Evetović Béla a sándori, akkor még Május 25. Általános Iskolában labdarúgással kezdte pályafutását, majd 1979-ben egyik tanára, Eiberger József javaslatára részt vett egy iskolai versenyen, ahol súlylökésben 11,91 méteres eredménnyel ezüstérmet nyert. A győztest — az Október 10. Általános Iskola tanulóját — ekkor még nem tudta megelőzni, néhány hónappal később azonban már maga mögé utasította. Ekkor kezdődött az atlétika iránti örök szerelme. Versenyzői pályafutása során tíz alkalommal nyerte meg a vajdasági bajnokságot, az egykori jugoszláv bajnokságon pedig bronzérem volt a legjobb eredménye a rendkívül erős mezőnyben. Edzői pályáját 1992-ben kezdte, 1994 és 2009 között pedig a válogatottnál is dolgozott.

Evetović Béla

— 1992-ben még a verbászi klub színeiben versenyeztem, amikor Ubori László szólt, hogy Palicson megalakult az Achilles Atlétikaklub. Azt mondta, jó szakember válhat belőlem, mert van érzékem az edzői munkához. Versenyeztem volna még egy ideig, de hazajöttem, és elkezdtem a munkát. A következő évben már Gulyás Csaba kétszer megjavította az országos pionírcsúcsot súlylökésben, majd Sinkó Árpáddal együtt bekerültek az akkori jugoszláv válogatottba — mondta Evetović Béla.

Az elmúlt négy és fél évtized alatt több mint húsz tanítványa szerepelt az országos válogatottban, akik több mint húsz országos csúcsot állítottak fel. Három korábbi atlétájának öt országos csúcsa ma is érvényben van. Az Európa-kupán diszkoszvetésben 2., súlylökésben 3. Gulyás Csaba 1997-ben Szabadka és az ország legjobb sportolójának bizonyult, diszkoszban még ma is tartja az országos csúcsot a fiatalabb felnőttek mezőnyében. Sinkó Árpád országos csúcstartó súlylökésben a juniorok között. Az U18-as és U20-as Balkán-bajnok, a felnőttek mezőnyében ezüstérmes Kovács Krisztián gerelyhajításban a fiatalabb juniorok mezőnyében a 700 és a 800 grammos gerellyel elért országos csúcsai még ma is élnek, ahogy Miloš Knežević a fiatalabb juniorok között súlylökésben elért országos csúcsa is. Az edzésekre Györgyénből a városi stadionba, majd onnan haza kerékpározó versenyző a korosztályos Eb-n az 5. helyen végzett. Šefčić Dijana Európa-kupa-győztes és több mint harmincszoros országos bajnok súlylökésben és diszkoszvetésben, Dér Eleonóra pedig az országos csúcsot tartotta súlylökésben a fiatalabb juniorok mezőnyében. Fontos kiemelni még a Szenci testvéreket, Dudás Csabát, Farkas Igort, Miroslav Ubornjit, Miroslav Devićet, Ivana Evetovićot, a kalapácsvetésben csúcstartó Seid Mujanovićot, Tamara Pualićot, Maja Moravčićot, a sprinterek közül pedig Jovana Vukast, Višnja Vilovot és a Partizan csapatából a Crvena zvezda együttesébe szerződött Minja Kopunovićot, aki a közelmúltban is megdöntött egy rekordot.

Egykori tanítványával, Kovács Krisztián gerelyhajítóval

A Spartacusban folyt a legjobb munka, hiszen aki 1. volt Szabadkán, az az országban is a legjobbnak bizonyult, habár a feltételek korántsem voltak ideálisak.

— Kezdetben nem volt diszkoszunk. Valahol találtam egyet, de hiányzott belőle egy darab. Más nem volt, így sokáig azzal edzettünk. A hulladéktelepen találtam egy 7 kilogrammos súlygolyót, hazahoztam, és Sinkó Árpád ezzel döntögette az országos csúcsokat. Valameddig így dolgoztunk, majd az országos szövetség támogatásával javult a helyzetünk. Versenyzőim nemcsak a pályán, hanem az életben is megállták a helyüket, és példás emberekké váltak. Tanulmányi eredményeiket is figyelemmel kísértem, bejártam az iskolába, és megnéztem a jegyeiket. Soha nem kiabáltam a gyerekekkel. Szükség esetén szigorú voltam, de ez inkább a tekintetemben mutatkozott meg. Mindig arra törekedtem, hogy a hibákat minél gyorsabban kijavítsuk. Kiváló tanítványaim voltak, akik szerették, amit csináltak, és akartak dolgozni — mondta a szakember, aki az edzősködés mellett a kórházban és az egészségházban beszerzőként dolgozott. Ma már nyugdíjas, de az atlétika továbbra is napi szinten van jelen az életében.

