Mozgás és mozgatás

Mozgás és mozgatás

Magyarkanizsán egy héten át a tárgyanimáció rejtélyeivel foglalkoztak Makra Viktória táncos, bábszínész vezényletével.

Szerbiában a bábművészet még gyerekcipőben totyog, a rendezők néha beépítik darabjaikba, használnak bábokat, de egész estés felnőtt-bábelőadást csak keveset látunk. Egy bábot elkészíteni és megmozdítani nem olyan könnyű feladat, és talán még nehezebb életre kelteni egy olyan hétköznapi tárgyat, amelyet addig egészen másra használtunk. Mondjuk, egy lámpát vagy egy vasalót. De az alapoktól kell kezdeni, így az érdeklődők Magyarkanizsán egy héten át a tárgyanimáció rejtélyeivel foglalkoztak Makra Viktória táncos, bábszínész vezényletével.


A szerző felvételei

A próbába belesve már látható volt, hogy igazán izgalmas utakon keresgélnek, ekkor még csak a mozgással, egymás bábként való mozgatásával foglalkoztak, utána viszont előkerültek a tárgyak, mindenki saját „anyagot” hozott, azaz már nála voltak kedvenc tárgyai, s ezek keltek életre a munka során. Amíg a csapat térden csúszott és irányított, addig Kiss Anikóval, a Streamlet Művészeti Egyesület vezetőjével a szervezésről beszélgettünk.

Bábokkal, bábozással, tárgyanimációval csak akkor foglalkozik egy művész, ha színészetet hallgat az akadémián, vagy ha különféle műhelyekre jár. Pedig nem csak a színésznek van szüksége arra, hogy elsajátítsa ezt az eszméletlenül izgalmas kis művészeti ágat. A báb megjelenik különféle előadásokban, és tárgyanimáció is előfordul, például a Wisława Szymborska verseiből készült Hajnali négy című előadásban, melyet a Kosztolányi Dezső Színházban lehet megnézni. Amikor egy tárgyhoz nyúlunk, nem biztos, hogy tudjuk, hogyan kell használni.

Kiss Anikó és Makra Viktória a budapesti Szín- és Filmművészeti Egyetemen végzett.

— Láttam, hogy Viki a báb mellett a tánc iránt is érdeklődik, dolgoztunk is közösen, de nem csak emiatt döntöttem úgy, hogy meghívom. A lendülete, az új dolgok iránt való fogékonysága miatt is. Külföldön is tanult tárgyanimációt, és úgy éreztem, hozhat egy olyan hangulatot, amely nekünk kell. A Streamlet Művészeti Egyesület keretében szerveztük a műhelyt, a pályázatokról vagy lekéstünk, vagy még nem voltak kiírva, hiszen elég friss az egyesületünk, az idén alakult, így sok mindent saját erőből, illetve a részvételi díjakból fedezünk.

A műhelyen új és régi arcok is megjelentek, a többi közt az újvidéki akadémia leendő gólyáinak lelkes csapata is részt vett a workshopon. De nemcsak színészek, hanem képzőművészek, grafikusok, bábkészítők, rendezők, táncosok is jelentkeztek. Olyan emberek, akik azt a szükséget érezték magukban, hogy a kétdimenziós alkotás teréből kilépve, a saját testüket is megmozdítva alkossanak.

— Akiket szintén szerettünk volna megcélozni ezzel a műhelymunkával, azok a pedagógusok, hiszen sok óvónő, tanítónő, pedagógus tart színjátszó kört, és foglalkozik a bábbal, melynek hagyománya van Vajdaságban. A tárgyanimációval lehet, hogy találkoztak, lehet, hogy nem, de hasznos lett volna számukra. Döntenünk kellett, a workshop szeptember elejére került, így ők sajnos nem tudtak eljönni.

A szünetben nagy mosollyal megérkezik Makra Viktória is, teát kér, aztán beszélgetni kezdünk.

— Az embernek egy bábról általában a klasszikusok jutnak eszébe: a marionett- vagy kézre húzható figurák, hiszen nálunk még annyira nem elterjedt a bábozás mai, modern formája. Én kizárólag tárgyanimációnak szerettem volna elnevezni a workshopot, de éppen emiatt foglaltuk bele a címbe a báb szót is, hogy többen felfigyeljenek rá, hiszen ezt ismerik. A tárgyanimáció a bábozás egyik műfaja, amikor nem kidolgozott bábokat, marionettet vagy kesztyűs bábot mozgatunk, hanem hétköznapi tárgyakat. Azokba próbálunk életet lehelni, s azoknak adunk lehetőséget színpadra kerülni. A felhívásban kértük a részvevőket, hogy hozzák el kedvenc tárgyaikat, azokkal fogunk dolgozni, de nem azonnal. Az elején mozgással foglalkozom, mert fontosnak tartom, hogy amit a bábbal meg szeretnénk jeleníteni, az előtte a saját testünkben is megtörténjen, ezért az első két napon rávezető mozgásos gyakorlatokat végeztünk.

