home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Mint gyertyához a lángja
Talpai Lóránt
2011.03.16.
LXVI. évf. 11. szám
Mint gyertyához a lángja

* Ön azon kevesek közé tartozik a magyar politikai közéletben, akinek sikerült bejárnia, megalapoznia azt az általában rendkívül nehezen járható utat, amely bizonyítja: a baloldali politizálás nem zárja ki a felelősségteljes nemzeti politizálást, sőt összeegyeztethető vele... - Szerintem el...

* Ön azon kevesek közé tartozik a magyar politikai közéletben, akinek sikerült bejárnia, megalapoznia azt az általában rendkívül nehezen járható utat, amely bizonyítja: a baloldali politizálás nem zárja ki a felelősségteljes nemzeti politizálást, sőt összeegyeztethető vele...
- Szerintem először is átértékelődik a korábban meggyökeresedett jobb-, illetve baloldal fogalma, értelmezése -- világszerte. Bennem ez a kérdés -- tehát baloldaliságom és nemzeti elkötelezettségem viszonya -- soha nem okozott gondot. Sajnálatos módon korábbi pártom, az MSZP mint politikai szervezet, az elmúlt 20 évben soha nem tisztázta egyértelműen a nemzettel való viszonyát. Belső konfliktusaim jelentős része hosszú évek óta, többek között ekörül is forgott. Az általam képviselt, fél éve alakult új párt, a Szociális Unió alapvetései között két fontos pillért határoztunk meg: egyik (nem véletlenül) a nemzeti elkötelezettség, a másik a rendszerkorrekció igénye. Ha a 2004. december 5-i kettős állampolgárságról szóló népszavazásban elfoglalt álláspontomra, vagy a 2010. június 4-i, parlamenti, Nemzeti Összetartozás Napja ülésen való részvételemre utalok, akkor világosan látható, hogy én mint baloldali érzelmű ember egyértelműen kötelességemnek tartottam ilyen módon is világossá tenni, hogy mit gondolok ezekben az ügyekben.
* Az elmúlt évtizedben nem éppen harmonikus viszony alakult ki az Ön volt pártja, a Magyar Szocialista Párt és a határon túli magyarság között. Ön azonban, az országgyűlés elnökeként még a legösszetettebb időszakban is megpróbált gesztusokat tenni, és valamilyen módon mégis kifejezni, hogy nem teljesen ért egyet a párt felső vezetésének nemzetpolitikájával.
- Szerencsére e téren nincs mit megbánnom, esetleg szégyellnem. Büszke vagyok arra, hogy az elmúlt hat-hét évben az általam létrehozott Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma és a Parlament ezzel foglalkozó bizottságai az együttműködés és a konszenzuskeresés békés szigetét, szinte egyetlen magas szintű mentsvárát jelentették a nemzetpolitikának, de főleg az anyaország és a határon túli magyar közösségek kapcsolatrendszerének. Számomra mindaz, amit ebben tettem, nem gesztus, hanem a felelős vezető politikus és az anyaországi polgár természetes kötelessége volt! Azokat a pillanatokat -- és szerencsére rengeteg ilyen volt -- sosem felejtem el, amikor a határon túl járva, egyszerű emberektől mennyi szeretet-megnyilvánulást kaptam.
* Az elemzők általában úgy vélekednek, hogy a MSZP-re különösen jellemző: annak egykori tagjai és magas rangú beosztottjai a párton kívül, függetlenként kevésbé találják helyüket, nem tudják megvalósítani terveiket. Ön ezt jól érzékelő módon máshogyan gondolja, és szeretné megcáfolni a fenti tézist. Új pártot is alapított. Beszélne az újonnan megalapított párt jelenéről, jövőjéről, céljaikról?