Az edzősködést nem pénzért, hanem szívből végezte, mindig önzetlenül segített a sportolóknak a minél jobb eredmények elérése érdekében. Az atlétika mellett több csapatsportban erőnléti edzőként tevékenykedett — és tevékenykedik a mai napig is. Dolgozott női és férfi kosárlabdázókkal, kézilabdázókkal, röplabdázókkal, a labdarúgókkal, a női kosárlabdázók erőnléti edzéseit ma is ő tartja. Kedveli a sportot, szeret az embereken segíteni, az edzősködés pedig kitölti a szabadidejét.

Szabadkán az Év Sportolója-választáson (balról a második)

Az atlétikaklub számára nagy lendületet adott az új pálya 2018-ban történt átadása, a dobószámok helyzete azonban nem vált könnyebbé. A labdarúgópálya gyepszőnyegére nem mehetnek rá az atléták, így — a súlylökést kivéve — a többi dobószám gyakorlása nehézségekbe ütközik.

— A súlylökéshez van egy kisebb pályánk, viszont gerelyt nem tudunk vetni. Az első bejáratnál szeretnénk egy, a dobószámokra alkalmas pályát kialakítani. Korábban igénybe vettük ezt a területet, de az évek során tönkrement, és újra használhatóvá szeretnénk tenni. Bízom benne, hogy a város támogatásával hamarosan megoldódik a gondunk — fejezte ki reményét Evetović Béla.

A szakember folyamatosan képezi magát, hatvankét évesen is tanul, mert meggyőződése, hogy senki sem tudhat mindent.

— Versenyzői pályafutásom elején Juhász Gábortól tanultam rengeteget, később Stevan Vukmanovtól, a belgrádi Crvena zvezda csapatában töltött éveim alatt Dmitar Marčetától, majd Ivan Ivančićtól és a zentai Táborosi Lászlótól is sok ismeretet szereztem. Tőlük nemcsak a dobószámok technikáját és módszertanát, hanem a munkához és a versenyzőkhöz való viszonyulást is elsajátítottam. Az interneten naponta követem a skandináv edzők munkáját, folyamatosan képezem magam, és reménykedem, hogy tanítványaim közül még sokan érnek el jó eredményeket. Örömmel tölt el, ha a gyerekek hallgatnak rám, megfogadják a tanácsaimat, és a versenyeken sikereket érnek el. A mai fiatalokkal más módszerekkel kell dolgozni, ők nem úgy viselik az edzéseket, mint a harminc évvel ezelőtti atléták. Régen a versenyzők ösztönözték és hajtották egymást előre, manapság már ritkábban találni ilyen keménykötésű sportolókat. Az atlétika addig él, ameddig lesznek gyerekek, akik dolgozni akarnak, és lesznek edzők, akik készek áldozatot hozni — állapította meg.

Valamikor egyszerre több mint tíz atlétát készített fel a versenyekre, ma a kezdők mellett három sportolóval — Hardi Évával, Strahinja Jegdićtyel és Varga Violettával — dolgozik. A legújabb siker Varga Violetta nevéhez fűződik, aki a szlovéniai fedett pályás Balkán-bajnokságon kalapácsvetésben, diszkoszvetésben, gerelyhajításban és súlylökésben is aranyérmet nyert, az első három számban pedig Balkán-bajnoki csúcsot is döntött.

— Hardi Éva a legutóbbi, belgrádi versenyt megnyerte, az országos bajnokságon tavaly érmes volt, tehát ígéretes dobóatlétáról beszélünk, ami Strahinja Jegdićről is elmondható. Az országos dobókupát Ćupriján tartják meg, ahol legalább egy érmet szeretnénk nyerni. A szabadtéri országos veterán- és a Balkán-bajnokságon Violetta esélyes az aranyéremre, Éva és Strahinja pedig a korosztályos országos bajnokságon benne lehet a legjobb ötben — vázolta az esélyeket.

Beszélgetésünk végén Evetović Béla hangsúlyozta: az edzői munka sok lemondással jár, ezért hálával tartozik családjának, mely ezt elfogadta. Köszönetet mondott szüleinek is, akik rengeteg áldozatot hoztak érte, és edzői karrierjébe nagyon sok pénzt fektettek. Mint mondta, az elismerés nemcsak az övé, hanem szüleié, családjáé és mindazoké, akik segítették ezen a nehézségekkel teli, de sikerekben és élményekben gazdag úton.