home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Negyedik hely félúton
Tóth Tibor
2013.12.04.
LXVIII. évf. 49. szám
Negyedik hely félúton

A Horgos 1911 felnőtt labdarúgó csapata a 4. helyen zárta a Tisza Menti Liga őszi idényét. Az eredmény kiválónak mondható, főként annak tudatában, hogy a klub rendkívül fiatalnak számít — tavaly december 26-án jegyezték be. Persze, labdarúgás korábban is létezett Horgoson. Az első hivatalos mérkőzést — az első világháború előtt — 1911-ben játszották a településen, a Kamarásban.

Az idők folyamán a horgosi csapat meghatározó szerepet töltött be a Szabadkai Körzeti Ligában, és legnagyobb sikerét a Vajdasági Ligába való bejutás jelentette. Ősszel még Horgos Higlo néven szerepelt az egyesület, ám október 31-ével bezárólag az akkori klub megszűnt. Az előző vezetőség a helyi labdarúgópályát és a melléképületek használati jogát visszaszármaztatta a horgosi helyi közösségnek. Az új elnökséget, Sors Róberttel az élen, mostoha körülmények fogadták. Az öltözőben a mennyezet le volt szakadva, a gázkályha és a bojler nem működött, a mosógép évek óta használhatatlan állapotban volt, még a futball legfontosabb eszköze, a labda is hiányzott a szertárból. Keseregni azonban nem volt idő. Példaértékű összefogással először a mennyezetet hozták helyre, majd az öltözőket meszelték be, megjavították a bojlereket, ablakokat cseréltek, asztalokat, székeket újítottak fel, és a lelátót is rendbe hozták. Folyamatosan érkezett a segítség, szinte lehetelten megnevezni, pontosan kik vettek részt az akcióban. Községi támogatást még nem kaptak, hiszen új klub lévén — a hatályban levő törvények alapján — majd csak januártól lesznek jogosultak rá. Mindent saját erőből, saját szervezéssel kellett előteremteniük. És előteremtették. Gyerekeket toboroztak, nemzetközi tornákat, bajnoki mérkőzéseket szerveztek, vendégségbe utaztak, vendégeket fogadtak. Tették mindezt jókora fanatizmussal, kedvvel és alázattal, s csakis egy cél lebegett a szemük előtt: hogy Horgoson újraéledjen a foci, hogy a gyerekek ne az utcán csavarogjanak és a kávézókban töltsék az idejüket, hanem sportoljanak, focizzanak. Természetesen irigyek és rosszindulatúak akadtak szép számmal. Sokan eleve hasztalan próbálkozásnak tartották a klub helyreállítását, és minden követ megmozgattak, hogy akadályokat gördítsenek a sportemberek útjába. Ők azonban semmit sem adnak fel túl könnyen, a nehézségeket is gyorsan kiküszöbölték, a kétkedők pedig — láss csodát — egyre nagyobb számban, szép lassacskán az egyesület mellé álltak.

Az új csapat első hivatalos mérkőzésére február 9-én, az ősi rivális magyarkanizsai Potisje ellen került sor, ahol a horgosi piros-fehérek 2 : 1 arányú győzelmet arattak. Többségében sikerrel vívták meg a magasabb ligában játszó csapatokkal szembeni barátságos mérkőzéseket, a több korosztály számára szervezett tornákat (vendégül látták a Ferencváros pionír- és öregfiúkcsapatát) és a magyarországi vendégszerepléseket is.

— Nagyon sok dolgot megvalósítottunk, amelyről egy éve még álmodni sem mertünk, úgyhogy elégedett lehetek — újságolta örömmel Sors Róbert, a Horgos 1911 Labdarúgóklub elnöke, aki néhány hónapja a felnőttcsapat edzői tisztségét is betölti. — Kissé gondban voltam, sikerül-e majd a klub újjáélesztése, de sikerült. Bíztam az emberekben, akiket az elnökségbe magam mellé vettem, és nem csalódtam bennük: összefogva nagy dolgot értünk el Horgoson. Kihangsúlyoznám, hogy Horgoson, hiszen itt az emberek nagyon ritkán működnek együtt, nehezen értenek egyet bármiben is.

Az első hivatalos bajnoki mérkőzést augusztus 24-én, Adorjánon játszották a Tisza második csapatával — mint az Aranycsapat Londonban, a horgosiak 6 : 3 arányban diadalmaskodtak. A tizenöt bajnoki forduló során nyolc győzelmet, két döntetlent és négy vereséget jegyeztek, 43 alkalommal rezegtették meg az ellenfél hálóját, és mindössze 18 alkalommal kapituláltak. Az eredmények fényesebbek is lehettek volna, ám néhány kiváló játékos a szezon elején — a jobb feltételekre való tekintettel — más csapatokhoz szerződött le. A sikeres rajt után minimális vereséget szenvedtek a — feljutásra esélyes és több támogatóval rendelkező — tiszaszentmiklósi Slogától, majd Szerbkeresztúron döntetlent játszottak, ám ez a mérkőzés mindenről szólt, csak nem a fociról.

