Hallottam egy jó történetet, és elhatároztam, megosztom Önökkel. Mostanság sokat olvashatunk arról, hogy a jövő évben új okmányaink lesznek. Azok a cikkek sem elvetnivalók, amelyek a tervezett személyazonossági igazolvány és útlevél külsejét, ismertető jegyeit tárgyalják. Sőt, az utóbbin még vitatkoznak is, hiszen egyelőre nem tudják eldönteni, milyen ábrák szerepeljenek a lapokon. A belső oldalak illusztrációja nem kötelező ugyan, de kívánatos lenne a nagyobb biztonság érdekében. Az elképzelések szerint mindegyikre más-más képet terveznek nyomtatni, ami jelentősen megnehezítené a hamisítást. Igen ám, de mit? Freskókat, virágokat, madarakat? Esetleg jómadarakat - tenném hozzá, ha kérdeznének. Az egyszerű embert úgyis az érdekli leginkább, mennyibe kerül majd neki ez az újabb mulatság, melyet ismét felülről találtak ki a számára.
A beígért tanulságos esetben viszont egy vezetői engedély szerepel, noha annak a kötelező cseréjéről eddig még nem hallottam. Különösen nem azzal az indokkal, amelyet a tolóablaknál ülő hölgy hozott fel. ,,Sztorink” alanya, miután megszerezte képesítését a C és az E kategóriára (tehergépkocsira, valamint annak pótkocsis változatára), elment, hogy ezt beírassa a gépkocsivezetői jogosítványába is. Legnagyobb meglepetésére a rendőrségen közölték vele, hogy új dokumentumra lesz szüksége, mert a meglévő már nem érvényes. De igen, 2014-ig - mutatott a dátumra, de megmagyarázták neki: azért kell újat igényelnie, mert a fedőlapján a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság elnevezés áll. Dühösen ment haza, és gyors leltárt készített a házban. Kiderítette, felesége vezetői engedélyén (2011-ig érvényes) még a régi, a hatfáklyás címer és a Jugoszláv Szövetségi Szocialista Köztársaság felirat szerepel, a lányáén viszont Szerbia és Montenegró. Vagyis, ahányan vannak, annyiféle országban élnek. Kicsit még morgott a költségek miatt, de most már kíváncsian várta, milyen lesz az új engedélye. Azt mondja, csak a jólneveltsége tartotta vissza a káromkodástól, amikor kezébe adták a még ropogós, rózsaszín papirost. Mert a tetején ismét egy, már nem létező ország, Szerbia és Montenegró neve található. Azt hiszem, joggal teszi fel a kérdést, hogy mire volt jó ez a cirkusz. Miért zaklatják az embereket, hajszolják őket felesleges költségekbe, ha nincs a raktáron olyan dokumentum, amelyre az államunk jelenlegi, legfrissebb elnevezését nyomtatták! Rendes országban ezért minimum visszafizetnék a leperkált illetéket. De mit várhatunk el attól, amelynek még a belügyben sem alkalmazzák az éppen érvényben lévő nevét?
Erről jut eszembe, Önök mit írnak be, ha egy-egy űrlapon az állampolgárságukat firtatják? Én azt, hogy Szerbia. Ami, tudom, nem állampolgárság, de mégsem várhatja el tőlem senki, hogy teljesen önként és dalolva szerbnek nevezzem magam! Megteszik azt mások, kéretlenül is, helyettünk. Éppen nemrégiben esett meg a csoportunkkal, hogy amikor bejelentkeztünk budapesti szálláshelyünkön, a recepción álló ifjú hölgy udvariasan megkérdezte: Önök szerbek? Dehogy vagyunk - böktem oda csendesen, de nem bocsátkoztam alaposabb magyarázatba. Feleslegesnek találtam. Inkább nyeltem egyet. Aztán még sokat, de hiába, a keserű szájíz megmaradt.
Állítólag vannak olyan törekvések, hogy az új útlevélben ezt a kérdést is rendezzék. Mármint azt, hogy mik vagyunk külföldön. Szerbek, szebiaiak, vagy Szerbia Köztársaság állampolgárai. Habár egyesek szerint erről felesleges vitatkozni, mert tudnivaló, melyik országban élünk. De jó, hogy akadnak olyanok, akik ebben a kérdésben teljesen határozottak. Nekik bizonyára nem kellett mostanában egyetlen okmányukat sem cserélniük. Mert én például a 2002-ben kiadott személyazonossági igazolványom és az idén májusban keltezett útlevelem alapján a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban élek, pedig azóta már a Szerbia és Montenegrón is túl vagyunk. Vegyék elő a családban található különböző dokumentumokat, és hasonlítsák össze! Kiváló játék a hosszú téli estékre.