Michael Jackson neve persze mindig megosztó lesz. Az élete körül rengeteg vita alakult ki, számtalan történetet hallottunk róla az elmúlt évtizedekben. Ezekről könyvek, dokumentumfilmek és végtelen viták születtek. Ebben a cikkben azonban maradjunk annál, amit senki sem tud elvenni tőle: a zenénél, az előadó-művészetnél és annál a hatásnál, amelyet a könnyűzenére gyakorolt.

Ma már természetesnek vesszük, hogy egy világsztár stadionokat tölt meg. Michael Jackson idejében azonban ez még egészen más volt. Koncertjeire több tízezren mentek el, sokszor percek alatt elfogytak a jegyek. Amikor egy városba érkezett, nem csak egy koncertet adott. Az egész hely megmozdult. Rajongók ezrei vártak rá a repülőtéren, szállodák előtt táboroztak, és sokan csak azért utaztak több száz vagy akár több ezer kilométert, hogy egy pillanatra láthassák. Az emberek nem egyszerűen szerették őt. Nem csoda, egy jelenség volt, teljesen egyedi stílussal.

Fekete kalap, csillogó kesztyű, zakók, katonai ihletésű kabátok, fekete nadrág fehér zoknival. Ezek ma már ikonikus darabok, de akkoriban teljesen újnak számítottak. Nem azért öltözött így, hogy különc legyen. Saját világot épített magának. Ha valaki meglátott egyetlen sziluettet, már tudta, hogy Michael Jacksonról van szó. És persze ott volt a tánc.

A moonwalkot sokan ismerik, de valójában ez csak egyetlen mozdulat volt abból a rengetegből, amelyet tökéletesre csiszolt. Minden lépése pontos volt. Minden kézmozdulatnak szerepe volt. Olyan könnyedséggel mozgott, mintha nem is érintené a földet. Voltak kiváló táncosok előtte is, és utána is születtek nagyszerű előadók, de Michael Jackson mozgása valami egészen különleges volt. Nemcsak technikailag volt kiemelkedő, hanem érzelmeket is közvetített. Egyetlen mozdulatával képes volt több ezer embert megőrjíteni. A zenéje pedig…

A pop, a rock, a funk, a soul és az R&B elemeit úgy keverte össze, ahogy előtte szinte senki. Dalai egyszerre voltak könnyen énekelhetők és zeneileg rendkívül igényesek. Már néhány másodperc után fel lehetett ismerni, hogy Michael Jackson szól. Ott voltak azok a jellegzetes ritmusok, a hirtelen kiáltások, a sajátos vokális hangok, melyeket senki más nem használt ugyanúgy. Ezek ma már a popzene történetének részei.

A legérdekesebb talán az, hogy szinte minden dala mögött rengeteg munka állt. Híres volt arról, hogy a stúdióban mindent a legapróbb részletekig kidolgozott. Nem elégedett meg azzal, hogy egy szám egyszerűen jó legyen. A legjobbat akarta kihozni belőle. Ez a maximalizmus minden felvételen hallható. A videóklipjeiről nem is beszélve.

Ma már természetes, hogy egy új dalhoz látványos videó készül. A ’80-as években azonban ez egyáltalán nem volt megszokott. Michael Jackson nem egyszerű klipeket készített, minifilmeket forgatott. Elég csak a Thrillerre gondolni. Nem egy 3-4 perces videó volt, hanem egy valódi filmes élmény történettel, karakterekkel, díszletekkel és különleges effektekkel. Ugyanez igaz a Badre, a Smooth Criminalre vagy a Black or White-ra is. Valójában egy új szintre emelte a videóklip műfaját.

Megmutatta, hogy egy koncert lehet színház, hogy egy videóklip lehet kisfilm, hogy a tánc ugyanannyit mesélhet, mint egy dalszöveg, és hogy egy előadó képes egyszerre zenész, táncos, rendező, showman és kulturális ikon lenni. Talán ezért fedezi fel újra és újra minden generáció.