Nem harci induló, hanem nemzetünk fohásza

Nem harci induló, hanem nemzetünk fohásza

A magyar kultúra napja délvidéki központi ünnepségén

„Nem tudom, van-e felemelőbb, szebb ünnepünk, mint a magyar kultúra napja?! Amikor itt, Zentán, a győzedelmes csata színhelyén megszólalnak a Kárpát-medencei templomok harangjai — szólnak már közel két évtizede —, s látjuk, hogy minden együtt van — hogy mind együtt vagyunk! —, úgy érezzük, hogy nincsen” — hangsúlyozta Zentán, a magyar kultúra napja délvidéki központi ünnepségén köszöntőjében Dudás Károly, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke.

Mielőtt megkezdődött volna a program a Művelődési Ház nagytermében, a kiállítási teremben Léphaft Pál karikaturista méltatásával megnyílt Dormán László fotóművész és Péter László képzőművész közös tárlata. A fotókat és rajzokat nézegetve tudatosul bennünk, hogy itthon vagyunk, mint ahogyan a Magyarországon élő két alkotó is itthon van otthon — ez lehetne az esemény tanulsága.

A rendezvényen átadták a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Magyar Életfa díját, aranyplakettjét és plakettjét, valamint kihirdették a Vajdasági Szép Magyar Könyv 2016 című pályázat eredményét — húsz kiadó negyvenhat kiadvánnyal nevezett be.

Magyar Életfa díjban részesült Dormán László fotóriporter, újságíró, szerkesztő (Palics—Budapest), Faggyas József, a Csörgő citerazenekar alapítója, citerás (Topolya), dr. Hódi Éva nyugalmazott magyartanár és könyvtárvezető, a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület elnöke (Ada) és dr. Silling István néprajz- és nyelvjáráskutató, nyelvész, művelődéstörténész (Kupuszina). Aranyplakettet vett át Pirityiné Szabó Judit történész, a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának kapcsolattartási főosztályvezetője. Plakettet kapott Lőcsei Ilona művelődésszervező, újságíró, szerkesztő (Hertelendyfalva), Regécz László művelődésszervező (Kúla), Tóth Ágnes művelődésszervező, művészeti vezető (Magyarkanizsa), a csókai Rákóczi férfikórus és a hetvenéves pancsovai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület.

Pirityiné Szabó Judit egy idézettel köszönte meg az elismerést: „Éjjel azt álmodtam, hogy az élet öröm. Ébredés után rájöttem, hogy az élet szolgálat. Cselekedtem, és lám, kiderült, hogy a szolgálat öröm.” (Tagore indiai író, költő)

A 2016. évi Vajdasági Szép Magyar Könyv díjat a Forum Könyvkiadó Intézet érdemelte ki Juhász Erzsébet Határregény című könyvéért. A legszebb gyermek- és ifjúsági könyv Fehér Miklós Fekete normalitás című kötete lett, mely az újvidéki Forum Könyvkiadó Intézet és a szenttamási Gion Nándor Emlékház közös gondozásában jelent meg. A legszebb művészeti könyv, album díját Oláh Dóri Rakétaiskola darált húsból című vizuális naplója kapta meg, melyet a Forum Könyvkiadó Intézet és a Symposion Kiadó jegyez. A tudományos és értekező prózai művek, szakkönyvek, felsőoktatási kiadványok kategóriájában a legszebben gondozott kötet díját a zsűri a Forum Könyvkiadó Intézet Szerb—magyar szótárának ítélte. A bírálóbizottság a tankönyvpótló és -kiegészítő kiadványok, továbbá a könyvsorozatok csoportjában nem adott át elismerést, a többi kategóriában viszont dicsérő okleveleket is adományozott.

A műsorban közreműködött a Mezei Szilárd Túl a Tiszán Innen Ensemble, Görög Noémi és Görög Enikő zongoraművészek, valamint Lőrinc Tímea színésznő, a 2016. évi Versünnep Fesztivál fődíjasa.

A magyar kultúra napja délvidéki központi ünnepségének fővédnöke a Magyar Nemzeti Tanács, fő szervezője pedig a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség volt.

Kísérőrendezvényként ezúttal is megtartották a már hagyományos Kárpát-medencei Kulturális Fórumot, melynek legfontosabb témája a budapesti székhelyű Hagyományok Háza kibővült feladatköreinek és terveinek ismertetése volt.

Beszámolónk zárásaként álljon itt még néhány mondat a VMMSZ elnökének köszöntőjéből: „Legfőbb megtartónkat, magyar kultúránkat ünnepeljük ezen a napon, annak emlékére, hogy 194 esztendővel ezelőtt egy szatmárcsekei kúriában, valószínűleg csikorgó hidegben, egy januári éjszakán, lefüggönyözött ablakok mögött, a gyenge lámpafénynél egy törékeny testalkatú, krisztusi korban járó, bal szemére vak férfi egy hosszú, vízszintes vonással befejezett egy költeményt. Erkel Ferenc csodálatos zenéjével Kölcsey Ferencnek ez a verse lett aztán a magyar nemzet himnusza. A himnuszunk. Amelyről idegen nemzetek tudósai azt állítják, hogy túlságosan szomorú, melankolikus, hogy nem elég pergő és lendületes — nem elég diadalmas: hogyan is érthetnék, hogy a mi himnuszunk nem harci induló, hanem nemzeti ima, fohász…


Szabó Attila felvételei

Képgaléria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Merülés
Múzsaidéző
  • Györffi Réka
  • 2018.11.03.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
Facebook

Támogatóink