Miért nem érti egymást a férfi és a nő?

Miért nem érti egymást a férfi és a nő?

Azt tapasztalom, hogy a férfiak és a nők közötti párbeszéd gyakran félrecsúszik — még akkor is, ha egy jól működő párkapcsolatról van szó.

A férfiak úgy érezhetik, hogy a nők túl sokat beszélnek, a nők pedig azt sérelmezik, hogy a férfiak túl „egyszerűen” és röviden fejezik ki mondanivalójukat. Hogy miért van ez így? A tudomány szerint a két nem máshogyan észleli a kommunikáció szándékát. 

A nők sokszor a kapcsolat/kötelék fenntartása és erősítése — érzelmek kifejezése — végett beszélgetnek, a férfiak célja pedig csupán az információ átadása. A lényegre törekednek, és ha nincs érdemleges hozzászólásuk, akkor inkább hallgatnak. Ezért, vagyis a nemek közti különbségek kialakulásáért a genetikán kívül egy-egy kulturális közeg (szülők, nevelők) elvárásai, valamint a fizikai, a szociális és a kognitív fejlődési eltérések a felelősek. Mindkét nemnek van ugyanis egy nagyon jellegzetes kommunikációs mintája, ám csak azért, mert ugyanazokat a szavakat és viselkedésmintákat alkalmazzuk, még nem biztos, hogy a másik is ugyanúgy értelmezi őket.

Elmondhatjuk, hogy a nyugati kultúrákban a nők beszédesebbek, mint a férfiak — különösen, ha az érzelmeikről van szó. Így a női nyelv körülíróbb, több jelzőt, asszociációt használ. A nők több kérdő mondattal is élnek, főleg azért, hogy fenntartsák a párbeszédet. A férfiak kérdései ezzel szemben tömörebbek, és egyetlen információra irányulnak. S amíg a nőknél nagyobb a különbség a hivatalos és a bizalmas nyelvhasználat között, addig a férfiaknál ez a kettő jóval közelebb áll egymáshoz.

A házasságban élő nők leggyakoribb panasza, hogy a férj nem hallgatja meg őket, nem figyel oda rájuk, esetleg nem hallgatja őket végig, hanem azonnal megadja a szerinte legmegfelelőbb megoldást egy-egy helyzetre. A nők azonnal meg akarják osztani gondolataikat, érzéseiket, hogy ezzel is közelebb kerülhessenek a másikhoz. Ha megtapasztalják az elfogadást, az együttérzést, akkor a másik fél javaslatait is könnyebben elfogadják. A férfiak viszont csak akkor osztják meg a gondjaikat, ha nem tudják őket egyedül megoldani.

A férjek panasza ezzel szemben arra vonatkozik, hogy a feleségük állandóan meg akarja őket változtatni, a nők pedig valóban mindent jobbá akarnak tenni a férfi életében — ha kötődnek hozzá. Ezt a gesztust aztán a férfiak kontrollként élik meg, illetve úgy értelmezik, nem elég jók a párjuknak. Ugyanígy, ha a férfi megérzi, hogy a felesége nem akarja őt megváltoztatni, akkor ő maga is könnyebben elfogadja a nő javaslatait.

Az igazi különbség azonban leginkább a stresszes helyzetek kezelésében rejlik. Ez ugyanis egy olyan szituáció, amelyben a férfiak szívesebben vonulnak vissza, hogy a gond megoldására tudjanak koncentrálni. Egyszersmind a nőknek fontos, hogy részletesen és hosszasan el tudják mesélni, mi történt. Dr. Gray szerint a férfiakat azzal lehet bátorítani, ha éreztetik velük, hogy szükség van rájuk, és bíznak bennük, a nőket viszont az motiválja egy kapcsolatban, ha sok szeretetet kapnak.

A férfiakra inkább jellemző az érvelés, mivel régen csak ők beszélhettek nyilvánosan. Beszédükben a logikusságra, a tisztaságra és az igazság kimondására törekszenek. Genderkutatások szerint amíg a nők arra is képesek, hogy felrúgják a szabályokat azért, hogy meggyőzzenek valakit az igazukról, addig a férfiak a kapcsolatot áldozzák fel, viszont a szabályokat sohasem szegik meg. Dr. Czetter Ibolya szerint a férfiaknak könnyebben elnézik a trágár beszédet, vagy ha a társalgásban szerepet kap a szexualitás. Ám hasonló helyzetben egy nőt elmarasztalnak. A nők kommunikációját inkább a bizonytalanság jellemzi, többször korrigálnak beszéd közben, udvariasabbak, és meglepő ugyan, de többször bókolnak.

