home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Modern kori történet
Balázs Szilvia
2017.12.22.
LXXII. évf. 51. szám
Modern kori történet

A téli szünidő elteltével Marci meghökkenve vette tudomásul, hogy a többi gyerek nem csak bojtos sapkát kapott karácsonyra egy tábla olcsó tejcsokoládéval.

Szegények vagyunk, kisfiam, nem telik másra... — mondta anyuka szemlesütve, amikor Marci megkérdezte, neki miért nem jár mobiltelefon, elemes kisautó, mint a pajtásainak. Hát ennyire nem szeretik őt a szülei?

A tavasszal aztán apuka elutazott, mert kell a pénz, Marci rámutatott, nem élhetnek tovább mélyszegénységben, nem lehet, hogy az a szegény kisfiú csak egy kötött pulóvert találjon megint a fa alatt. Több kell, legalább egy értékes ajándék, a hőn áhított mobiltelefon, bármi, amitől végre nem érzi magát kevesebbnek a többieknél.

Teltek a hónapok, ismét megérkezett a tél, a karácsony ideje. Marci könnyes szemmel díszítette a mennyezetig érő, terebélyes fenyőfát. Nézd csak, mit küldött apa nekünk! — hozta be anyuka az óriási dobozt néhány nappal korábban. Csoda szép fenyőfa volt benne, nem is látszott rajta, hogy mű, és milyen hosszú ágai voltak! A kisfiúnak mégsem tetszett. Hát még ma se jön haza? — kérdezte a karácsony előtti napon. El sem tudta képzelni, hogy a karácsonyi vacsorát kettesben fogyasszák el anyukával. Édesapa nélkül? Lehetetlenség.

Eljött az este, asztalra került a bableves meg a hal. Marcinak nem volt étvágya, és anyuka is szótlanul nézte a tányérját. Nem beszélgettek akkor sem, amikor a szobában, a fa alatt előkerült a díszdobozból a mobiltelefon. A gyerek meg sem nézte. Csak ült, nyelte a könnyeit. Anyuka már lefeküdni készült, amikor a fiú elcsukló hangon megszólalt: Már nem akarom a telefont. Nem kapott választ. Anyuka, nekem nem kell ajándék. Ez a nagy fenyőfa sem kell. Az a régi, kicsi is szép volt. Semmi válasz. Anyuka, én csak azt szeretném, hogy édesapa hazajöjjön. És ne hagyjon itt bennünket többé. A csendet szinte harapni lehetett, csak Marci szipogása hallatszott időnként.

Éjféltájt zörögtek az ablakon. Anyuka pongyolában szaladt az ajtóhoz. Marci remegve pislogott a paplan alól — vajon ki lehet a késői látogató? Amikor meghallotta a hangját, előbb nem is merte elhinni. Aztán megdörzsölte a szemét, de már nem látta, nem láthatta a felgyülemlő örömkönnyektől, és már ugrott is ki az ágyból, és repült át a kis szobán, majdnem feldöntötte a karácsonyfát, és apuka karjaiba ugrott, és csak zokogott, zokogott... Édesapa üres kézzel jött haza a nagy útról, a fizetését már év közben hazaküldte. Most csak egy piros sapkát hozott a kisfiának. Meg egy tábla olcsó tejcsokoládét.

Nem volt édesség, mely azon az estén jobban esett volna.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..