Olyan kérdésekre keresték a választ a mozgáson, a mozdulaton keresztül, mint: Miért mozgok? Mi a kifejezésem forrása? Miért táncolok? Mit táncolok?

Aki június 30-a és július 5-e között betévedt a magyarkanizsai Regionális Kreatív Központ próbatermébe, igencsak elcsodálkozhatott, hiszen furcsa, grimaszoló mozgásformát láthatott. Összekapcsolódást és elengedést, találkozást és elválást. Félve induló improvizációk biztosba forduló váltásait. A hatnapos workshop fő vázát a butoh tánc alapja, filozófiája adta. A butoh egy japán kortárs táncforma, mely számunkra, európaiak számára eléggé idegen. Nem is igazán táncról van szó, sokkal inkább egy állapotról. A tánc-, a performance- és a mozdulatművészet elegyeként definiálható. Több év szükséges hozzá, hogy valaki tökéletesen elsajátítsa. Magyarkanizsán a részvevők most belekóstolhattak ebbe az izgalmas keleti mozgásművészeti formába. Kiss Anikó koreográfus, a kurzus szervezője már korábban is tanult butoh-t, és azt tartja fontosnak, hogy az egy igazán érvényes előadói állapotba vezeti bele a táncost. A butoh rendkívül alkalmas rá, hogy az ember előadóként megtanulja kiüresíteni önmagát, és különböző állapotokat váltson hirtelen. Akár a tánccal, akár a színészettel vagy a prózai színházzal foglalkozó művészek számára is nagyon hasznos lehet az a fajta kondíció, amelyet a butoh tud nyújtani.

— A butoh nagyon extrém, úgyszólván groteszk kifejezésformákkal él, s egy jól működő határvonalat mos el a színészet és a mozgás között.

Anikó elmondta, nem első alkalommal szerveznek ilyen munkát, tavaly rendezték meg az első mozgásszínházi műhelyt Magyarkanizsán. Az idén, amikor kiválasztották a formát és a tanárt, aki mindezt levezényli, több szempontot is figyelembe vettek, hiszen van egy közeg, mely már visszajárónak számít, illetve Anikó diákjai is eljöttek, ezért felmérte, hogy hol is tartanak ők a fejlődésben, kiktől tudnának valami újat tanulni. A szervezők arra próbáltak törekedni, hogy ez a nyári műhelymunka egy építkező folyamat legyen, a részvevők pedig évről évre egyre több tapasztalatot szerezhessenek a mozgásművészet terén. Másrészt személyes ok is közrejátszott abban, hogy éppen Matilde Javier Ciriára esett a választás.

— 2013-ban már dolgoztam Javierrel Németországban, együtt játszottunk egy előadásban, és már akkor nagyon megtetszett, ahogy vezette a tréningeket, illetve a dinamikája is, az a szabadság, amelyet a színházi improvizációkban megjelenített, s az intenzitása, melyet a próbákra hozott. Ő butoh-t, pantomimet és a színházi improvizációnak egy érdekes egyvelegét tanítja, mindezt egy sajátságos stílusban és módszerrel.

A csapat összetétele most is igen vegyes volt, hiszen semmiféle képzettség nem szerepelt a feltételek között, azaz mindenki jelentkezhetett, aki úgy érezte, ez a technika hasznos lehet számára.

— Főleg színészek jöttek, akik már régebb óta dolgoznak, például a Szabadkai Gyermekszínházból is érkezett egy színésznő, és vannak, akik az utcai előadó-művészettel, a performance-művészettel vagy a cirkuszi elemeket használó mozgásformával foglalkoznak. Emellett tapasztaltabb amatőrök is jöttek, akik régóta képzik magukat különféle mozgásszínházi műhelyeken, illetve még egy pedagógus is van a részvevők között — mondta Anikó.

A mozgásszínházi műhely a Kanizsai Kör Művészeti Műhely szervezésében jött létre, s egy nyilvános órával fejeződött be, melyen az érdeklődők megtekinthették — immár nem csak az ablakon át lesve —, hogy mivel is foglalkoztak itt színészek, táncosok, pedagógusok, amatőrök és profik közösen ez alatt a néhány nap alatt.

Kovács Vecei Sára felvételei

Kattints az alábbi képre és tekintsd meg el a szerző adatlapját is:
Szerda Zsófi