Ép Testben
Mi az a szociális fóbia?
Pap Ágota
2016.04.03.
LXXI. évf. 13. szám
Egy szorongó ember számára a szinte nevetségesnek tűnő, egyszerű dolgok is — mint például bemutatkozni, ügyeket intézni, boltban rendelni, beszámolót tartani stb. — feszültséggel, nehézséggel járnak. A szociális fóbia, azaz társas félelem a szorongásos zavarok ama formája, amelyben az érintettnél olyan helyzetekben, amelyekben mások figyelik vagy figyelhetik, rohamszerűen lépnek fel szorongásos tünetek, melyek lelki és testi panaszok formájában nyilvánulhatnak meg.
A szorongó ember a kudarctól, negatív megítéléstől, megszégyenüléstől tart. A szorongás mindig aránytalanul nagyobb, mint azt a szituáció esetleg kívánná. Ha végül nem történik semmi rossz, a helyzetet akkor is valódi kudarcnak éli meg, mert képtelen volt egy hétköznapi szituációban szorongásmentesen viselkedni. Ez önvádhoz, csökkent önbizalomhoz, kisebbrendűségi érzéshez vezet, tovább erősítve a már meglévő szorongást. Emellett a szorongást szinte mindig kíséri testi tünet is, mint a heves szívdobogás, szédülés, kézremegés, hőhullám, elpirulás, tenyérizzadás.
Nagyon korán, már tinédzserkorban elkezdődik, ezért gondolja minden érintett, hogy „én mindig is ilyen voltam”.
A szociális szorongás emberi viszonylatban a kapcsolatokban rejlő veszélyekre való reagálás. Az evolúciós felfogás szerint abból fakad, hogy a személy önmaga szociális helyzetét és értékét alul-, másokét viszont felülértékeli.
Két megjelenési formája ismert, az egyik a generalizált szociális fóbia, mely minden emberekkel kapcsolatos helyzetet magában foglal, a másik a körülírt szociális fóbia, mely viszont csak bizonyos helyzetekre vonatkozik. Súlyos következményekkel is járhat, mint például a beszűkült élettér, az elkerülő viselkedés, az alacsony önértékelés miatti állandó alulteljesítés, a kóros alkoholhasználat veszélyének növekedése, illetve kialakulhat más szorongásos betegség, például pánikbetegség is. Emellett társulhat hozzá depresszió is, a gyakori stressz miatt pedig testi betegségek is kialakulhatnak.
A szociális fóbia kezelése
A szakemberek a megoldást gyakran a gyógyszeres terápiában, illetve annak a pszichoterápiával való közös használatában látják.
A szakemberek a megoldást gyakran a gyógyszeres terápiában, illetve annak a pszichoterápiával való közös használatában látják.
A szociális fóbia hátterében a már gyermekkorban megjelenő szégyenlősség sokkal jellemzőbb, mint a látványos traumák vagy az elfojtott konfliktusok. Természetesen a családi környezetben is el lehet tanulni, de a kezelésnek nem rejtett emlékek felkutatására kell irányulnia, hanem arra, hogy megfelelő gondolkodással és viselkedéssel csökkentsük, majd meg is szüntessük a szorongást. Akinél a testi tünetek dominálnak, ott relaxációs technikák, a tünetek átértelmezése a cél. Félelemkioltásnak nevezzük azt a folyamatot, amelynek során az ismételt gyakorlás hatására a korábban félelmetes szituáció lassan elveszti a félelmet keltő jellegét. Enyhébb szociális félelmektől egyedül is meg lehet szabadulni a negatív feltevések megkérdőjelezésével és a szorongató helyzetek ismételt megoldásával. Ám ha nem boldogulunk, pszichoterápiásan képzett szakemberhez kell fordulnunk. A terápia során a páciens azáltal, hogy szembenéz félelmei tárgyával, semlegesíteni tudja beidegződött negatív viselkedési mintáit.
A család és a barátok szerepe a gyógyulásban szintén hangsúlyos. Szidással, kioktatással, kritikával nem lehet segíteni a szorongó családtagjainkon, barátainkon. Erős támogatást kell kapniuk, hogy felszámolják félelmeiket, hiszen az addigi működésüket kell teljesen átírniuk, és helyette egy másik formában létezniük tovább.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
