Barát Kinga meseszép munkáit már nemcsak egész Vajdaságban, hanem Magyarországon is ismerik. A fiatal, zentai lány kézügyessége és fantáziája nők százait díszíti fel, illetve teszi fiatalosabbá.

* Hogyan és mikor született meg az ötlet, hogy kamatoztasd a kézügyességedet és a kreativitásodat?

— Ez már olyan régen történt, hogy nem is nagyon emlékszem rá. Valahonnan hallottam a süthető gyurmáról. Utánanéztem, nálunk hol lehet ilyet kapni, megvettem, és készítettem néhány ékszert, fülbevalót és nyakláncot. Akkoriban szövött karkötőkkel is próbálkoztam, és gyöngyöt is fűztem, kulcstartóra szerelhető, kis gyöngyállatkákat kreáltam. Volt néhány nemeztárgyam is, és mindezt elégségesnek találtam ahhoz, hogy elmenjek valamilyen kézműves-kirakodóvásárra. Az elsőn tíz évvel ezelőtt, 2008-ban jelentem meg Csókán. A rendezvény pozitív élménnyel zárult, vásárolták a termékeimet, és sok dicséretet is kaptam. Még abban az évben Zentán, a karácsonyi vásáron is részt vettem, melyet a zentai Rozetta Kézműves Társaság szervezett. Az egyesületnek azóta a tagja vagyok. Nagyon megtetszett a vásározás, és igyekszem ott lenni mindenhol, ahol kirakodóvásárt szerveznek. Általában remek társaság gyűlik össze, mindig jó a hangulat az árusok között. Amióta Szegeden tanulok — diplomázás előtt állok a képi ábrázolás szakon, építészeti síküveg szakirányon —, nem tudok minden rendezvényen részt venni, valamint az ékszerek készítésére is kevesebb időm jut, viszont az elfoglaltságaimat és az időmet igyekszem úgy alakítani, hogy a főbb eseményeken, például a zentai városnapi ünnepségen, a Karácsonyi Kavalkádon ott tudjak lenni. Úgy érzem, az elmúlt tíz év alatt rengeteget fejlődtem. Ha visszanézem a régi fotókat, elmosolyodom, hogy akkor még milyen kezdetleges volt a kínálatom, illetve az asztalom is.

* Mesélj nekünk arról, hogy pontosan mit is készítesz!

— Főleg divatékszert gyártok süthető gyurmából. Ez egy különleges gyurma, nem olyan, mint amilyet az oviban használtunk. Hőre keményedik, vagyis az elkészített darabokat ki kell sütni. Erre a célra otthon, a konyhai tűzhelynek a sütőjét használom. Az ékszereken kívül nemeztárgyakat is készítek. Főleg mobil-, tablet- és szemüvegtartót, székpárnát, kistáskát, ezenkívül van néhány nemezékszerem és egy nemezszőnyegem is. Újabban elkezdtem a gyertyaöntéssel is kísérletezgetni, ám ez még nagyon kezdetleges fázisban van, és előfordulhat, hogy ennyiben is marad az egész. Egy főiskolai népművészetórán mutatta a tanárnő, hogyan kell a viasszal dolgozni, és megtetszett. Volt néhány ötletem, ezeket kisebb-nagyobb sikerrel meg is valósítottam, viszont nem gondolom, hogy úgy igazán belevágok a gyertyázásba. Az ékszerek az én asztalom. Ezen a területen igyekszem mindig újdonságokkal előállni. A trendeket is figyelem, mert szeretem tudni, mi a menő, a felkapott. Az elmúlt években azt is észrevettem magamon, hogy az első, amit megnézek az embereken, hogy milyen fülbevalót viselnek. Mindig van nálam papír és ceruza, és ha támad egy jó ötletem, akkor azt azonnal felvázolom, mielőtt elfelejteném.

* Hol tanultál meg nemezelni és gyurmával dolgozni?

