Horgosi téli idill, háttérben a művelődési otthonnal, amely jelentős helyszíne lesz az idei Gyöngyösbokrétának és a Durindónak (Szabó Attila felvétele)

Ebben az évben Horgos rendezi meg a legrangosabb néptánc- és népzenei szemlénket, a Gyöngyösbokrétát és a Durindót. Mint köztudomású, ez az esemény Vajdaságban nagy tradíciónak örvend. Horgos legutóbb 35 évvel ezelőtt volt a házigazdája a vajdasági magyar népi táncosok, népzenészek és népdalénekesek nagy találkozójának. Ezúttal a horgosi Bartók Béla Művelődési Egyesület vállalta magára a szervezést. A szervezőbizottság elnöke és alelnöke a Bartók ME két vezetője, Takács József és Túró Károly, titkára Farkas Ágnes. A szervezőbizottság tagjai pedig: Kiss-Iván Anna, Szabó Edit, Szécsi Ilona, Urbán Irén és Bálint István, valamint Fejős Irén, Krstin Mária, Goran Nikièiæ és Szécsi Gusztáv.
Az észak-bácskai település Vajdaságban több éve már az élen jár a népi hagyományok ápolásában, s ebből az elmúlt évtizedekben derekasan kivette részét Kiss-Iván Anna tanárnő is, a Bartók Béla ME vezetőségi s az idei Gyöngyösbokréta és Durindó szervezőbizottsági tagja.
* Kedves tanárnő, ön mint a horgosi Pöttöm Színpad vezetője, hogyan vélekedik a horgosi kulturális életről?
- Az a tapasztalatom, hogy most van kialakulóban egy olyan korosztály, amely a különböző nehézségek ellenére mégis a hagyományok ápolását, illetve azok továbbörökítését választja. A Pöttöm Színpad, amelynek a vezetője vagyok, Horgoson egyfajta zászlóvivővé nőtte ki magát. A Pöttöm Színpad mintájára a középiskolások is megalakították saját színjátszó társulatukat, valamint Horgosnak van tánccsoportja is, amelyben három generáció tanul együtt. Az idősebb korosztály létrehozta a Barka kézimunkázó csoportot. Alkotásaikat a legtisztább ősi motívumokból mintázzák. Munkáikból már többször láthattunk kiállítást a horgosi Művelődési Házban. Amatőr képzőművészeink Vajdaság-szerte már több helyen is bemutatkoztak. Asszonykórusunk Magyarországon is fellépett, szép sikerrel. A modern tánccsoportunknak van egy break-es része is, amelynek népszerűsége az utóbbi hónapokban nagyon megnőtt. Egyre többfelé hívják őket. Ezt azért tartom fontosnak, mert ezt a műfajt általában azok a gyerekek művelik, akiknek bizonytalan a családi hátterük, vagyis jónak tartom azt, hogy ezek a gyerekek ilyen formában lefoglalják magukat. Rendszeresen próbálnak a Művelődési Házban, szóval ugyanolyan megítélésben részesülnek, mint a többiek. Tehát úgy éreztük - még ha nagy fába vágtuk is a fejszénket -, érdemes megpályázni ennek a rangos rendezvénynek a megrendezési jogát.
* Az ön színjátszó társulata hány éve áll fönn és milyen korosztályú gyerekeket foglalkoztat?
- A Pöttöm Színpad több mint 15 éve létezik. Először csak egy általános iskolai színjátszó társulat volt, de a kezdeti sikerek után úgy láttuk, hogy érdemes ezt a hagyományt tovább ápolni, hiszen az emberek igényt tartottak előadásainkra, és a gyerekeknek is tetszett a munka. A felsősök járnak a társulatba. Számuk változó, minden két évben veszek fel új tagokat, körülbelül 10 olyan tagunk van, akikkel rendszeresen járunk fellépésekre. A próbákra azonban ennél sokkal többen is eljönnek.
* Milyen rendezvényeken szoktak fellépni?
