home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Négy óra közös lapozgatás ötven év zenei albumából
Szerda Zsófi
2018.05.04.
LXXIII. évf. 17. szám
Négy óra közös lapozgatás ötven év zenei albumából

Óbecsén egy képzeletbeli időutazásra került sor,

hiszen április 7-én, szombaton, este nyolc órakor visszahajtották az órákat fél évszázaddal, s az ötvenéves Sygma együttes Hey Tonight című műsora emlékeztette a közönséget, hogy a valamikori „táncokon” a zenészek ugyanígy várták a becsei fiatalokat az éppen aktuális slágerekkel, illetve ugyanilyen lázasan készültek, mint most, ötven évvel később. És az esten újra felcsendültek a ’60-as, ’70-es évek legendás slágerei a legendás zenekar tolmácsolásában a zsúfolásig megtelt Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör nagytermében.

Ötven év óriási idő, s ez alatt a sok-sok év alatt szinte az összes zenekar eltűnt már. Hogy a Sygma ötven éve zenél, létezik, az nem egyszerű mutatvány, sok zenekar kalapot emelhet előtte. Abban az időben, amikor megalakult, még nem volt mobiltelefon, sőt, tárcsázós, régi telefon sem minden házban. A találkozásokra, ismerkedésekre a hétvégi táncokon került sor. Mi, az internet nemzedéke minden zenét megtalálunk egy perc alatt a YouTube-on, az ukrán népzenétől a német technóig, a Nirvanától Bachig. De ez nem mindig volt így. Az aktuális dalokat régen csak a táncesteken lehetett meghallgatni, így a fiatalok lelkesen várták a legújabb slágereket, melyeket a zenészek a Luxemburgi Rádióból vagy külföldi vendégmunkásoktól kapott lemezekről tanultak, illetve tanítottak a táncolóknak. A muzsikusok tehát igen népszerűek voltak Óbecsén és máshol is — a Sygma együttes is ezért alakult meg. Van, aki még emlékszik a ’60-as évekre, a fiatalabb generáció pedig szülei visszaemlékezései alapján próbálja összerakni, elképzelni, milyen is lehetett. Friss, addig ismeretlen, új szellemiség hullámzott be mindenhova. A twist és a rock and roll pedig már sejtette, mi következik, merthogy megjelentek a legendás nevek: Shadows, The Rolling Stones, The Beatles, hogy csak néhányat említsünk.

1968-ban tehát a helyi Sever Đurkić Általános Iskola nyolcadikos tanulói közül hárman — Orcsik István, Megyeri Sándor és Blazsanik István — úgy döntöttek, hogy zenekart alapítanak. Ez volt a Sygma.

Orcsik István az egyetlen, aki ötven év alatt mindvégig a zenekar tagja volt, az alapítástól az ötvenéves koncertig, azaz mindmáig.

— A testvérem Szabadkára járt középiskolába, és orsós magnón hozta haza a nagy zenekarok, a Stones, a Beatles jobbnál jobb számait. A többiekkel ritmusra verték a lábukat, és vertem én is, mert megbabonázott, amit hallottam. Ekkor még általános iskolás voltam, de már akkor dobos akartam lenni, más szóba sem jöhetett. Az apám azt mondta, hogy bikfic nem kell a házba, és egy büdös fityinget sem kaptam tőle. Tűzzel-vassal ellenezte a zenészszakmát. Aztán hazavittem az első nagyobb keresetemet, melyet egy vizsgabál után kaptam, 350 000 dinárt (apám akkor mint szakképzett géplakatos 300 000-et keresett). Amikor kiraktam az asztalra, azt mondta: hát ez mi? A válaszom: a fizetésem az esti zenélésért. Nem akarta elhinni. Kivágta a kalapácsot az udvarra a műhelyéből, egy micsoda idők jöttek, milyen bikficidők jöttek, hát mi lesz itt, világvége?! felkiáltással. Az volt a célunk, hogy a legjobb hangszereket vegyük meg. Olyan hangszereink voltak, mint a Beatles-nek. Ezeket addig csak képeken nézegethették az emberek, nekünk köszönhetően viszont élőben is láthatták és hallhatták.

A történet része, hogy a város egyik kisiparosának fia, a Zeneakadémiát végzett Buttás László is csatlakozott a zenekarhoz mint orgonista, s édesapja megkérdezte a fiúkat, hogy komolyan gondolják-e ezt a zenélést, mert ha igen, akkor felajánlja, hogy kölcsönöz egy jelentősebb összeget ahhoz, hogy megvásárolhassák a létező legjobb hangszereket. Így történt, hogy a Sygma akkor világszínvonalúnak számító felszerelést vásárolt magának (Vox erősítők, Fender gitárok, stb.).

