Az egykori pancsovai városháza épülete - ma múzeum

Pancsova várát már Géza fejedelem idejében, vagyis a 970-es években említi egy lajstrom, amely a magyar várakat térképezi fel. A vár Panocsa, illetve Panszeg néven keresendő. Abu Abdallah el-Idrizi arab író az 1153-ban kelt feljegyzéseiben a Baissif elnevezést használja rá. A kissé temperamentumosabb módon rokonlátogatóba érkező tatárok ellenben inkább a túlélőkre bízzák, milyen néven is emlékeznek meg majd azokról a helyekről, amelyeket 1241-1242-ben porig rombolnak. Egy esztendővel később IV. Béla királyunk hon-újraépíttető szándéka a Temes-parti várra is kiterjedt, amiről ünnepi keretek között sok-sok évvel később, pontosabban 1887-ben emlékezett meg a város akkori magyar kultúrtestülete - idéztük fel a múltat Erdei Ernő bácsival, a Petőfi Sándor MME elnyűhetetlen segédtitkárával, aki a legújabb verseskötetének befejezése után sem tétlenkedik. Hanem több, igencsak rendhagyó kezdeményezés részletein dolgozik.
- A felvezetőmben említett testület az 1886. május 23-án megalakult ''Gromon Dezső magyarnyelvterjesztő egyesület” volt. Azzal az egy személyben testet öltött Gromon Dezső al-dunai telepítési és vízszabályozási kormánybiztossal, országgyűlési képviselővel, illetve a későbbi államtitkárral, aki tömör egyszerűséggel a védnöksége alatt álló egyesület alapszabályába az alábbiakat iktatta be: legyen a hazának minden lakosa a magyar államiság híve, s tudjon magyarul!
Az adathoz Ernő bácsi egy 1896-ban kiadott pancsovai emlékkönyvben jutott hozzá, amely arról is számot ad az utókornak, hogy az akkori városháza, vagyis a mai múzeum épületének falába egy márványtábla lett illesztve, az alábbi felirattal: IV. BÉLA MAGYAR KIRÁLY EMLÉKÉRE KI 1243 TÁJÁN PANCSOVA VÁRÁT A TATÁROK ELLEN ÚJRA ÉPÍTTETÉ ÉS MEGERåSÍTÉ HAZAFIAS KEGYELETTEL EMELTE A PANCSOVAI GROMON DEZSå MAGYARNYELVTERJESZTå EGYESÜLET 1887. Ez a márványtábla 1919-ben tűnt el végérvényesen az említett épület faláról s a városból. Egyebek között az is érdekes helyi levéltári momentum - derült ki a beszélgetés során - hogy 1887-ben a Magyar Királyi Törvényszék épületén is (ami a mai - időközben ugyancsak aprópénzért magánosított - Tamiš mezőgazdasági-ipari kombinát központi irodaépületének felel meg - a szerző megj.) állíttatott egy márványtáblát az akkori, olykor kissé túlbuzgó városi vezetőség. Azon történelmi emlék kegyeletes fölelevenítése címén, hogy I. Szent László király 1092-ben a közeli Temes folyó dunai torkolatánál verte meg a szövetkezett kunokat és besenyőket.
- Szeretném, ha házon belül, azaz a művelődési egyesületünk belterében sikerülne visszaállítanunk a pancsovai vár újjáépíttetéséről tanúskodó táblát. Az ötlet sokak szerint már így is túl merésznek tűnik, de ha mi nem, mások aligha fogják ezt a pár kezdőlépést megtenni helyettünk! - hangsúlyozta Ernő bácsi. - Ha nem újítanánk föl, az annyi volna, mint elfeledni a múltunknak egy részét, lemondani nemzeti érzésünkről. Feladatunk a mulandóság fölé emelnünk ezt a ránk hagyott értéket is, hadd szóljon minden utánunk jövőnek, akik hiszem, még nagyon sokáig második otthonuknak tekintik majd az egyesületet.
A dolog ''szépséghibája” éppen csak annyi, hogy az elképzelésükhöz a pancsovai magyaroknak ún. válogatottan belevaló szponzorokat kell(ene) találniuk. Olyanokat, akik nemcsak az elképzelés anyagi és erkölcsi súlyát lesznek képesek áttekinteni, illetve felvállalni, hanem a felmerülő kényes jogi problémákat is már szinte csírájukban hatékonyan orvosolni tudják. S szó esett ilyenkor természetesen az MNT, a VMMSZ, az Aracs Társadalmi Szervezet... esetleges közbenjárásáról is.
- A kezdeményezés megvalósítását nem zártuk merev időkorlátok közé, bízom benne viszont, hogy egy-két év alatt ez a táblaavató is összejön. Abban pedig még inkább, hogy már ez év végéig útmutatást is kapunk, kihez is fordulhatunk a továbbiakban célunk megvalósítása érdekében.