A férfiak a jobb félteke egy jól körülírható helyére zárják érzelmeiket, miközben verbális kifejezőkészségüket a bal félteke vezérli. Ezért beszélnek nehezebben az érzelmeikről, vagyis sokkal inkább tettekkel teszik azt. A nők esetében az érzelmek és a kifejezési készségek a jobb és a bal féltekében egyaránt megtalálhatóak.

A férfiak számára a tények, a feladat, az eredmény a megoldás. A nők számára azonban legalább ilyen fontos a tények, események mögötti érzelmi háttér, a motiváció is. És talán valóban igaz, hogy ha a nő kimondaná azt, amit gondol, akkor kevesebb lenne a vita. A nyílt kommunikáció lehet a megoldás kulcsa, ám ehhez sokszor erős önkontroll és energia szükséges.

 

„Elmondhatjuk, hogy a nyugati kultúrákban a nők beszédesebbek, mint a férfiak — különösen, ha az érzelmeikről van szó. Így a női nyelv körülíróbb, több jelzőt, asszociációt használ. A nők több kérdő mondattal is élnek, főleg azért, hogy fenntartsák a párbeszédet. A férfiak kérdései ezzel szemben tömörebbek, és egyetlen információra irányulnak. S amíg a nőknél nagyobb a különbség a hivatalos és a bizalmas nyelvhasználat között, addig a férfiaknál ez a kettő jóval közelebb áll egymáshoz.”

 

Nyelvészek szerint a férfiak jelentősen több főnevet, a nők pedig több jelzőt és igét használnak. És nemcsak másképp beszélnek, de másképp is figyelnek: a nők mimikájukkal, taglejtésükkel követik beszédpartnerük mondandóját — gyakran tükrözve annak érzelmeit. Belekérdeznek, megismételnek egy-egy szót. A férfiak „figyelő” arca ellenben rezzenéstelen, érzelemmentes.

Ha nem ismerjük és nem értjük a két nem közti legfontosabb különbségeket, akkor a másik szavainak, tetteinek, gesztusainak megítélésében ösztönösen magunkból indulunk ki, ami végzetes félreértésekhez vezethet. A nőket számos esetben a beszéd, a szavak segítik hozzá ahhoz, hogy megértessék, mit is éreznek vagy gondolnak valójában. Olykor csak meg akarnak szabadulni a feszítő érzéstől. A férfiaknak ezért meg kell érteniük, hogy egyáltalán nem kell átvállalniuk a probléma megoldását, és különösen rossz, ha lekicsinylik a bajt. Ám ha a nő akar valamit, vagy gondja van, azt ki kell mondania, mert a férfiak nem szívesen olvasnak a sorok között, és a rejtett célzásokat sem mindig értik. A férfiaknak csak meg kell hallgatniuk, egy kicsit babusgatniuk, dédelgetniük a párjukat. Ellenben a férfit jobb nem félbeszakítani a belső párbeszéde alatt, például amíg füvet nyír, újságot olvas, vagy leül számítógépezni. Ha mindezt tiszteletben tartjuk, az sok fájdalomtól, konfliktustól kíméli meg mindkét nem képviselőit. A válások mögött is sokszor sajnos kommunikációs félreértések állnak, vagy elindítják a végzetes eltávolodáshoz vezető lavinát.

Ne feledjük, hogy amíg mi, nők arra vágyunk, hogy a férfiak kimondják a selyempapírba csomagolt szeretetszavakat, közben pedig szívecskéket fessenek körénk, addig a férfiak számára a kapcsolatunk már egy állandóság, és csak akkor szólnak, ha majd változás lesz. Ne várjunk hát mindig arra az egyetlen szóra, mert elmulasztjuk megérteni a férfi szavak nélküli, valódi üzeneteit.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Ne féljünk, ne féljetek!
Lélekbúvár
  • Pap Ágota pszichológus
  • 2018.12.14.
  • LXXIII. évfolyam 49. szám
Érzelmi biztonságban
Lélekbúvár
  • Pap Ágota pszichológus
  • 2018.11.26.
  • LXXIII. évfolyam 47. szám
Facebook

Támogatóink