- A Szociális Uniót a belső kényszer és a külső igények is segítették létrehozni. Hiányzik a mai magyar palettáról egy olyan társadalmi pólusképző, illetve ezt felmutatni tudó erő, amely ugyan tiszta elképzelésekkel rendelkezik, de mégsem csak a jelenlegi kétpólusú politikai dimenzióban gondolkodik. Egyfajta nemzeti harmadik útban, olyan konszenzuskereső politizálásban, ahol a fő igazodási pont a társadalom, illetve az egyes emberek sorsa, legfontosabb problémái. A Szociális Unió a választások után jött létre. Természetes, hogy ez nem egy tipikus pártépítő időszak... Ennek ellenére hihetetlenül jó tapasztalataink vannak. Vidéki értelmiségiek, egyetemisták, soha pártnak tagjai nem volt, vagy hosszú évek óta nem politizáló emberek keresnek meg naponta bennünket. Ezzel együtt mi nem nagy szervezetben és sok tízezres tagságban gondolkodunk, noha elengedhetetlennek tartjuk, hogy minél előbb, az országot lefedve, minél több helyen saját aktivistákkal, közösségekkel jelen legyünk. Talán ennél fontosabb, hogy a potenciális szavazók mielőbb felfedezzenek bennünket, illetve már létező -- főleg civil és szakmai -- szervezetekkel aktív, értékközösségen alapuló, kölcsönösen kamatoztatható kapcsolatot alakítsunk ki.
* Ön számos alkalommal járt határon túli területeken, részben ismeri az ott élők helyzetét, tudja, hogy sokaknak még a szimbolikus értékű magyar igazolvány is sokat jelentett. A kettős állampolgárság pedig (még az esetleges kockázatok ellenére is) nagyra becsült a határon túliak körében. Hiszen aki a több mint nyolcvan évnyi rendkívül kemény esztendő után is megőrizte nemzeti identitását, az valóban tudja, mit jelent magyarnak lenni a világ bármely pontján. Mi a véleménye a kettős állampolgárságról, s arról, hogy esetleg négyévente egy szavazattal a határon túliak is véleményt mondhassanak a mindenkori magyar kormányról és a nemzetpolitika jövőjéről?
- Egy minapi interjúban úgy fogalmaztam, hogy az állampolgársághoz a szavazati jog úgy tartozik hozzá, mint gyertyához a lángja! Nyolcvan év után az anyaország -- noha a ma itt élők az elszakításban ugyanolyan vétlenek, mint akik előtt anno egy diktátum húzott határt -- természetes kötelessége megadni a teljes lelki hazatérés jogi feltételeit is. Abban hosszú és kemény vitákkal kell számolni -- és ez így helyes -, hogy a szavazati jog gyakorlásának milyen módját válasszuk majd. Fő elv számunkra, hogy a hazai és határon túli magyarság nagy-nagy többsége egyetértését bíró, tehát konszenzusos megoldást találjunk.
Egyébként csak meghatottsággal, elismeréssel és a köszönet hangján tudok szólni azokról a sokszor másod- és harmadgenerációs nemzettársainkról és szervezeteikről, akik/amelyek szabad idejüket, anyagi hozzájárulásukat és teljes szívüket-lelküket, tudásukat adják ahhoz, hogy magyarságukat őrizzék. Megadta a sors, hogy Kanadától, Ausztráliáig, Buenos Airestől Marosvásárhelyig, de Szabadkán, Topolyán is közelről megtapasztaljam mindezt. Örök barátokat nyertem mindenütt, és szép kötelességemnek tartom, hogy kulturális, civil és egyházi közösségeiket, intézményeiket, elkötelezett vezetőiket -- éljenek akár tömbben, itt a Kárpát-medencében vagy a diaszpórában, szórványban -- mindig, mindenben támogassam. Meg kell adni nekik is a beleszólás, véleménynyilvánítás lehetőségét, a lehetőséget arról, hogy mi itt, a jó feltételek között, hogyan őrizzük, gondozzuk közös nemzeti kincsünket, kultúránkat, hagyományainkat, nemzeti összetartozásunk teljes feltételrendszerét. Csak így tud a XXI. század revansot venni a XX. századon!

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..