* Vannak olyan tárgyak, amelyeket könnyebb mozgatni, mert, teszem azt, könnyebben hajlanak, puhábbak?

— Ez a felhasználástól függ. Ha azt akarom megmutatni, hogy az egy könnyed, légies valami, akkor érdemes olyan tárgyat választani. Ha viszont nehéz, kövér embert akarsz megjeleníteni, akkor fordítva.

* Magyarországon milyen a bábozás helyzete? Hány bábtársulat működik?

— A Budapest Bábszínház a legnagyobb, itt még arra is lehetőség van, hogy egy évadban legalább egy felnőttelőadás létrejöhessen. Emellett a Kolibri Színház és a Stúdió K is használ bábokat. Sok vidéki nagyvárosban működik bábszínház, ám ott a felnőtt-bábelőadások műsorra tűzésének anyagi gátjai vannak. A bábszínház Magyarországon eléggé el van terjedve, viszont majdnem mindig gyerekeknek szól. A nyugati országokban, például Németországban és Franciaországban, más a helyzet. Az egyik nagy inspirációm Ilka Schönbein, aki tánc-, illetve bábművésznő, és szólóelőadásokat készít. Az ő struktúráját próbálom követni, sokat merítek a munkájából. Én magam is évek óta táncolok, mindig érdekelt a mozgásszínház. Az egyetemen találkoztam a bábszínházzal, majd rájöttem, hogy a mozgás és a mozgatás valójában nagyon összefügg, s én ezzel szeretnék foglalkozni. Magyarországon még nem szokás ezt a két műfajt összekötni és együtt használni.

* Mennyire fontos az arcmimika?

— Ez attól függ, mit akarunk megjeleníteni. Ha bábot fogunk a kezünkbe, először is meg kell tanulnunk eltűnni mögötte, semlegesnek maradni, neutrális arccal mozgatni, illetve az összes érzelmet a bábba helyezni. Viszont olyan jelenet is előfordulhat, amelyben a bábos arcmimikája fontossá válik. Nincsenek kőbe vésett szabályok.

* Van, aki sokkal fogékonyabb erre a fajta munkára, mint mások?

— Akinek van egy mozgásos előképzettsége, s emiatt egy picit jobban otthon van a testében, annak nagy valószínűséggel könnyebb lesz átvinnie a mozgást a bábba. Ez a mostani csoportban is így van. De az is nagyon aktív, akinek nincs ilyen előképzettsége.

* Máshol is szerveztél már műhelyeket?

— Érdekes, hogy Magyarországon még sohasem tartottam meg ezt a workshopot. Franciaországban kezdtem, és nagyon izgalmas volt. Román színészekkel, magyar táncosokkal és más külföldi művészekkel dolgoztam. Akkor szerettem bele a formába. Egy néhány napos workshopnak indult, aztán azon kaptuk magunkat, hogy már nyolcadik napja ott vagyunk, s a végén egy előadás is született. A legérdekesebb kísérlet az volt, amikor egyszerre tartottam ilyen workshopot cigány gyerekeknek, hajléktalanoknak és magasan képzett németeknek. Voltak küzdelmek, de a végén szép eredmény született. Ez egy nonverbális workshop, én csak instruálok, a részvevők nem is kell hogy szavakat használjanak.

* Szabadúszó vagy, de saját társulatod is van.

— Igen. A Led Puppets társulatnak vagyok az egyik alapítója, s jelenleg a szervezője is. Itt világító halakat animálunk. Különféle nemzetközi és magyar bábfesztiválokon jártunk már, október 2-án pedig mi nyitjuk meg a nagyváradi Fux Fesztet. Emellett a Ziggurat Project nevű összművészeti társulatban kortárs táncosként és színészként szerepelek, valamint tagja vagyok a Pneuma Szöv. nevű német—magyar színházi csoportnak is, mely főleg szociális gondokra összpontosít. Az Artus Stúdióban mutatjuk majd be az Amazonok munkacímű előadást, melyben hét másik lánnyal dolgozom együtt. Ez egy fizikai színházi előadás lesz, mely genderkérdésekkel foglalkozik.

Képgaléria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Merülés
Múzsaidéző
  • Györffi Réka
  • 2018.11.03.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
Facebook

Támogatóink