home 2024. április 20., Tivadar napja
Online előfizetés
Mosolyogj!
Balázs Szilvia
2017.05.21.
LXXII. évf. 20. szám
Mosolyogj!

A külföldön élő húgom ezeréves, kifakult, nagy utazótáskája már jócskán „megérett” a cserére. A testvérem karácsonykor hazajött néhány napra, én meg elvittem vásárolni.

Nem tudom, mikor nézték meg legutóbb az árakat, én felszisszentem, amikor megláttam, hogy a jobb minőségű bőröndökért mennyire mélyen bele kell túrnom a pénztárcámba. De nem akartam „ócókínait” venni, mert a legfontosabb az volt, hogy a táska strapabíró legyen, tűrje a rendszeres repülőutakat, metrózást, lépcsőzést, színültig megtömött állapotban is. Végül egy egyáltalán nem olcsó butikban vettem meg az ajándékot, igaz, akciós áron. Újév után, amint megérkezett a húgom a világ másik végére, szinte azonnal a kezében maradt a bőrönd fogantyúja. Felhívott, hogy megnyugtasson: azért így is tudja majd használni a táskát valamire, ne szomorkodjak. Én azonban dühöngtem: márpedig reklamálni fogok az üzletben, hátmitképzelnek, mennyitfizettemérte, irgum-burgum, neeeeeem fognak ők velem packázni... A butikban másodszorra egy rendkívül kedves, fiatal lány fogadott, és néhány mondatban, mosolyogva, nyugodt hangnemben elmagyaráztam neki, mi is a gondom (tartogattam az erőmet a későbbi nagy veszekedésre). Ehhez képest az eladólány azonnal visszamosolygott, és közölte: mint vevőnek a megvásárlástól számított hat hónapon belül jogomban áll visszakérni a pénzemet vagy kicseréltetni a megvásárolt holmit, ha az hibás, vagy nem vagyok elégedett vele. Ha akarom, hozzam vissza a bőröndöt a számlával együtt, visszaadják az árát, mivel decemberben vettem, júniusig van időm. Úgy meghökkentem, hogy néhány másodpercig meg sem tudtam szólalni... Hiszen annyira megszoktam az állandó vitákat, veszekedéseket, a morcos, kedvetlen eladókat, hogy már szinte fel sem tűnt volna, ha most is ugyanaz történik, mint általában. Aztán beugrott: mi van, ha az egész napos munkától fáradt, csinos, fiatal lány csak arra vágyott, hogy egy vásárlót mosolyogni lásson? Mi van, ha ő is ugyanúgy érez, mint én, csak az ellenkező „irányban”: a vásárlók kedvetlenek, morcosak, neveletlenek... És akkor jöttem én (igaz, nem tudhatta, hogy „harcra készen”) a fülig mosolyommal, és szépen, érthetően elmagyaráztam a gondomat. Mi van, ha igaz a sokszor ismételt jó tanács: „Mosolyogj, és a világ is visszamosolyog rád.”

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..