Útravaló: „A varázslat ott van, ahol rátalálsz!” (Tom Ryan)

A csaknem egyórás műsor előadói rendhagyó népzenei barangolás élményében részesítették a József Attila Művelődési Otthonban egybegyűlteket. Moldvától Kalotaszegen és Felvidéken át egészen a Dunántúlig, végül Bácskáig, illetve vissza a kiindulópontig. Teodóra elmondása szerint a hangverseny(ek) ötletének szikráját valójában Nagy Becsei Klaudia, a VMSZ helyi alapszervezete ifjúsági fórumának vezetője „pattintotta” ki néhány hónappal korábban. Ezt karolták fel végül érdemben a helyi fiatalok, akik a népzenei blokk előtt rockkoncertet is tartottak. A hazai színeket, természetesen a szervező-előadó mellett, Kovács József citeraoktató is képviselte, aki hivatalosan huszonegy évvel ezelőtt mutatkozott be a közönségnek előbb a KMV-n, majd a Ki mit tud? vetélkedő országos válogatóján. Felkészítésében a helyi, Talpai Mária, Spiránác Klaudia és Alföldi Ábel felállású, Trio Citaris nevű gyermek-citerazenekar is fellépett. Ez utóbbi csapat sikeres debütálásáról az idei Szólj, síp, szólj!, illetve a szenttamási Aranycitera rendezvény után volt szerencsénk beszámolni.

Az ugyancsak torontálvásárhelyi Buza Antonió neve inkább a rockzenével fűződik egybe. A fiatal gitáros ezúttal a műszaki háttérlogisztikát vállalta, továbbá — néhány népzenei feldolgozás erejéig — a lányok gitárkíséretéről is gondoskodott. Mit sem törődve az Észak-Bácska és Dél-Bánát pontjai között feszülő százas távokkal, a rendezvényen két „dalkötős” leányka is fellépett, Kanalas Zsófia tanárnő volt és jelenkori diákjai. Kurfis Ágnes, aki az ősztől a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának hallgatója lesz ének-, zene- és zeneismereti szakon, Kispiacról érkezett, Lepár Krisztina pedig Adáról. Tanulmányait illetőleg ő jelenleg a Szabadkai Zeneiskola végzős diákja népi ének szakon.

Tapasztalhattuk, hogy hiteles barátságok fonódtak még szorosabbá ez által a hangverseny által. Reméljük — elvégre maguk a szervezők is tettek biztató ígéreteket —, mindennek lesz folytatása. Mármint Torontálvásárhelyen is. Mert ha első pillantásra szégyenlősen is, de végre imhol is kerekedett egy megmozdulás, mely nemcsak a népzene kedvelői, hanem a falu apraja-nagyja számára is ünnep volt. Kuriózum, hogy biléták vásárlása helyett a szervezők ezúttal úgynevezett kalapozást hirdettek — e gesztus által is megidézve a néhány évtizeddel korábban virágkorát élő amatőr kultúrélet miliőjét, amikor a művészi találkozásokat elsősorban nem a „tezgázásokra” élezték ki. Petőfit idézve: „Szebbnél-szebb gondolat, / Mig állni látszék az idő, / Bár a szekér szaladt.”