home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Nem ülhetünk a múlt babérjain
Gyurkovics Virág
2014.04.16.
LXIX. évf. 16. szám
Nem ülhetünk a múlt babérjain

Huszár Elvira karnagy az Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karának egyetemi tanára, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Több mint négyszáz levezényelt hangversennyel a háta mögött a szabadkai szimfonikus zenei élet egyik meghatározó személyisége. Több évtizedes, kiemelkedő alkotótevékenysége, valamint a fiatalabb generációk zenei és zeneművészeti nevelése terén tanúsított odaadó munkája elismeréseként a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetésben részesült.

Huszár Elvirával a hivatásáról, a zene és a zenekari munka szépségéről beszélgettünk.

• Szólóéneket is tanult, mégis a karmesterség lett a hivatása. Miért?

— Több mint harmincéves pályafutásom során magam is sokszor eltöprengtem rajta, hogy miért nem a szólóéneket választottam, hiszen akkor a magam ura lettem volna — a karmesteri pályán a próbák és a koncertek megszervezésében ötven-hatvan embertől függök. Nagyon ritka hangfajom volt — kontra alt —, amellyel érdemes lett volna szólóénekesi pályára lépnem, de ahhoz külföldre kellett volna mennem. Karmesterként is dolgozhattam volna külföldön, Párizsban ajánlottak állást, mivel ott folytattam a tanulmányaimat, és második helyezést értem el egy nemzetközi karmesterversenyen. Persze az éremnek mindig két oldala van, és én otthoncentrikus vagyok. Itt voltak az idős, beteg szüleim, akiket nem akartam egyedül hagyni. Őket helyeztem előtérbe a karrieremmel szemben. Ezt mindmáig nem bántam meg. Tiszta a lelkiismeretem, hogy mellettük voltam, amikor szükségük volt rám.

• Milyen folyamatokon megy keresztül önben a zenemű, amellyel dolgozik?

— Ez korfüggő. Amikor fiatal voltam, akkor lényegesen nehezebben ment a felkészülés. Kezembe vettem a partitúrát, tanulmányoztam, meghallgattam a művet, részeire bontottam. Soha nem szerettem félvállról venni a dolgokat, ezért mindig fél évvel előbb tudtam, hogy mit fogok csinálni, és vigyáztam, hogy ne múljon el egy napnál több úgy, hogy ne foglalkoznék azzal a művel, amellyel majd közönség elé lépek. Az a legkevesebb, hogy a kisujjamban van a kotta, hát hol van még a többi?! Előzőleg a muzsikusnak is foglalkoznia kell a művel ahhoz, hogy el tudjunk kezdeni dolgozni rajta. Előbb technikailag, lépésről lépésre — mert ennek is van egy szerkezete —, aztán zeneileg. Föl kell építeni a próbamenetet ahhoz, hogy ne érjen meglepetés. Ilyen szempontból szerencsés a természetem, mert állandóan attól tartok, hogy nem leszünk készen, és ez megszázszorozza az erőmet. Ez a muzsikusoknak is jól jön, mert akkor dolgoznak, márpedig egy zenekar akkor érzi jól magát, ha dolgozhat.

• Mi az, amivel a karmester összefogja a zenekar munkáját?

— Nekem a zene diktálja, hogy mit csináljak, azt próbálom megvalósítani a zenészeken keresztül. Az én feladatom, hogy olyanná gyúrjam össze a zenekart, amilyennek elképzeltem. Mindig kérdezik, mi a titok: a munka, a munka, a munka. Meg kell csinálni, nincs mese, nem lehet arra hagyatkozni, hogy magától is menni fog. A fajsúlyosabb részeket ki kell ragadni, begyakorolni, aztán visszahelyezni a műbe. Nem szabad a közönségnek azt éreznie, hogy a zenekar küzd egy-egy nehezebb résszel. Ezekre rá kell dolgozni, enélkül nincs jó produkció. A vége felé vannak a szorítások — mind zeneileg, mind tempó szempontjából —, akkor már próbálgatom, hogy meddig „srófolhatom” őket. Amikor kiállok a zenekar elé, akkor — a közönség ezt nem látja — végigpásztázom őket, hogy „Itt vagytok, velem vagytok?”. Mindenkinek a szemébe nézek, és érdekes módon megbűvölöm őket. Ha ráérzek arra, hogy ők észlelték a szemem villanását, akkor tudom, hogy még egyet csavarhatok rajtuk, mert akkor megcsinálnak mindent. Persze nem ész nélkül, de az a drukk, amely bennük van, egyszerűen kihozza belőlük a maximumot.

• Mi játszódik le önben a hangverseny alatt, hogyan éli meg a zenét akkor?

