Mindenki másként csinálja, mindenki másként látja

Mindenki másként csinálja, mindenki másként látja

A budapesti Réti Anna vissza-visszatáncol Szabadkára, hiszen a Kosztolányi Dezső Színházban több előadását is láthattuk az elmúlt években, a közönség is ismerősként üdvözli. Most a legújabb, Point of You című darabját hozta el, mely arra próbál rávilágítani, mennyire különbözőképpen látjuk a világot és a dolgokat benne, azaz hogy minden ember másmilyen, és ez így van jól.

„A mozgó test egy állapot, egy hangulat, egy nyelv, egy üzenet, egy akarat, egy vágy, egy forma, egy lendület, egy pillanat. A mozgó test egy lendület, egy pillanat, egy forma, egy hangulat, egy állapot, egy vágy, egy nyelv, egy üzenet, egy akarat. A mozgó test egy üzenet, egy akarat, egy hangulat, egy pillanat, egy állapot, egy forma, egy nyelv, egy lendület, egy vágy. A mozgó test… Szerintem.” — vallja Anna, aki több rangos díjat tudhat magáénak, a többi közt 2006-ban az Inside out című szólója a 10. Stuttgarti Nemzetközi Szólótánc-Színházi Fesztiválon elnyerte az 1. helyezett táncos díját, a 2. helyezett koreográfus díját és a közönségdíjat, a Lélek pulóver nélkül és a Vis-à-vis találkozások A-val című előadásai pedig Lábán Rudolf-díjban részesültek. A Kosztolányi-színház öltözőjének bódító narancsillatában beszélgettünk.


Kattints a fenti képre és látogasd meg Réti Anna honlapját is!
(Fotó: 
Nagy Gergely)

* Egy táncos mindig táncos. Mindig mozog és mindig mozgat. Te mikor kezdtél mozogni és mozgatni?

— A tánc, a mozgás már nagyon kicsi koromtól jelen volt az életemben. Művészi tornára, balettre, táncos-előkészítőbe jártam, aztán amikor középiskolába indultam, a pécsi művészeti szakközépiskolába felvételiztem. Azt hiszem, ott és akkor dőlt el, hogy ez az én utam. Egyébként diszlexiás voltam és vagyok, ezért a verbalitással mindig küszködtem egy picit. Talán ez is közrejátszott abban, hogy egy másik oldalról kezdtem megközelíteni a világot. Ez volt a mozdulat, a néma megfogalmazás. Itt aztán igazán magamra tudtam találni.

* A rotterdami akadémián végezted egyetemi tanulmányaidat, több műhelymunkában is részt vettél. Kik azok a mesterek, akik az évek alatt inspiráltak, akikre szakmailag felnézel?

— Egyik közülük, aki az utóbbi években nagyon fontossá vált számomra, éppen Vajdasághoz köthető, ő Nagy József. Van ugyanis egy visszatérő kérdés, mely foglalkoztat, mégpedig az, hogy mi is a tánc. Mert minden lehet tánc. A lényeg, hogy hogyan gondolunk rá. S amit Nagy József csinál, az a fajta fizikális létezés, gondolkozásmód talán az egyik legteljesebb és legértékesebb válasz, mellyel eddig találkoztam. Nagy József mellett Hudi László is egy olyan alkotó, akire felnézek, már többször dolgoztam vele, hol az ő saját darabjaiban, hol a saját előadásaimhoz kértem fel, legyen egy külső szem, egy véleményező társ. Itzik Galili izraeli koreográfus is azok közé tartozik, akiket csodálok, vele Hollandiában dolgoztam, frissen végzett táncosként első munkámat tőle kaptam. Nála nagyon megfogott az a zeneiség és esztétika, amelyet képvisel.

* Honnan ered a Point of You című előadásotok ötlete?

— Az előadást Ricardo Machado portugál táncossal együtt készítettük, s azt a tényt próbáltuk körüljárni, hogy emberek egy dolgot hogyan látnak másképpen. Nem ítélkezni akartunk, csupán ezt a tényt szerettük volna jelenetekkel, jelképekkel, helyzetekkel szemléltetni. Ilyenkor egy csomó minden felmerül. Nem akartunk túl direktek lenni, és azt mondani, hogy ott van egy hűtőszekrény, melyről te azt mondod, hogy régi, én pedig azt, hogy új. Persze van egy ilyen jelenet is az előadásban, ahol kielemzünk egy széket, megvizsgáljuk, mit lehet vele kezdeni, mennyi mindenre tudjuk felhasználni, de itt is a helyzetet figyeltük. A máshogy gondolkodást. Két embernek mindenről különböző véleménye lesz, és ez így jó. Arra próbáltunk rámutatni, hogy ha nem vagyunk nyitottak egymás véleményére, és nem nézzük meg a dolgok másik oldalát is, akkor megjelenik életünkben az összeütközés és az ellentmondás.

Point of You trailer Anna Reti on Vimeo.

* Mindenki másként látja ugyanazt a dolgot, más értelmezési síkon mozog. Ez különösen egy táncelőadásra érvényes, mely során az előadó nem szavakkal, hanem mozdulatokkal mesél.