— Azon a meccsen a szó szoros értelmében megvertek bennünket. Még a helyszínen tartózkodó rivális csapatok is elszörnyedtek, amikor látták, mi folyik a pályán. Edzőnk, Radics Zsolt már nem tudta tovább nézni a hazai játékosok és a játékvezetők szégyenteljes magatartását, és otthagyta a kispadot. A csapat is le akart jönni a pályáról. Egy 18 éves játékosunkat a földre kényszerítette a hazaiak egyik, negyvenen felüli ,,focistája”. Emberünk elvitte mellette a labdát, ő pedig hátulról felrúgta, majd leköpte, és még egyszer belerúgott. Amikor a fiatal fel szeretett volna állni, az ellenfél játékosa egész egyszerűen pofon vágta. A bíró persze semmit sem látott. A következő támadásnál azonban ismét beleszállt. A csattanás hallatán azt hittük, eltört csapattársunk lába. Ezt sem látta a bírói hármas. Ellenfeleink konkurenciát láttak bennünk, és féltek tőlünk. Ezen a meccsen erődemonstráció zajlott: néhányan tudatosítani akarták, hogy nem végezhetünk mi a ranglista élén. Nagyon fura dolgok történnek ebben a ligában. Két bánáti csapat összecsapásakor az egyik oldalon hárman, a másikon pedig ketten játszottak piros lappal. A magyarázat a következő volt: ha ők öten nem focizhatnának, akkor nem lenne játékos a csapatokban. Ilyen a világon sehol sincs — mondta az elnök.

E mérkőzés után a majdáni Tromeđa és az oroszlámosi Slavija ellen nyert a csapat — utóbbi megszakadt, mivel a bánátiak megütötték a bírót —, majd a tornyosi Radničkit is két vállra fektették. A szanádi Jadran elleni idegenbeli vereség után lemondott a vezetőedző, Radics Zsolt, és helyét a klub elnöke, Sors Róbert vette át. Ekkor a csapat már fizikailag és pszichikailag is kimerült volt, a rangadók azonban sorjában jöttek. Előbb a favoritnak számító törökkanizsai Obilić ellen kaptak ki 2 : 1-re (büntetőt hibáztak a horgosiak, az utolsó húsz percben beszorították a bánátiakat, ám újabb gólt nem lőttek), majd Magyarkanizsán maradtak alul 3 : 2 arányban. Az őszi idény vége felé újra magukra találtak és a gyálai Graničar, a padéi Tisza és a podlokányi Hajduk ellen már megszerezték a három pontot. Még a gyálaiakkal vívott mérkőzés előtt megnyerték az újszentiváni műfüves pálya átadására szervezett tornát, és ekkor újra elhitték a játékosok, hogy tudnak még diadalmaskodni.

A felnőttek mellett jelentős munka folyik a kispionírokkal, a pionírokkal és a serdülőkkel. Meg kell említeni a veteránokat is, akik szombatonként rendszeresen edzenek, és több tornán is sikeresen képviselték a horgosi színeket.

— A 7—10 éves kispionírokkal Darko Veselinov foglalkozik. Én kezdtem őket edzeni, ám egyik álmom teljesült azzal, hogy egy aktívan sportoló tornatanárnak adhattam át a munkát (Darko a horgosi iskolában tanít, és a tóthfalusi Olimpiában focizik — a szerz. megjegyz.). Büszkék vagyunk a pionírcsapatunkra is, akik a 2. helyen fejezték be az őszi idényt, egyedül a bajnok moholi Bácskával szemben maradtak alul. Velük Szalma Róbert foglalkozik, és már most látható, hogy ebből a generációból a későbbiekben több fiatalra is lehet számítani. A serdülőknek itthon nincs lehetőségük bajnokságban játszani, ezért nagy örömünkre mi is bekapcsolódhattunk a Crossborder Ligába, melyben hazai és magyarországi serdülő csapatok vehettek részt. Nyolc tornán szerepeltünk: négyet megnyertünk, egyszer a második, háromszor pedig a harmadik helyen végeztünk — újságolja az elnök.

A tavaszi idénynek erősebb csapattal szeretnének nekivágni: nem titkolt szándékuk a vidéken játszó horgosi focisták visszahívása. Céljaik között szerepel még több gyermek bekapcsolása a sportéletbe. Örülnének neki, ha Kispiacon és Oromhegyesen is újjáalakulna a labdarúgóklub, és akkor a következő idénytől nagy eséllyel kérhetnék, hogy a Tisza Menti Liga bácskai és bánáti csapatai külön ligában versenyezhessenek. Az uniós pályázásokban való részvétel nagyot lendítene a klubon, hiszen sok mindenre szükségük lenne. Akár bekapcsolódhatnának abba a nemzetközi ligába, amely már kitűnően működik nyolc-nyolc magyarországi és romániai csapat között. Januártól  rákerülnek a községi költségvetésből részesülő klubok listájára: várhatóan a tavaszi idényben már sokkal inkább a játékra figyelhetnek, s nem kell élethalálharcot vívniuk a puszta fennmaradásért.               

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..