Művészek és műgyűjtők, kurátorok és művészetkedvelők találkozási pontjában koncentrálódtak Budapestre a kreatív energiák, amihez természetesen egy vajdasági csapat is hozzájárult.

Az Art Market Budapest Exkluzív Sajtóbejárásán voltunk.

Október 8-a és 11-e között nem pusztán egy kiállítás, hanem maga a lüktető kortárs művészet lenyűgöző világa nyitotta meg kapuit Budapesten, a Millenáris Parkban, ahol ötödik alkalommal rendezték meg Magyarország legnagyobb és a régió egyik legjelentősebb képzőművészeti expóját. A sajtó munkatársai számára tartott tárlatvezetésen a rendezvény alapító-igazgatója, Ledényi Attila kalauzolta végig az érdeklődőket, akik így első kézből ismerhették meg a vásár legfontosabb törekvéseit, valamint azokat a személyeket, akiknek nevét érdemes lesz megjegyezni, hiszen már most kiemelkedő irányvonalat képviselnek.

A pályakezdőknek ezt a fajta támogatását minden téren szem előtt tartja a rendezvény, legyen szó csoportról vagy egy-egy alkotóról, egyszersmind jelen vannak azok a művészek és galériák is, akiknek/amelyeknek a neve mára már egybeforrt a minőséggel. Talán azért is összpontosul ilyen egyedi, izgalmas, igényes hármasba az Art Market, mert hihetetlen érzékenységgel találja meg az összhangot a legnagyobb és a legújabb nevek, a kísérletező és a céltudatos művészet, az új koncepciók és a bevált klasszikusok, a kockázat és a garancia között, mindeközben elképesztően kreatív atmoszférát teremtve. Budapest, Európa törésvonalainak mezsgyéje pedig tökéletesen alkalmas hely arra, hogy elérhető közelségbe hozza egymáshoz a Nyugat kultúréhségét és a Keletben rejlő eddig még feltáratlan értékeket.

Az expón huszonöt ország vett részt mintegy száz kiállítóval. Kiemelt program volt a Guest Balkan projektum, melynek keretében Kelet-Európa, vagyis a nyugat-balkáni régió művészei szerepeltek kitüntetett helyen. De képviseltették magukat Berlin, Bécs, a Baltikum és New York művészei is.

Ám nem csak a műkedvelőknek és a műgyűjtőknek mutatott új nézőpontokat a rendezvény. Az Inside Art keretében a művészet belső mechanizmusaira, összefüggéseire keresték a válaszokat az érdeklődők. A művészeti könyvbemutatók, kerekasztal-beszélgetések elsősorban a szakmabeliek számára bírtak átható tartalommal. A kísérőprogramban bemutatták a Hungart 2009 óta megjelenő, magyar művészekről szóló kismonográfia-sorozatának legújabb köteteit. A város mint brand a nemzetközi művészeti életben címmel a berlini modellen keresztül vitatták meg, miként válhat egy-egy város a művészeti színtér fontos gócpontjává a köztudatban, milyen lépésekben történjen az arculatépítés, és hol tart Budapest ebben a folyamatban. Az előadások során hivatalosan is bemutatkoztak a Robert Capa-nagydíj ösztöndíjasai, és a részvevők közösen vonták le a tanulságokat az évszázad műhamisításának, a Beltracchi-ügynek a példájából kiindulva. Szó volt még a fotó mint médium szerepéről és pozíciójáról a globális művészeti életben, valamint arról, mitől lesz világhírű egy kortárs képzőművész. A kiemelt helyen szereplő nyugat-balkáni régió témakörében több kerekasztal-beszélgetést is szerveztek, így az itt megfigyelhető művészeti tendenciák, a régió helye a szélesebb művészeti környezetben és a Kelet-Európára vonatkozó műgyűjtés is téma volt. Szó esett továbbá a Ludwig Múzeum 2015 a Pop Art éve című kiállításról, valamint a közel-keleti művészeti perspektívákról is.

Magát a vásárt több szekcióra osztották a szervezők. A művészeti galériák bemutatkozásánál pontosan lekövethető, hogy egy-egy galéria programja milyen koncepció szerint valósul meg. Az Art Photo Budapest keretében galériák és más fotóművészeti projektumok mutatkoztak be. A sCULTURE program alatt szobrászati projektumok valósultak meg. A kiállítótérben, külön szekcióba tartoztak a művészeti projektumok és a fenti besorolásoktól távolabb eső kiállítók is. A szekciókat végigjárva több vajdasági vonatkozású művésszel is találkozhatunk. Mindjárt a tárlat elején találjuk például az acb Galériát, mely gyűjteményének kiemelt elemei közé tartoznak a konceptuális művészetet képviselve többek között Szombathy Bálint és Ladik Katalin alkotásai is. A kecskeméti Premier Galéria alkotásai között egy vajdasági naiv festőművész, Homonai Pál több alkotása is szerepel. A vajdasági alkotókat a legnagyobb számban mégis a zentai székhelyű Uncool projektum képviselte.