— Igen, abszolút. A Point of You alaphelyzete nagyon egyszerű. A nézők két oldalról látják az előadást. Van, aki elölről lát jeleneteket, és van, aki hátulról. Ha a néző valakit csak hátulról lát, azaz csak elképzelni tudja, milyen arckifejezése lehet, akkor vajon kíváncsi lesz-e, hogy mi történhet elölről, vagy megelégszik azzal, amit lát? Idegesíti-e, hogy nincs minden információ birtokában, vagy nem? Ilyesmivel is foglalkozunk.

* Előadásaidban mindig dominál a humor. Miért tartod fontosnak, hogy egy táncprodukcióban ilyen mértékben jelen legyen?

— A humor mindenben fontos, ebben az előadásban pedig — talán Ricardo személyiségéből is fakadóan — különösen sok a humor. Nem erőltettük, mégis így alakult. Fontos, hogy könnyen vegyük az életet, mert így könnyebben is tudunk közelíteni bizonyos dolgokhoz. A kortárs tánc egy nehéz műfaj. Nincs konkrétan kimondva, hogy mi történik, ezért a közönség néha hülyén érezheti magát. Ha viszont a nézők nevetnek, akkor feloldódnak, és a humornak köszönhetően már létre is jön egy kapcsolat az előadással. Egyébként sohasem erőltetem a humort, viszont örülök, ha a próbafolyamat során bekopogtat az ajtómon.

* Mennyire zavar, ha valaki (közönség, kritika) máshogy vélekedik az előadásról, mint te? Vagy ez még belefér a „mindenki mindenről mást gondol” filozófiájába?

— Nincs semmilyen bajom a kritikával, ha az illető, aki megfogalmazza a bírálatot, megpróbál nem szemellenzővel tekinteni a munkámra. Nem szeretem, ha a véleményezőnek van egy elképzelése, arról pedig egy prekoncepciója, és azt fogalmazza meg. Azt szeretem, ha miután elmondta a véleményét, felkínál egy lehetőséget. Ha azt mondja: mi lenne, ha... Tehát nem a kritikával, hanem a hogyannal van gondom.

Fregoli syndrome Anna Reti on Vimeo.

* Amikor rendezel, koreografálsz, általában magadat is rendezed. Egy ilyen folyamatban irányítasz, vagy teret hagysz a többiek kreativitásának is?

— Ha többen vagyunk egy produkcióban, az egyrészt inspiráló, jön-megy a labda, ez pedig építőleg hat a többiekre, de másrészt nehéz is lehet, hiszen van olyan helyzet, amikor kompromisszumra van szükségem mások véleményével kapcsolatban. Ezek tanulóhelyzetek számomra, melyek nem mindig egyszerűek. Még ha nagyon jól működik is egy alkotói kapcsolat, akkor is kialakulhatnak keményebb viták. Ezzel mindig számolni kell.

* Szereted, ha irányítanak?

— Ez attól függ, hogy az illető, aki irányít, számomra hiteles ember-e. Ha azt látom vagy érzem, hogy őszintén és nagy tudással, tehetségből és számomra értékes anyagokból építkezik, akkor alá tudom rendelni magam. Aki már megfogalmazta a saját gondolatát, annak mindig lesz véleménye, melyet nehéz félrerakni, és egyszerűen csak „szót fogadni”.

* A táncon kívül mi köt le most leginkább?

— A kétéves kisfiam, Samu és a következő kis jövevény, aki úton van. Ebből kifolyólag most egy nyugisabb időszakom élem. Nagyon jó hír számomra, hogy a Point of Yout beválogatták egy angliai versenybe, az Aerowavesbe. Ötszáz előadás közül a legjobb húszba került be. Remélem, hogy ennek köszönhetően több külföldi meghívásunk lesz. A táncot nem hagytam abba Samu születésével, számomra ugyanis fontos, hogy ne érezzem azt, hogy teljesen feláldozom magam. Mert ha mindent feladok a gyermekért, az meg fogja bosszulni magát. Próbálom megtalálni az egyensúlyt. Azt sem szeretném, ha a gyerekem háttérbe szorítva érezné magát. Nem könnyű megtalálni mindenre az energiát és az időt. Amikor egy új darabon dolgozom, éjjel-nappal csak azon gondolkodom, s ezt nehéz kikapcsolni. De ez egy folyamat. Most is csinálok egy kisebb szólót egy lánynak, de utána szeretnék a babára koncentrálni, és egy picit csendesebben létezni.


Kattints az alábbi képre, és nézd meg a szerző adatlapját is:
Szerda Zsófi

De ne hagyd ki Zsófi honlapját se! >>> www.szerdazsofi.net

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A múlt és a jövő öröksége
Tánc
  • Csermák Zoltán
  • 2018.10.08.
  • LXXIII. évfolyam 40. szám
Táncház örömnapok
Tánc
  • Csermák Zoltán
  • 2018.09.11.
  • LXXIII. évfolyam 36. szám
Facebook

Támogatóink