert kevés gyermek születik. Fogyóban a magyar nemzet, és ez az egész Kárpát-medencére érvényes. Jóval százezer alatt van az évente született gyermekek száma, ugyanakkor százharmincezer ember hal meg egyetlen esztendőben. Amennyiben ez így folytatódik, kétszáz év múlva elfogy a magyarság. Ez már nem játék, itt nagyon fontos, hogy a megszületetteket, az elfogadható életeséllyel bíró koraszülötteket is életben tartsuk, és a modern orvostudomány minden lehetőségét felhasználva biztosítsuk számukra a teljes, egészséges emberi életet.
* A Társaság abból a célból alakult, hogy a Kárpát-medencében élő magyar orvosok szakmai továbbképzését és együttműködését szervezze meg. Ön milyennek ítéli meg a délvidéki magyar orvosokkal való szakmai kapcsolatot?
- A Magyar Egészségügyi Társaság nyilatkozatában az szerepel, hogy a Kárpát-medencei magyar orvosok tudományos együttműködését szervezi, de most már túllép a Kárpát-medencén: németországi, skandináviai, ausztrál és amerikai szakcsoportunk is működik. Több mint 3000 tagunk van, ezzel a miénk a legnagyobb egészségügyi társaság az egész Kárpát-medencében. A vajdasági szervezettel kiváló együttműködést folytatunk. Határon túli konferenciákon ritkán láthatunk ilyen tömeget, mint itt, Adán. Nagy az érdeklődés, ami elsősorban a jó témaválasztásnak és az előadó szaktekintélyeknek köszönhető. Kiteljesedik az együvé tartozás, ami azért is nagyon fontos a számunkra, mert - egy kissé patetikusan fogalmazva - az élők, a már elhunytak és a még meg nem születettek közössége gyűlt itt össze. Komoly gond van manapság a gyermekvállalás terén nemcsak Magyarországon, hanem általában a magyarság körében. Egy tudományos felmérés alapján jóval több gyermek születhetne, mint ahánynak esélyt adnak a fiatalok. Ennek az egyik fő oka az, hogy a fiatal nők, amennyiben gyermeket vállalnak, komoly egzisztenciális gondokkal kerülnek szembe. Kevés házasság köttetik, általában a laza egymás mellett élés jellemző a Magyarországon élő fiatalokra, és ezen belül az önmegvalósítás sem tud kellőképpen kifejezésre jutni. Ebből kifolyólag a MET a nemzeti egészségpolitika szintjén a legfontosabb célkitűzésének a gyermeket vállaló családok, anyák támogatását tartja. E célnak a megvalósulását egy komplex egészségügyi és szociálpolitika kidolgozásában látom, melynek csírái Magyarországon már megtalálhatók az előző kormányzati időszakban megkezdett családtámogatási programnak köszönhetően. A program lényege, hogy a gyermeknevelés, a gyermek-egészségügyi ellátás és az oktatás költsége mind benne foglaltasson a munkabérekben. Ehhez természetesen az is kell, hogy a gazdaság helyreálljon. A gazdaság azonban csak abban az esetben lendülhet fel és prosperálhat, ha vannak humán erőforrásai, vagyis kellő számú, testében és lelkében ép, szellemében pedig felkészült embere. Ezt a humán erőforrást nekünk, orvosoknak kell biztosítanunk azáltal, hogy minden esélyt megadunk az életre az újszülötteknek. Elsőbbséget minden esetben az ember testi-szellemi épsége, a társadalom fejlődése és a jólét kibontakozása élvez.
* Ezt a családsegítő, illetve a népegészségügyet javító programot az Orbán-kormány egészségügyi minisztereként Ön terjesztette a parlament elé. Az ellenzék ezt akkor ,,salátaprogram"-nak nevezte...