Csorba Zoltán, a zenekar egyik tagja is megemlékezett a kezdetekről az egyik blogbejegyzésében:

A ’60-as évek leírhatatlanul laza hangulata és életérzése gyorsan terjedt. A városban pedig megjelentek az első sztárok is. Közülük is az első kétségkívül a Gyuszinak becézett Kuluncsics György volt. Aki villanygitáron játszott, és énekelt az együttesében. Gyuszi volt az új korszak helyi megtestesítője. Aki felcsíphette bármelyik becsei csajt. Még azt is hozzátenném, hogy Gyuszi volt a bizonyítottan egyetlen becsei lakos, aki részt vett egy élő Beatles-koncerten (Bécsben). Játszott a Könnyek (szerbül: Suze) nevű gimnáziumi zenekarban, majd bekerült a város első számú tánczenekarába, mely minden szombaton az Alsóvárosban, vasárnaponként pedig a központi Ifjúsági Otthonban játszott. Ahol megjelent a város fiatalsága. Esetenként legalább ezer személy. A zenekar magyarul az Angyalok, szerbül a Sveci nevet viselte (a ’60-as évek nagy sikerű, Roger Moore főszereplésével készült filmsorozatára utalva — a szerző megj.). 1969. november 29-én, amikor hagyományosan a telt háznál is zsúfoltabb közönség jött össze a táncon, az Angyalok együttese (ahol a Gyuszi is játszott) túlzott önbizalmából eredően elkövette azt a végzetes könnyelműséget, hogy elfogadta a fiatal Sygma együttes felkérését, hogy vendégként játszhasson egy blokkot (45 percet).

Ez egyáltalán nem volt jó ötlet az Angyalok együttes részéről, hiszen nem számolt azzal, hogy a fiatal vendégzenekar elveszi a közönségét. Az akkori legújabb brit és amerikai sikerlista számaiból összeállított műsorával ugyanis a Sygma lenyűgözte a hallgatóságot. Néhány hét alatt az Angyalok csillaga lehullott, a Sygma pedig átvette az uralmat. E fiatal zenekar tagjai lettek az új sztárok a szombati és vasárnapi táncokon, melyek „intézménynek” számítottak Becsén. Délután az emberek a korzóra mentek, sétáltak, fagyiztak, nyolckor pedig az Ifjúsági Házba vagy az Alsóvárosba siettek, a táncba, ahol minden hétvégén telt ház volt. Az első blokk hagyományosan tánczenéből állt, azok számára, akik tánciskolába jártak. Ezt követte a buli, mely éjfélig tartott. Nyáron pedig a Petőfi Sándor Kultúrkör, vagyis az Alsóváros nyári színpadán csaptak a húrok közé, illetve az Ifjúsági Otthon kerthelyiségében. A Sygma sokáig uralta a terepet Becsén, mindaddig, amíg az embereket el nem kezdték behívni a katonaságba. Ekkor sok minden megváltozott az országban.

Ezzel egyidejűleg megjelent a diszkó és a DJ-k világa, a táncok varázsa pedig elkezdett veszíteni a jelentőségéből. Sok együttes megszűnt, mert nem tudott megmaradni abban a formában, mint régen. Gyors iramban kezdett el változni a zene, a divat meg a szokások, ebben pedig nehéz volt megmaradni és létezni. A Sygma azonban túlélte az új irányzatokat, és tagjai mindvégig azt a zenét játszották, amelyben hittek, amelyet szerettek — és játsszák ma is. Ahogy Orcsik István fogalmazott: „Minket soha nem a pénz motivált, hanem az, hogy jó zenét játsszunk.”

Az ötven év alatt a következő zenészek alkották a legendás Sygma együttest: Blazsanik István, Orcsik István, Megyeri Sándor, Újházi Ferenc, Kupcsó János, Buttás László, Bobán Zoltán, dr. Aleksandrić Bogdan, Gubić Đorđe, Rebb Rudolf, Csorba Zoltán, Živkov-Aksin Miodrag, Dobrotka Sándor, Hajduk János, Kaszás János, Stojšin Zoran, Seregély András, Antal István, Jovanov Siniša, Farkas Béla, Jovanović Vladislav és Živkov-Aksin Vladimir.

Képgaléria
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..