Minél több család nézze a műsorainkat!

Minél több család nézze a műsorainkat!

Interjú a Vajdasági TV magyar szerkesztőségének új felelős szerkesztőjével

Új felelős szerkesztője van a Vajdasági Televízió magyar szerkesztőségének. Szakács Áront június közepén nevezte ki a tartományi közmédia igazgatóbizottsága. Hangulatról, túlélésről, erőfeszítésekről, lehetőségekről, örökölt helyzetekről és céljairól kérdeztem — s persze a sportról. Az is kiderül, hogy egy újságíró házaspár miként juthat el nyaralni...

* Bő egy hónapja neveztek ki. Első benyomások?

— Nagyon vegyesek. Tudtam, mi vár rám, hiszen kilenc éve a szerkesztőség tagja vagyok. A nyári hónapok mindig a túlélésről szólnak. Nyári műsorrácsunk nincs, szinte egyetlen műsorunk sem megy szabadságra. A munkatársak viszont igen, így csak nagy erőfeszítések árán tudjuk a műsorok zavartalan sugárzását nyújtani. Az a szerencsém, hogy nagyon jó, áldozatkész kollégáim vannak, és ez biztató a jövő szempontjából.

* Mi motivált?

— Ez összetett kérdés. A személyes, szakmai szempontokat figyelembe véve úgy éreztem, hogy a felhalmozott tapasztalatot most tudnám legjobban kamatoztatni. A harmincas éveim közepét taposom, a munkabírásom és a motivációm most van a legmegfelelőbb szinten. Ez önmagában nem lett volna elegendő, mert bár mindig szerettem beleszólni a számomra fontos szakmai dolgokba, vezetői ambícióim sosem voltak. A közvetlen kollégáim biztatására viszont úgy döntöttem, megpróbálom. Harmadrészt a szerkesztőség helyzete szüntelenül romlik, nem éreztem volna jól magam, ha nem próbálom megállítani ezt a folyamatot.

* Mi az, amit megtartasz, és mi az, amin változtatnál?

— A munkafolyamat általános megszervezésének megváltoztatása az egyik legsürgetőbb feladat. A tévés munka nagyon összetett, ezért egy átlátható, folyamatosan frissíthető, központosított, mindenki számára elérhető adatbázis létrehozásán munkálkodunk, hogy minél jobban ki tudjuk használni a korlátozott lehetőségeinket. Így remélhetőleg hatékonyabban dolgozhatunk. Ami a műsorokat illeti, a mennyiséggel szemben a színvonalat helyezem előtérbe. A szerkesztőségi létszámhoz képest nagyon magas a műsorpercek száma, ráadásul évről évre növekszik. Ez sok esetben a színvonal rovására megy. A műsoraink legtöbbje a szerkesztők egyszemélyes projektuma, tehát szinte teljes egészében nekik kell elkészíteniük és levezetniük. Ez hatalmas teher. Ezen mindenképpen változtatnék. Jó műsor csak jól működő csapatmunka eredményeként születhet. Nekünk nem az a dolgunk, hogy a nagy adókkal versenyezzünk. A küldetésemnek tekintem, hogy a szerkesztőség elérje, hogy a vajdasági magyarság a magáénak érezze a műsorainkat, és minél több családban váljék újra szokássá az, hogy az Újvidéki TV-re kapcsolnak. Ez csak akkor lehetséges, ha a lehető legtöbb helyre eljutunk, és tudósítunk az eseményekről. Nagy lemaradást kell behoznunk. A külpolitika is fontos, de a magyar szerkesztőség évtizedek óta nincs olyan helyzetben, hogy tudósítókat küldjön a világ különböző pontjaira. Még a szomszédos országokba is csak nagy erőfeszítések árán jutunk el évente egy-két alkalommal.

* A Vajdasági RTV egy hatalmas médiaház, több platformmal, rengeteg emberrel, szerkesztőséggel, műsorral... Milyen helyet foglal el ebben a felépítményben a TV magyar szerkesztősége?

— A magyar szerkesztőség a kisebbségi műsorokat összefogó 2-es csatorna legnagyobb szerkesztősége. Az ötven év alatt kivívott tekintélye viszont erősen megkopott. Jelen körülmények között ezt nehéz lesz újra felépíteni. A szerkesztőségünk nem egy teljesen különálló egységként működik, hanem az RTV szerves része. Nincsenek saját operatőreink, vágóink, stúdiónk, hanem mindent a közösből kapunk. Műsorkészítés szempontjából szoros az együttműködés a többi szerkesztőséggel, az 1-es csatornával is. Ezenkívül — különösen a híradók szintjén — hatékonyan működik a különféle anyagok cseréje.