— Addigra már fejből ismerem a művet, és sokkal felszabadultabb is vagyok. Amikor elindul a koncert, számomra megszűnik minden, csak a zenekar és a produkció van. Élvezem, amit csinálok, és az az élvezet, amely rólam sugárzik, a zenekarra is átragad. A koncerten van bennünk egy drukkhangulat, de ezt nekem kell kezdeményeznem. Fogom a gyeplőt, és biztatom őket. Ha valaki egy szóló részt játszik, akkor már közben előkészítem, nézek rá csillogó szemmel, mosolyogva mutatom neki, hogy ő következik, és akkor félig a szemembe, félig a kottába tekintve úgy játssza el azt a szólót, hogy majd elolvadok. A többiek látják ezt, és ettől ők is olyan elánt kapnak, hogy egy ráhatás-kölcsönhatás alakul ki közöttünk, ettől lesz jó a koncert. Persze van egy emelkedett hangulat, amely uralkodik rajtunk a hangversenyen, és az, hogy közönség elé állunk, egy külön impulzust ad arra, hogy bizonyítsunk, még többet hozzunk ki magunkból.

Nem a dallam van a fejemben, hanem a partitúra valamennyi hangszerének az egybecsengése. Ha belenézek egy kottába, akkor megszólal a mű. Kezdő koromban ez azért nem így volt. Ahogy múltak az évek, természetesen én is rengeteget fejlődtem. Egy mű közönség előtti bemutatása manapság már nem okoz akkora gondot, mint harminc évvel ezelőtt, amikor még kezdő voltam.

• Mindig rácsodálkozom a muzsikusokra, arra, hogy van valami belső kisugárzásuk, és ez a klasszikus zenét művelőkre különösképpen igaz. Mi a véleménye erről?

— A komolyzenével való foglalkozás egy csodálatos dolog, nemessé teszi a lelket. Biztosan sokan nem ismerik fel a klasszikus zenének ezt a tulajdonságát, és legyintenek rá, de sokan nem is tehetnek róla, mert nem kapták meg azt az útmutatást, amely elvezet a komolyzene szépségeihez. Tisztelet a kivételnek, de az általános és a középiskolákban sajnos nem azt tapasztaljuk, hogy a tanár a diákokból értő közönséget nevel, pedig az volna a feladata.

 Ön — akár a karmesteri, akár a pedagógiai munkásságát nézzük — már eddig is sokat tett azért, hogy zeneértő közönséget neveljen Szabadkán. A zenei nevelés milyen helyet foglal el az életében?

— Én ebbe tulajdonképpen belepottyantam. Annak idején, amikor Budapesten elvégeztem a Zeneakadémiát, illetve azelőtt megjártam Kecskemétet, a Kodály Intézetet, gyökeret vert bennem, hogy Kodály mit is tett a zeneoktatással kapcsolatban. Megalkotott egy zenetanítási módszert, mely elvezet az óvodás kortól a felsőoktatásig, és mindaz, amit ezzel kapcsolatban láttam, arra sarkallt engem, hogy írjak egy tanulmányt a Kodály-módszerről, mégpedig a délszláv népdalokra vonatkoztatva.

Kodály felismerte azt is, hogy hiába építenek operaházat, hangversenytermeket, ha senki sem jár oda. Nem lehet csak szakkádereket képezni, közönséget is kell nevelni. Ezért nemcsak a zenei nevelést tartotta feladatának, hanem azt is, hogy minél nagyobb tömegeket hozzon az igazán értékes zene közvetlen közelébe. Nem ülhetünk a múlt babérjain, a kultúránkat napról napra meg kell teremteni.

• Szabadkának van egy százéves filharmóniája. Ön szerint mit mutat ehhez képest a város zenei életképe?

— Tekintettel arra, hogy Szabadkán több mint háromszáz, a külföldi fellépésekkel együtt pedig több mint négyszáz koncertet vezényeltem végig, úgy érzem, hogy a város szimfonikus zenei életében a legtöbbet tettem le az asztalra. Ennek ellenére érdekes módon még sincs belátásom abba, hogy mi történik a Szabadkai Filharmóniával. Csak azt tudom, hogy haldoklik. A filharmónia elhivatottsága, hogy klasszikus zenét szolgáltasson Szabadka váro-
sának. Én nem azt mondom, hogy emellett nem kellene modern, huszadik századi vagy kortárs zeneszerző műveit játszani, de Szabadka koncertlátogató közönségének elsősorban klasszikus zenei műveket kellene nyújtani. A filharmónia 2008-ban volt százéves, de sajnálatos módon mostoha körülmények között csapódik ide-oda, hol van koncert, hol nincs — de inkább nincs —, nem hallunk róla... A szakavatatlanság vezetett idáig, és ez engem nagyon bánt. Nem volna szabad hagyni, hogy a Szabadkai Filharmónia ilyen méltatlan körülmények között tengődjön.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..