* Az Uncool nem egy művészeti csoport, tagjai önállóan tevékenykednek,  mindössze erre a projektumra kovácsolódtak össze. Kezdeményezője, Lázár Tibor elmondta, a művészek szelekciójánál a legfontosabb szempont az volt, hogy jók, tartalomban és megjelenésben mégis másak legyenek, így alakult ki a Danijel Babić, Bašić P. Bakos Anita, Gubík Korina, Nenad Kostić, Lázár Tibor, Ivona Pleskonja, valamint Utcai Dávid összetételű csapat.

— Koordinátorként végig szem előtt tartottam, hogy lesz itt egy asztalunk, melyet valahogy be fogunk rendezni. Amikor felkerestem a művészeket, igyekeztem ezt a pultot is magam elé képzelni. Hogy a részt vevő művészek nagyon különbözőek, az már önmagában is nagyon izgalmas, ebből a sokszínűségből egy kiállítóhelyet installálni különösen élvezetes volt.

* A projektumokban való és a csoportos megjelenés — főként a nyugat-balkáni szekció körében — azért is olyan gyakori a vásáron, mert ez a forma segíti leginkább a művészeket az érvényesülésben.

— Nem mondhatom, hogy az intézmények vagy az állam részéről bárki is különösebben mögénk állt volna. Az Uncool teljes egészében önerőből jött létre. Ahogyan az a vásár elrendezéséből is látszik, a földszinten javarészt a kereskedelmi galériák találhatóak, ők a vásár abszolút főszereplői, hiszen ennek a rendezvénynek van egy üzleti oldala is. A magángalériák, melyek a műkereskedelemből élnek, a bevételük legnagyobb részét ilyen vásárokon teremtik elő, ezért nem engedhetik meg maguknak, hogy ne legyenek itt jelen. Rajtuk kívül viszont itt vannak más intézmények és projektumok is, melyeknek nem a kereskedelem a fő bevételi forrásuk. Ilyen a miénk is. Már tavaly, amikor először jártunk itt, az motivált, hogy ott van az a sok érték, a kiváló kortárs alkotások, melyeket nem mutatnak be különösebben a vásárokon, legalábbis Szerbiából nem sokról tudok. Úgy gondoltam, hogy kezdeni kellene valamit ezzel a kérdéssel, és az Art Market megfelelő megoldásnak tűnt. Itt van konkurenciánk, nagyon jó környezetben tudunk megjelenni, van közönség, és egészségesen megmérettethetünk. Nem hiszem, hogy a mi válogatásunk valamivel is gyengébb, mint a többi.

* Ezek szerint számotokra ez a megjelenés inkább a felzárkózásról szól, arról, hogy ti is bekerüljetek a köztudatba, leküzdjétek a fővároson kívüli hátrányotokat.

— Az volt a cél, hogy bekerüljünk a vérkeringésbe. Tavaly még csak tapogatóztunk, nem is voltak elvárásaink, de mivel nagyon izgalmas kalandnak tűnt, belevágtam. Hárman voltunk, jók voltak a benyomások, most több művész is itt van, és az asztalunk is nagyobb.

A szerző felvételei

* Uncool, vagyis magyarul nem menő a csapat neve. Ebben, gondolom, van egy jó adag játék is…

— Egy nyugat-európai szemszögéből nézve a Balkán, sőt a közép-európai térség egy nagyon uncool hely. Éppen ezt a hátrányt szeretnénk meglovagolni. Néha van, hogy ez az uncoolság szabadságot, elmaradottságot jelent, néha cool dolgokat, de mi ezt az uncoolságot valóban nem sminkként viseljük, hanem abszolút uncoolok vagyunk. És ha egyszer majd valahol úgy alakul a divat, hogy az uncoolság lesz a coolság, akkor diadalittasan elmondhatjuk, hogy mi már akkor uncoolok voltunk, amikor az még nem is volt cool dolog. Így lesz a hátrányból előny.

* A vásáron való megjelenéssel mi a cél? Hogy az eladást serkentsétek, hogy megismerjenek benneteket? Vagy egyszerűen csak annyi, hogy külföldön is jelen legyetek?

— Ez mind, és ezek egyébként szorosan össze is függnek. Az a rövid távú elképzelés, hogy ez a vásár sikerüljön, itt legyünk, gyűjtsük be a tapasztalatokat, kommunikáljunk a közönséggel, az emberek lássák a munkáinkat, és esetleg majd egy másik vásáron is részt vehessünk. Megint csak azt tudom mondani, hogy látom az emberekben a kihasználatlan potenciált. A műkereskedelem otthon is magánkézben van, az állam ezekbe nem sokat avatkozik bele. Viszont azt megtehetné, hogy megteremti a műgyűjtés feltételeit. Az intézmények néhány év után kanonizálják, bevásárolják gyűjteményekbe a műtárgyakat, a magánszektornak pedig adnak egy jó kis mozgásteret, ezzel is segítve meghonosítani a gyűjtés szokását, kultúráját. De inkább a játékszabályokat kellene megváltoztatni, megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy létezzen. Akkor a kortárs gyűjtemények kialakításához való adókedvezmény valahol nálunk csapódna le, persze ezt is a gyűjtés kultúrájánál, a művészet értelmezésénél kellene elkezdeni.

Kattints az alábbi képre, és tekintsd meg a szerző adatlapját is:
Gyurkovics Virág