* Több szempontból sem könnyű ma egy médiaházat vagy egy szerkesztőséget vezetni. Az egyik ok nyilvánvalóan a politika. A Vajdasági RTV-ben rengeteg személycsere volt az utóbbi időben, a tisztogatás kifejezés többször is elhangzott ezzel kapcsolatban. A magyar szerkesztőség ebből mennyit érzett meg?

— Mi szerencsére kimaradtunk ezekből a leváltásokból, botrányokból. Természetesen a ház szintjén zajló folyamatok rányomták a bélyegüket a hangulatra a 2-es csatornán is. Ehhez sajnos már hozzászoktunk, két-három évenként átélünk hasonlót.

* A másik ok a pénz. Nem olcsó dolog TV-t csinálni. Nyilván a te ambícióidnak is határt szab a költségvetés. Mi az, ami bele kell hogy férjen? Mi az, amiért meg kell küzdeni?

— A költségvetésünk folyamatosan csökken, nem tudunk mindenhova eljutni, ahová szeretnénk. Az olyan állandó, nagy projektumokhoz, mint például a Gyöngyösbokréta és a Durindó közvetítése, ragaszkodunk. Egyébként pedig minden műsorunkért meg kell küzdenünk. Számos olyan költség van, amelyet nagyon nehéz fedezni.

* S talán első helyre kellett volna tennem: elegendő munkatárs kell ahhoz, hogy jó műsorok készüljenek. Hogy álltok ezen a téren?

— E téren a legaggasztóbb a helyzet. A szerkesztőségben, mint minden más médiumban, folyamatosan cserélődik a munkatársak egy része, főként a tiszteletdíjasok. Az elmúlt két évben négy állandó munkaviszonyban lévő kolléga döntött a felmondás mellett. Nem tévedek, ha azt mondom, hogy ehhez hasonló a ‘90-es évek eleje óta nem történt. Nyugdíjba vonulások és halálesetek következtében is csökkent a létszámunk. Nem csak a létszámstop miatt nagyon nehéz feladat a pótlásuk. Egy hónapja vagyok felelős szerkesztő, és már nekem is szembesülnöm kellett azzal, hogy az egyik tudósítónk a távozás mellett döntött, mert másik állást talált. Ezt a folyamatot nagyon nehéz lesz megállítani. Egyre körülményesebb tapasztalt munkatársakat találni, a kezdők pedig, a könnyebb boldogulás reményében, távoznak, mire jobban számítani lehetne rájuk. Olyan hangulatot és munkakörnyezetet szeretnék teremteni, hogy megérje idejönni és itt maradni.

* Mennyi időd marad az újságírásra? Megtartottad a sportot?

— A sport mindig a szívügyem volt. Nem tudom pontosan idézni, de Kubát János egyszer valami olyasmit mondott, hogy azért jó a sportújságírás, mert ha a meccs eredménye 2:1, akkor mondhat bárki bármit, nem lehet mást írni, illetve esetünkben bemondani. A sportrovatba egy szomorú történés miatt kerültem át. Bordás Ákos mélyen tisztelt néhai kollégánk betegsége, majd halála miatt megüresedett egy hely. Én voltam az egyetlen a szerkesztőségben, aki követi a sportot, ezért besegítettem a kollégáimnak, végül, sportnyelven szólva, átigazoltam hozzájuk. Időm nem nagyon van rá, de a létszámhiány miatt továbbra is végzem a sportos munkát. Az újságírás elvégre nem egy napi nyolcórás elfoglaltság.

* Ha már a sportnál tartunk, nem hagyhatjuk ki a vizes vb-t. Követted? Szurkoltál?

— Sajnos csak a tévé előtt izgulhattam, de némi elégtétel volt, hogy Zakinszky Márk kollégám a helyszínről tudósított. A vízilabdát és az úszást igyekeztem nem elmulasztani. Ezzel egyidejűleg tartott a vívó-vb, azt is követtem. A tavalyi újvidéki kadet- és junior-Európa-bajnokság óta ez a sportág az egyik új kedvencem.

* Még egy hónap maradt a nyárból. Szabadság, nyaralás?

— Hamarosan sor kerül a szabadságra is. Egyelőre nem nagyon van időnk a nyaralás szervezésére. A feleségem is tévés, hasonlóan rapszodikus munkaidővel. Örülünk, ha napi két-három órát együtt tudunk tölteni. Mindenképpen elutazunk néhány napra a családdal, de lehet, hogy csak az indulás reggelén derül ki, hogy hova.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink