Különös dolog ez a politika, és még különösebbek a politikusok, gyakran épp az ellenkezője történik annak, amit mondanak. Gyurcsány Ferencnek, a Magyar Köztársaság miniszterelnökének szabadkai látogatása idején több ellentmondásos dolog történt. Amíg a VMSZ-szel és az MNT-vel folytatott zárt ajtók mögötti megbeszélések tartalmáról tartott sajtótájékoztatón a magyar kormányfő arról szónokolt, hogy Szerbiában megerősödni látszik az úgynevezett demokrácia, ez alatt az idő alatt - néhány lépésre odébb, a ,,barikádokon túl - kéttucat, békésen tüntető fiatalt a rendőrség rohamkocsival elszállította a helyszínről. Bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna azoknak a randalírozóknak a sorsa, akik tojással dobálják meg a magyarországi vendégeket, vagy a tüntetés egyéb, zajosabb formáját választják. A hazai igazságszolgáltatás szigorát ismerve tartok tőle, hogy előre megfontolt szándékkel elkövetett testi sértés vagy nyilvános sértegetés miatt többévi fegyházbüntetésre ítélik a rendbontókat. Szerencsére a ,,tojásosok"-nak és a többieknek még csak esélyt sem adtak a randalírozásra, hiszen Gyurcsány Ferenc ,,köré két méter magas barikádot állítottak. (Talán sejtettek valamit a szervezők.)
Az ünnepélyes átadáson az akkreditált újságírókon kívül csak azok a vendégek vehettek részt, akiknek hivatalos meghívójuk volt. Mindent összevetve a vendégek száma szerintem nem volt több harmincnál, de ha a megjelenők közé az újságírókat, a fotósokat, az operatőröket, a szervezőket, a rendőröket, a testőröket, a vajdasági magyar politikusokat és a miniszterelnököt kísérő delegációt is beleszámítom, akkor talán voltak vagy háromszáznyian. Magyarán gondosan ügyeltek arra, hogy semmilyen ,,gyanús vagy ,,reakciós elem ne keveredjen a vendégek közé, akik esetleg megzavarhatják az ünnepséget. Mindenesetre így elkerülhetővé vált a rendbontás, más szóval élve pedig néhányak szabad véleménynyilvánítása. Tette mindezt egy EU-s tagállam, egy olyan országban, amely demokratikusnak vallja magát (persze, mindannyian tudjuk, hogy ez nem igaz). Abban is csak reménykedni tudok, hogy a magyarországi delegáció azért utazott először Belgrádba, majd Podgoricába, Újvidékre és csak legvégül Szabadkára, mert a hivatalos protokoll ezt követelte meg. Ellenkező esetben ez a gesztus is több mint jelzésértékű a vajdasági magyarok irányába.
A megbeszélések utáni sajtótájékoztatón az egyik újságíró kolléga azt a kérdést tette fel a magyar miniszterelnöknek, hogy szándékosan kerüli-e a tömeget, és az emberekkel való kommunikációt. Erre azt válaszolta az MSZP-s politikus, hogy esze ágában sincs, és ennek ékes bizonyítéka a Népkörben tartandó előadása is, ahol majd alkalom adódik a közös eszmecserére. A Magyar Művelődési Központban a magyar kormányfő negyvenöt percesre sikeredett szónoklatát követően sajnos egyetlen fogas kérdésre sem került sor. Azt is hozzá kell azonban tenni, hogy kérdésfeltevésre még csak lehetőség sem volt, hiszen Gyurcsány Ferenc a beszéde után nyomban elhagyta a pódiumot. Bizonyára szoros programja nem tette lehetővé a további nyilvános eszmecserét. De hát nem ez volt a helyzet. Az előadást követően - immár a sajtó kizárásával - a Népkör étteremben alkalmi fogadáson folytatódott a miniszterelnök programja. Vagyis leszögezhetjük, hogy végül is volt némi igazság volt abban, ami a sajtótájékoztatón elhangzott: a tömeget, az emberekkel való kommunikációt valóban nem kerülte a kormányfő. Az már más kérdés, hogy az eszmecsere ezen kötetlen és nem hivatalos formája lényegében kevesebb felelőséggel jár, hiszen más a foganatja annak, ha egyetlen ember próbálja az ígéreteket számon kérni, és más, ha azt egy egész nemzet teszi.