— Nemezelni már kicsi koromban elkezdtem. Az anyukám mutatta meg, hogyan kell, ő ugyanis nyaranta kézművestáborokba járt, és engem is magával vitt. Én talán nem is emlékszem rá pontosan, ő azonban azt állítja, hogy két és fél éves voltam, amikor először sátoroztam vele egy kézművestáborban. Van erről egy fotó is, melyen a szoknyája mögül kukucskálok ki. Tiszaszentmiklóson a ’90-es évek eleje óta minden nyáron megszervezik a nemezelő-, később pedig a kézművestábort. Ide 1996, tehát nyolcéves korom óta járunk, mert anyu az egyik oktató. Kezdetben csak részvevő voltam, majd be-besegítgettem, aztán segédoktató lettem, végül pedig a temerini barátnőmmel — aki ugyanakkor kezdett a tiszaszentmiklósi táborba járni, mint én —, átvettük a rendezvényt. Azóta már szinte mindent mi szervezünk, összeállítjuk a programot, beszerezzük a szükséges kellékeket, kitaláljuk, kiket tudnánk meghívni foglalkozást tartani, reklámozunk, részvevőket gyűjtünk. Az évek során egy jó kis csapat alakult ki, sok visszatérővel. Vannak játékmestereink, akik szintén nagyon kreatívak, és profin végzik a feladataikat. Persze, nem szabad megfeledkeznem a helyi segítőinkről, a kultúrkör tagjairól, a konyhás nénikről és a többiekről. Ez a tábor több mint két évtizede biztos pont a nyári programomban, soha nem hagynám ki. Gyurmával viszont még „csak” körülbelül tíz éve foglalkozom. Mondhatom, hogy magamtól tanultam meg ezzel az anyaggal dolgozni, miközben különféle netes oldalakról inspirálódtam. Kikísérletezgettem, hogyan is lenne a legjobb, valamint rákerestem, mások mit írnak róla.

* Honnan szerzed be az alapanyagokat?

— Ma már mindent online rendelek. Van, amit itthonról szerzek be, például Tornyosról, vagy a gyapjút Topolyáról, sok mindent Magyarországról vásárolok, sőt, újabban Kínából is rendeltem alapanyagot.

* Mire van a legnagyobb igény, a termékeid közül mi a legkeresettebb?

— Szerintem még mindig az ékszerek, a fülbevalók és a nyakláncok a legfelkapottabbak, habár a gyurmával díszített, egyedi kiskanalakat is nagyon szeretik. Ez utóbbi termékemből mostanában nagyon sokat eladok. Főleg kisgyermekeknek veszik ajándékba. Ha előre megrendelik, akkor a nevet is ráírom. Mindig csinálok kislányosakat is, kisfiúsakat is, illetve felnőttek részére is készítek kávéskanalat komolyabb mintákkal. A nemeztárgyakat is rendszeresen keresik. Eddig a legnagyobb megrendelésem egy 1 x 1 m nagyságú szőnyeg volt, mandalás mintával, valamint egy végzős osztálynak készítettem ballagótáskákat, összesen tizenhatot, nyolcat a fiúknak, ötöt a lányoknak és hármat a tanároknak. A nemeztermékek esetében egyébként nagyon kell vigyázni, nehogy később beléjük fészkeljenek a molyok. Ha azonban a vevők nemcsak díszként tartják, hanem használják is őket, akkor ez nem történik meg. A táborban is mindig azt mondom a gyerekeknek, hogy olyasmit tervezzenek és készítsenek, amit később használni is tudnak, például székpárnát vagy tolltartót, mobiltokot, táskát stb. Nagyon nem szeretem, ha csak úgy tessék-lássék dolgoznak, és nem érdekli őket, milyen lesz a tárgy, mely kikerül a kezeik közül.

* Hol lehet a termékeidet megrendelni, illetve megvásárolni?

— Valóban vállalok megrendeléseket is. Külön oldalam még nincs, habár már időszerű volna, viszont bajban vagyok a névadással, a logóval stb. Egyelőre a saját Facebook-profilomon lehet engem megkeresni a kívánságokkal, vagy személyesen egy-egy kirakodóvásáron. Emellett a már meglevő ékszereket jelenleg magyarországi adok-veszek oldalakon hirdetem.