- Annak titulálta, de folytatja. El kell foganunk, hogy az új demokráciában négyévente új politikai vezetők jönnek, amelyek besöprik az előzőek eredményeit, újat kezdenek, amelyet vagy sikerre visznek, vagy nem. Ez a bizonyos salátaprogramként emlegetett nemzeti és népegészségügyi program azonban folytatódik. Ez annyit jelent, hogy tíz év távlatában igenis reményt ad arra, hogy a magyarságnak a nagyon rossz népegészségügyi-demográfiai trendjeit megfordítsuk, és az Európai Közösség nálunk boldogabb országainak helyzetéhez közelítsünk. A tízéves programot végre kell hajtani, és én biztos vagyok abban, hogy ha 2006 derekán új kormány áll fel, ezt ugyanígy folytatni is fogja.
* Magyarország egyik legismertebb orvos-genetikusa, dr. Czeizel Endre a közelmúltban Szabadkán megtartott előadásán azt mondta, hogy a magyar egészségügy annyira rossz helyzetben van, hogy érdemes volna elölről kezdeni az egészet. Ezt Ön hogyan látja?
- Nem kell elölről kezdeni semmit. Építkezni kell, folytatni kell azt, ami megkezdődött a rendszerváltás után. Magyarországon ma egy ember egészségügyi ellátására évente kb. 350 dollárt jut. Ausztriában ez a tétel már 2600 dollárnyi, Németországban pedig 4000 dollárnál is több. Magyarországon tehát az orvosi lehetőségek és a gazdasági megengedhetőség között feloldhatatlan eltérés van. Az orvosi lehetőségek rakétasebességgel fejlődnek, ugyanakkor a nemzetgazdaság megengedhetősége nagyon lassan fejlődik. Ezt a különbséget a 350 dolláros egyszemélyes ráfordítással sokkal nehezebb kezelni, mint a 2600 dollárossal. Ennek ellenére a magyar egészségügy a jelenlegi helyzetében is Európa leghatékonyabb rendszere. Nincs még egy ország Európában - és talán a világon sem, - ahol ilyen mértékű pénzügyi ráfordítás mellett mindenki számára egészségügyi ellátást nyújtanak. Éppen ezért nekünk semmiképp sem szabad bírálnunk a társadalmat, megrontani a beteg és az orvos közötti bizalmas viszonyt. Hiszen az orvoslás, a gyógyítás, az nemcsak molekula-gyógyszer, hanem egy spirituális tevékenység. Nekünk nagy-nagy optimizmussal kell viseltetnünk az egészségügy iránt - folytatván azt az építkezést, ami döntően a polgári kormányzás idején kezdődött el, és amire én mint az Orbán-kormány egészségügyi minisztere vállalkoztam, és eltökélt szándékom folytatni is.
* Kihasználom az alkalmat, hogy mint epidemiológustól, infektológustól és a Magyar Zoolózis Társaság elnökétől megkérdezzem: hogyan vélekedik a madárinfluenza keltette pánikról?
- Rendkívül kritikusan szemlélem ezt a tömeghisztériát. Felső vezetők önmagukat beolttatva keltettek pánikot e téma körül. Olyan vírus ellen vették fel a védőoltást, amely embert nem betegít meg. Ha azonban a vírusban lezajlana egy olyan genetikai változás, amely már az emberre is ártalmas lenne, akkor természetesen lehetne ok a félelemre. A bökkenő ott van, hogy abban az esetben azzal a megváltozott vírussal szemben kell védőoltást készíteni. Erről az esetlegesen megváltozott vírusról azonban még semmit nem tudunk, tehát egyelőre az a helyes, amit az Egészségügyi Világszervezet ajánlásként megfogalmazott a tagországai felé: fel kell készülni arra, hogy adott esetben a lehető legrövidebb időn belül el tudjuk kezdeni annak a specifikus oltóanyagnak a gyártását, amely segítségével a megváltozott vírussal szemben az emberi szervezet védőanyagot termel, így ezt a betegséget kivédheti. Én az egész ügy hátterében azonban azt látom, hogy ez valójában egy elterelő hadművelet a jelenlegi gondokról.