Torontálvásárhelyen — számos más feladat mellett — a messze földön hírös kirakodó- és jószágvásárok, illetve a hetipiacok megszervezése, valamint e kereskedelmi színhelyek karbantartása a helyi Október 4-e Közművesítési Vállalat hatáskörébe tartozik.

Ugyancsak ennek a cégnek a feladata az ivóvizes kutak és az utcai vízvezetékek karbantartása, a településközpont zöldfelületeinek a gondozása, a parkosítás, a háztartások és a lakótömbök szennyvízgödrének rendszeres ürítése, a falu temetőinek rendezése és a temetkezési szolgáltatások végzése. A mögöttünk maradt esztendő gazdálkodási paramétereiről, a pillanatnyi helyzetképről, illetve a közeljövőben várható történésekről a közvállalat elnökét, Jóvér László megbízott igazgatót kérdeztük.

— Erre a tisztségre hivatalosan 2015. december 21-én kerültem. Első rendelkezéseim egyikével az egyébként igencsak elhagyatott állapotban talált vállalati géppark felújítását szorgalmaztam. A csaknem negyvenéves árokásó masinánk például teljesen használhatatlan volt. Hogy újra üzemképessé váljon, a felújítására jelentős összeget fordítottunk. Egy, a korábbi időszakban megkezdett projektum folytatásaként a Nagytemetőnél is üzembe állítottunk egy ökokutat, mely arra a vízforrásra kapcsolódik rá, amelyet a néhai Novi Dom faipari kombinát használt. A faluközpontban korábban beüzemelt ökokúthoz hasonlatosan ezt is felszereltük melegítőkkel, így télvíz idején is működőképes volt. Egyébként a faluvégen, a Moša Pijade utcai forrásnál is vadonatúj pumpákat helyeztünk el, továbbá a klóradagolókat is lecseréltük.

A debellácsi kommunális közvállalat önellátó, kilenc foglalkoztatottja van. A falu iparának aranykorában állítólag huszonhatan is dolgoztak a cégben. Jóvér László megbízott igazgató elmondása szerint további két embert még „simán” felvehetnének, hiszen a falu jelenlegi összlakosságához viszonyítva tizenegy munkás alkalmazására van joguk, viszont ebben az esetben csökkenne a dolgozók jövedelme.

— Sokan nem tudják, de mi egyetlen büdzséből sem kapunk eszközöket. A pénzünket a szolgáltatásaink megfizettetéséből teremtjük elő. Hozzám is eljutottak a mindenkori „jól értesültek” rebesgetései, hogy a vásárpénzek felett már nem a falunk, hanem más rendelkezik. Nos, én minderre csak annyit mondok, ha ez valóban így volna, akkor már ma lakatot tehetnénk erre a közvállalatra. A nagyjavításokat, az új munkaeszközök beszerzését, a személyi jövedelmek kifizetését ugyanis kizárólag abból tudjuk megvalósítani, amit a fentebb nevezett szolgáltatásainkból megkeresünk. Se többől, se kevesebből. Tömören és velősen megfogalmazva ez a helyzet.

Beszélgetésünk során óhatatlanul szóba került az elvándorlás kérdése is. És noha illő volna ország-világ előtt szépíteni a dolgok állását, igen jelentős tényezőként köszön vissza a legújabb „divat” hozadéka: az elmenőknek — legalábbis a számlakönyvek bejegyzései szerint — csak a legritkább esetben szokásuk törleszteni adósságukat a közvállalat irányába. Ilyenkor mi a teendő?

— Egyelőre sajnos semmiféle jogi eszköz nincs a kezünkben a kinnlevőségeink megfizettetésére. Az érintettek felé intézett kérelmeink, figyelmeztetéseink szinte semmit sem érnek, mert ilyenkor legfeljebb csak néhány részletet törlesztenek. Hosszú távon semmi jót nem hozhat ez az állapot. Persze terveink is vannak, és a tavaszi idényre készülődve eléggé kiköltekeztünk. Az elmúlt időszakban rendbe tettük a kistraktorokat, a kaszálókat, a trimmereket, illetve a vásártér „csapásait”. Szerettünk volna venni egy kisebb, hatszemélyes, használt teherkocsit, de jelen állás szerint egy ideig ez még terv marad. Trimmerből is szükség van még egypárra, a szippantóhoz is kellene már egy új ciszterna. Akárhogyan számolgatunk, néhány millió dináros beruházásra mindenképpen szükségünk van.              

Már-már közhely, hogy a baj ritkán jár egyedül. Példa erre a torontálvásárhelyi parkban kihelyezett padok esete is a randalírozókkal. Mivel egyesek továbbra sem bírnak az erejükkel, időről időre nemcsak az elavult ülőalkalmatosságokat kell újakra cserélni, de csaknem egytucatnyi megrongáltat is. Ez a pluszkiadás az értelmetlen virtuskodás ára.

— Az idén a régiek közül még körülbelül negyven padot szeretnénk felújítani, illetve további tíz-tizenöt újat kihelyezni az elemi iskola, az egészségház és az óvoda körül, valamint a kultúrotthon körzetében. Ugyancsak a terveink között szerepel a helyi önkéntes tűzoltó testület részleges támogatása, konkrétan a tűzoltókocsi felújítása. Terepi alkalmazottaink közül az egyik a hétfői és a pénteki hetipiacon dolgozik. Délelőtt a helypénzt fizetteti meg, és fölügyel, utána pedig föltakarít. Kedden és pénteken van a „ciszternázás”, vagyis az emésztőgödrök takarítása. Temetések alkalmával — és ezekből sajnos újév napjától számítva már harminc is volt — további négy emberünket kell mobilizálnunk. Néhány évvel ezelőtt, afféle közmunkásként, a civil katonaszolgálatosokat is bevethettük, de ez ma már nincs. Viszont az igazságügyi minisztériummal köttetett egy megállapodás, melynek értelmében közvállalatunk is kikérhetné közmunkára a kisebb kihágásokért szabadságvesztésre és/vagy közmunkára ítélteket. Szeretnénk továbbá, ha mielőbb véget érne az a per is, amelyet a piacterünk néhány évvel ezelőtti átépítése során keletkezett károk megtérítéséért indítottunk. Az ügy — az időközben alaposan felduzzadt perköltséggel együtt — jelenleg a fellebbviteli bíróság előtt áll. Eddigi értesüléseink szerint a munkálatok akkori kivitelezőjének mindent meg kell majd térítenie, egészen a legkisebb tételig. Nos, mihelyt véglegesen jogerőssé válik az ítélet, s átutalják számlánkra a kártérítési összeget, egy sima, egy milliméter vastagságú alumíniumlemezt tervezünk felszereltetni a piaci asztalok fölé, hogy helyettesítsük az azóta szinte teljesen tönkrement műanyag tetőt. Minden táblát hetven centivel hosszabbra szabunk, hogy az esővíz vagy a hólé még véletlenül se csurogjon a piacozók nyakába. Rendbe tennénk az asztalokat is, valamint az azokhoz kapcsolódó vasszerkezeteket is újrafestetnénk. Mindent összevetve, az elődeink által megkezdett jó és életképes elképzelések folytatása nálunk is prioritást élvez, ám a vakvágányra futott projektumokat újragondoljuk, esetleg felszámoljuk. Szakszerű folytonossággal kívánunk eleget tenni minden vállalt közművesítési tevékenységünknek.

A szerző felvételei