A sanghaji lista minden augusztusban alkalmat kínál arra, hogy az egyetemek és velük együtt az országok is megnézzék, hol állnak a világ tudományos térképén. Szerbiában az idei eredmény különösen nagy hullámokat vert: a Belgrádi Egyetem a tavalyi 401–500. helyezési csoportból az 501–600.-ba csúszott vissza. Négy év után tehát ismét nincs a világ 500 legjobbja között.

Van azonban egy kevésbé látványos adat is. A Belgrádi Egyetem továbbra is a térség legjobban rangsorolt felsőoktatási intézménye, megelőzi a zágrábi és a ljubljanai egyetemet, és még mindig a világ egyetemeinek szűk élmezőnyéhez tartozik.

A sanghaji rangsor ráadásul nem azt méri, mennyire jók az előadások, mennyire felkészültek a hallgatók, vagy hogy egy friss diplomás milyen tudással távozik az egyetemről. A mérleg nyelvét elsősorban a tudományos teljesítmény mozgatja: a publikációk, azok idézettsége, a nagy presztízsű folyóiratokban megjelenő munkák, a kiemelkedően idézett kutatók, valamint a Nobel-díjasok és a Fields-éremmel kitüntetettek száma.

Dejan Vuk Stanković oktatási miniszter az egyik szereplő, aki viszont azonnal politikai témát csinált a kérdésből. Szerinte a százhelyes visszaesés a 2024/2025-ös tanévet meghatározó egyetemi blokádoknak és az oktatási-tudományos folyamat megszakításának „látható és nyilvánvalóan káros következménye”. A miniszter az egyetem vezetőségének felelősségét is felvetette, és úgy vélte, hogy az intézményben az oktatás és a kutatás helyett túlságosan nagy szerepet kapott a politikai aktivizmus.

Ivanka Popović volt rektor szerint viszont az 501–600. helyezési csoportba kerülés nem drámai zuhanás, hanem olyan ingadozás, amely – különösen a szerbiaihoz hasonlóan szerényen finanszírozott tudományos rendszerben – teljesen elfogadható. Arra is rávilágított, hogy a rangsorban néhány pont akár több tucat helyet változtathat. A Belgrádi Egyetem eredményét például az is befolyásolhatta, hogy az idén kiesett az értékelésből egy korábban figyelembe vett, kiemelkedően idézett kutató.

A Belgrádi Egyetem 2012-ben került fel először a sanghaji listára a 401–500. csoportban, később pedig volt időszak, amikor a világ 300 legjobb egyeteme között is szerepelt. 2021-ben viszont már egyszer visszaesett az 501–600. kategóriába, majd ismét kapaszkodni kezdett. 2023-ban az első 400-ban szerepelt, 2024-ben és 2025-ben pedig a 401–500. helyezési csoportba került. Vagyis az idei eredmény figyelmeztetés, de nem összeomlás.

A valódi kérdés talán nem is az, hogy ki tehet arról a bizonyos 100 helyről. Sokkal inkább az, hogy Szerbia mit szeretne kezdeni a legnagyobb és legismertebb egyetemével. Ha valóban fontos, hogy a Belgrádi Egyetem versenyben maradjon a világ vezető intézményeivel, ahhoz nem elegendő évente egyszer elővenni a sanghaji listát, majd az eredménytől függően ünnepelni, vagy felelőst keresni. Laboratórium, kutatási pénz, fiatal tudós, nemzetközi együttműködés, kiszámítható finanszírozás és idő kell hozzá.

A professzorok pedig éppen arra figyelmeztetnek, hogy a szerbiai tudományos kutatómunka már évek óta finanszírozási nehézségekkel küzd. Vladimir Obradović, a Belgrádi Egyetem Szervezéstudományi Karának professzora közölte, hogy egy tudományos tanulmány megjelentetése egy nemzetközileg elismert folyóiratban akár több ezer euróba is kerülhet, miközben a szerbiai kutatóknak gyakran nem áll rendelkezésükre elegendő forrás ezeknek a költségeknek a fedezésére.

Dušan Veljković, a Vegyészeti Kar professzora arra is emlékeztetett, hogy a tavalyi hallgatói tiltakozások idején a professzorok által tudományos kutatómunkára fordítható idő heti 20 óráról 5-re csökkent.

A sanghaji lista idei üzenete ezért talán nem az, hogy a Belgrádi Egyetem hirtelen rossz oktatási intézmény lett. Inkább az, hogy a nemzetközi élmezőny közelében maradni legalább olyan nehéz, mint egyszer odakerülni.