Egy szorongó ember számára a szinte nevetségesnek tűnő, egyszerű dolgok is — mint például bemutatkozni, ügyeket intézni, boltban rendelni, beszámolót tartani stb. — feszültséggel, nehézséggel járnak. A szociális fóbia, azaz társas félelem a szorongásos zavarok ama formája, amelyben az érintettnél olyan helyzetekben, amelyekben mások figyelik vagy figyelhetik, rohamszerűen lépnek fel szorongásos tünetek, melyek lelki és testi panaszok formájában nyilvánulhatnak meg.
Nagyon korán, már tinédzserkorban elkezdődik, ezért gondolja minden érintett, hogy „én mindig is ilyen voltam”.
A szociális szorongás emberi viszonylatban a kapcsolatokban rejlő veszélyekre való reagálás. Az evolúciós felfogás szerint abból fakad, hogy a személy önmaga szociális helyzetét és értékét alul-, másokét viszont felülértékeli.
Két megjelenési formája ismert, az egyik a generalizált szociális fóbia, mely minden emberekkel kapcsolatos helyzetet magában foglal, a másik a körülírt szociális fóbia, mely viszont csak bizonyos helyzetekre vonatkozik. Súlyos következményekkel is járhat, mint például a beszűkült élettér, az elkerülő viselkedés, az alacsony önértékelés miatti állandó alulteljesítés, a kóros alkoholhasználat veszélyének növekedése, illetve kialakulhat más szorongásos betegség, például pánikbetegség is. Emellett társulhat hozzá depresszió is, a gyakori stressz miatt pedig testi betegségek is kialakulhatnak.
A szakemberek a megoldást gyakran a gyógyszeres terápiában, illetve annak a pszichoterápiával való közös használatában látják.
A szociális fóbia hátterében a már gyermekkorban megjelenő szégyenlősség sokkal jellemzőbb, mint a látványos traumák vagy az elfojtott konfliktusok. Természetesen a családi környezetben is el lehet tanulni, de a kezelésnek nem rejtett emlékek felkutatására kell irányulnia, hanem arra, hogy megfelelő gondolkodással és viselkedéssel csökkentsük, majd meg is szüntessük a szorongást. Akinél a testi tünetek dominálnak, ott relaxációs technikák, a tünetek átértelmezése a cél. Félelemkioltásnak nevezzük azt a folyamatot, amelynek során az ismételt gyakorlás hatására a korábban félelmetes szituáció lassan elveszti a félelmet keltő jellegét. Enyhébb szociális félelmektől egyedül is meg lehet szabadulni a negatív feltevések megkérdőjelezésével és a szorongató helyzetek ismételt megoldásával. Ám ha nem boldogulunk, pszichoterápiásan képzett szakemberhez kell fordulnunk. A terápia során a páciens azáltal, hogy szembenéz félelmei tárgyával, semlegesíteni tudja beidegződött negatív viselkedési mintáit.
A család és a barátok szerepe a gyógyulásban szintén hangsúlyos. Szidással, kioktatással, kritikával nem lehet segíteni a szorongó családtagjainkon, barátainkon. Erős támogatást kell kapniuk, hogy felszámolják félelmeiket, hiszen az addigi működésüket kell teljesen átírniuk, és helyette egy másik formában létezniük tovább.