A zentai Thurzó Lajos Közművelődési Központ és a Rákóczi Szövetség Zentai Ifjúsági Szervezet közös, Nekem is úgy mesélték című irodalmi pályázatán a torontálvásárhelyi Alföldi Ábel és Balogi Szilárd nyolcadikos diákok összeállítása nyilvános dicséretben részesült.
Az ünnepélyes eredményhirdetésre és díjátadásra január 25-én, a zentai Városháza dísztermében került sor.
A két torontálvásárhelyi legény közösen elkészített, helytörténeti elemekben gazdag szakdolgozata szülőfalujuk lakodalmas szokásait mutatta be.
„Nekünk is úgy mesélték, hogy a torontálvásárhelyi lakodalom egy egész héten át tartó esemény volt. Az esküvő előtti vasárnap reggelén a fiatalság összejött a lakodalmas háznál és sok színes krepp-papírból készült szalaggal feldíszítették a kerékpárokat, vagy a fogatot. Így adták hírül a falu lakosságának, hogy hat nap múlva, a lakodalom napján, mehetnek nézelődni. A kilenc órai harangszóig mindezzel készen kellett lenni, majd megkezdődhetett a meghívók széthordása. A hívogatók „üres” meghívókat is vittek magukkal, ha esetleg valaki [a meghívottak közül] koszorús párt is szeretett volna hívni magával a lakodalomba. A déli harangszóig a hívogatást el kellett végezni. Utólag már senkihez sem térhettek be, mert az már sértésnek számított volna az illetőre nézve. A meghívók [szét]hordás[a] után a fiatalok megvendégelése következett, majd délután két órakor a hagyományos csigatészta bödrése. Erre az alkalomra olykor huszonöt asszony is összejött, akik közül mindegyik hozott magával néhány kiló finomlisztet és egy pár tojást. A munkába bekapcsolták a menyasszonyt is. Az asszonyok huncut módon nagy csigatésztákat csempésztek a menyasszony munkája közé, és ezt megmutatták a vőlegénynek, hadd lássa ő is! A házigazda likőrrel, meggyespálinkával...a háziasszony pedig kőttkaláccsal kínálta a csigakészítőket.
A meghívott vendégek az ajándékokat szerdán vitték el az egybekelőknek, mindezek mellé pedig tyúkot, tejet, lisztet és más hozzávalókat a készülő aprósüteményekhez. A legényes háznál közszemlére tették a fiatal pár szobáját, hozományát. Késő este, amikor már minden vendég eltávozott, a jegyespár bontogatni kezdte az ajándékokat.
Csütörtök hajnalán újra összegyűltek az asszonyok, hogy elkészítsék a kovászt a torontálvásárhelyi hagyományos fontoskalácshoz. Minden meghívott család részére egy-egy fontoskalácsot készítettek. Míg reggel az asszonyok e kalács körül foglalatoskodtak, a fiatalok ismét feldíszítették a lovasfogatot a délutáni kalácshordáshoz. Ezt a kalácsot egyébként azért nevezik fontos kalácsnak, mert az a család aki a meghívó mellé nem kapott fontost, az annyira megsértődött, hogy akkor sem ment el emiatt a lakodalomba, ha előzőleg már az ajándékot is elvitte! A fogaton zenészek is voltak, a kalácshordók pedig daloltak és hirdették a faluban a közelgő nagy eseményt.
A lakodalom előtti napon nagy üstökben forralták a vizet, ebbe mártogatták a levágott baromfit. A mekoppasztott tyúkokat, kakasokat sorba rakták, a belsőségeket pedig különválogatták. A koppasztóknak a gazdasszony sült vért és kakastojást készített reggelire. Végül aztán megvirradt a nagy nap is.
Szombaton reggel a főszakácsnő előbb a finom kompótot főzte meg, amely többféle gyümölcsből készült. A konyhán segédkezők megtisztították a levesbe való zöldségeket, vagdalták apróra a paprikásnak zamatot adó hagymát. A fodrász és az öltöztető a lányos házhoz mentek, s amikor megtörtént a csinosítás, a menyasszony fejére fátyolt és koszorút raktak, így várták be a vőlegény érkezését. A menyasszony és a vőlegény családja egymástól külön helyszínen tartotta a lakodalmat. A vőlegény kikérése, ahová a menyasszonyt, az első koszorúspár és a násznagyok is elkísérték, a vőlegénybokréta feltűzésével ért véget. A násznép ekkor a menyasszony lakodalmazóihoz vonult át, kikérni immár a menyasszonyt is, elbúcsúztatni őt szüleitől. Az ifjú pár további közös útja előbb az anyakönyvvezetői hivatalba vezetett, majd pedig a templomba. Felekezeti – református / római katolikus hovatartozás alapján. Az ifjú pár a mulatozást már a vőlegény családjának lakodalmazói körében folytatta. Kevéssel a vacsora előtt a násznagy elküldte a legényeket a lányos házhoz a kálátosokért. A kálátósokat két házaspár alkotta, akik feladata volt nótaszóval áthozni és ún.kálátós tánc[mulatság] közepette bemutatni a fiús ház vendégeinek a menyecskeruhát. A nagy mulatozásnak a násznagy vet véget. A vacsora beköszöntésével.
A torontálvásárhelyi lakodalmak fő menüje a csigaleves, a pörkölt és a pecsenye volt. Az étkek előtti [beköszöntő]verseket a vőfély mondta. A sütemények és a torták felszolgálásával persze, csak a lakoma ért véget, az igazi mulatozás még csak most kezdődött! Késő este az ifjú házasok a kálátósok kíséretében, elvonultak átöltözni, éjfélkor pedig, miután visszatértek, indulhatott a menyecsketánc. A násznagy leültette a vendégeket, a zenészektől csárdást rendelt, majd kikiáltotta az újasszony és az újember „árát”: eladó a menyasszony, eladó a vőlegény! Amikor már nem volt több vevő, a táncnak is vége szakadt. A násznagy az így megkeresett pénzt a menyecske kötőjébe öntötte.
Így volt ez hajdanán Torontálvásárhelyen, lakodalmi mulatságok idején. Nekünk is úgy mesélték...Sajnos, mindebből mostanra már csak a hagyományos vacsoramenü és a menyecsketánc maradt meg!”
...
E múltvallató irodalmi pályázaton Torontálvásárhelyről egyébként még egy felsős diákcsapat vállalta a szakmai megmérettetést. A hetedikes Vereszki Kszénia és Oláh Tímea szülőfalujuk húsvéti szokásait jegyezte le. A felkészítés az ő esetükben is a helyi Moša Pijade Általános Iskola magyar tannyelvű biológiatanára a napi iskolai feladatai mellett, plusz teendőként vállalta magára. A zentai (fel- s haza) utazás logisztikájának zökkenőmentességét Tatár Laci bácsi biztosította számunkra. Köszönjük szépen a lehetőséget!
Fényképezték: Martinek Imre és Tripolszki Dalibor