Általában minden évben részt veszünk a Suliszinház Fesztiválon, amelyet az általános iskolás gyerekeknek szerveznek. Az idén első ízben megrendezik Magyarkanizsa község színjátszóinak találkozóját is, amelyen szintén részt szeretnénk venni. A vajdasági szintű versenyeken mindig igyekszünk ott lenni. Különféle ünnepségeken is fellépünk: rendszeres vendégei vagyunk az anyák napi, a karácsonyi és a szüreti műsoroknak. Az a tapasztalatom, hogy Horgoson szeretnek bennünket az emberek. Rendezvényeink általában telt ház előtt zajlanak le, s a gyerekek is nagyon élvezik ilyenkor az előadást.
* A szavaiból azt vettem ki, hogy Horgoson minden korosztály a kedve és az érdeklődése szerint választhat magának szabadaktivitást. Hogyan sikerült ezt elérni?
- Megelégedéssel mondhatom, hogy Horgoson már kicsi koruktól foglakozunk a gyerekekkel, olyan nevelésben részesülnek, amit életük további részében kamatoztatni tudnak. Már az óvodában megismertetjük a különböző népi játékokat, vagyis a gyerekek játékos környezetben ismerkednek a hagyományokkal, majd amikor idősebbek lesznek, többségük bekapcsolódik valamelyik hagyományápoló csoportba. Népi tánccal, színjátszással vagy kézimunkával foglalkoznak. Ötletekben nem szűkölködünk, óvónőink, tanáraink továbbképzésekre járnak, így mindig új elemekkel tudjuk gazdagítani előadásainkat. A népi táncosok koreográfusát és művészeti vezetőjét, Szécsi Viktóriát külön kiemelném, aki Magyarországról hozza az új, hasznosítható ötleteket. Az egyedüli gondunk az, hogy még nincs igazi zenekarunk, de elmondhatom, hogy már alakulófélben van, haladunk afelé, hogy jó társulat váljék belőle. Úgy vélem, tevékenységünkkel példát mutatunk az embereknek: ha valamit szeretettel és odaadással művelünk, az általában gyümölcsözőnek bizonyul. Az emberek belátják, hogy érdemes ezekkel a dolgokkal foglalkozni, mert a mindennapi gondok mellett ezek a teendők valamiféleképpen feltöltik a lelket, értelmet adnak mindennapjainknak.
* Amikor a hagyományőrzésről beszél és a gyerekek tömeges megmozgatásáról, akkor kizárólag a magyar ajkúakra gondol?
- Természetesen nem. Ezeknek a csoportoknak, társulatoknak a munkájába igyekszünk minél több gyereket bekapcsolni, ami azt is jelenti, hogy szeretettel fogadunk minden érdeklődőt, legyen az roma vagy más nemzetiségű. Az a benyomásom, hogy a roma gyerekek nagyon jól beilleszkednek a csoportokba, s ennek köszönhetően a közösségi életben is helyt tudnak állni. A táncosok között, de a színjátszó társulatokban is, vannak roma származásúak, és még soha nem okoztak semmilyen gondot. Szerb társulatok sajnos nincsenek Horgoson, voltak próbálkozások, de tanár híján abbamaradtak.
* Más falvakkal, egyesületekkel mennyire tartják a kapcsolatot, s milyenek a terveik?
- Minden községnek megvan a maga sajátos arculata. Van, ahol a szavalásban érnek el szép sikereket, másutt a zenekar népszerű... Úgy gondolom, úgy tudjuk egymás ügyét a legjobban segíteni, ha kölcsönösen eljárunk a rendezvényekre, vagyis próbálunk minél nagyobb tömegeket megmozgatni, s ezzel is egyre jobban meghonosítani a hagyományok ápolását. A jövőben szeretnénk a falusi turizmust fellendíteni Horgoson, s a nyárra több hagyományőrző tábort szervezünk. Tervbe vettük egy tanya felújítását, tájházzá alakítását, ahol majd meg lehet rendezni ezeket a hagyományőrző táborokat.
* Az anyagiakat önerőből teremtik elő?
- Minden egyes rendezvény esetében óriási tömegek mozdulnak meg, segítenek mind az anyagiak előteremtésében, mind pedig a reklámozásban. Vannak újságjaink, amelyekben beharangozzuk műsorainkat, a röplapokat pedig a gyerekek szórják szét, szóval minden téren megpróbáljuk aktivizálni a fiatalokat, hogy egykor majd felkészülten vegyék át a stafétabotot.