Fodor Gábor festményét a D.T INTERPRETÁCIÓ című vers ihlette

Sok embert meglepte annak a Magyarországon végzett felmérésnek az eredménye, mely a lakosság olvasási szokásait volt hivatott vizsgálni. A felmérés szerint Magyarországon az emberek 87 százaléka néz naponta televíziót, ugyanakkor a megkérdezetteknek csak a 32 százaléka nyilatkozott úgy, hogy éppen olvas egy könyvet; főleg a közép-korosztálybeliek panaszkodnak arra, hogy nem jut elég idejük olvasásra. Szakemberek állítják, hogy ennek ellenére újra népszerűek a klasszikus magyar írók, és ez a Nagy Könyv elnevezésű mozgalomnak köszönhető. Vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy a kortárs magyar írók és költők nem a nagyközönségnek alkotnak, hanem az olvasók egy szűkebb rétegének: az írók és költök közösségének. Az alkotás öncélúvá vált, hiszen az alkotók képtelenek felvenni a harcot az világhálóval, a televízióval.
Csík Mónika azon ifjú alkotók közé tartozik, akik bátran vallják azt, hogy az irodalom, a művészi alkotás soha sem lehet öncélú, és soha sem egy szűkebb környezet számára készül a mű. Nemrég jelent meg első kötete, a Metszetek című. ,,A valóságnak a versben való megképződése során a költő önazonosságának helytől és időtől való meghatározottsága nyomán figyeli meg a belakott világ szeletét, vagy mégis inkább metszetét, ami során a (mikro)világ minduntalan a szemlélődő bensőjében reflektálódik, és az ebben a visszatükröződésben felvillanó hiány okozta feszültség teremti meg az elvágyódás poétikáját, ami nyomán a vágy realitássá artikulálódik, és a valaminek mégis a része(se) vagyok felismerésében tudatosul - írja dr. Fekete J. József irodalomtörténész a kötetről szóló tanulmányában.
Csík Mónikával a zentai Nyári Ifjúsági Játékokon tartott könyvbemutatója után beszélgettem el.
- Az irodalom szeretet nálam egészen kicsi koromban kezdődött, és a mesék világához kapcsolódott. Emlékeimben még most is élénken élnek azok a pillanatok, amikor a szüleim esténként mesét olvastak, és szerintem ez volt az az alap, amire építhettem. Majd erre rakódtak az utána következő olvasmányélmények is egy-egy újabb rétegként, és valamilyen módon formálták, alakították a világképemet. Maga a versírás egy érdekes folyamat: időnként, amikor elragad az ihlet, akkor muszáj formába öntenem a gondolatokat. A Metszetek című kötetbe gyűjtött csaknem 50 vers mindegyike 2005-ben íródott.
Mónika elmondta, hogy legkorábbi verseit még általános iskolás korában vetette papírra. Majd egy hosszabb szünet következett, amikor inkább prózát írt, leginkább az asztalfióknak, mert úgy érezte, hogy nem voltak eléggé kiforrottak a megjelentetéshez.
- Körülbelül két évvel ezelőtt jutottam el egy olyan pontra, amikor úgy éreztem, hogy bizonyos dolgoknak most hangot kellene adnom. Véletlenül láttam meg a Magyar Szóban azt a verspályázatot, mely egy teljes kötetnyi kézirat beküldését szabta feltételül. Egyetlen pályamunkát díjaztak, mégpedig oly módon, hogy kiadták kötet formájában, ami mindenféleképpen újításnak számít.
Mónikának a Metszetek című az első verseskötete. Mint mondta, nagyon furcsa érzés volt a kezében tartani költeményeit nyomatott formában.
- Vegyes érzésekkel adtam postára a pályamunkámat, hiszen reálisan nem tudtam megítélni verseim értékét. A bírálóbizottságnak azonban az enyéim nyerték el leginkább a tetszését. Ennek eredményeképp aztán lehetővé vált az első kötetem sajtó alá rendezése. Az a szerencsés helyzet alakult ki, hogy Sándor Zoltán szerkesztővel meg tudtunk beszélni minden egyes részletet, gyakorlatilag beleszólhattam bármibe, és így mindkettőnk elképzelése megvalósulhatott. Idáig csak kedvező bírálatot kaptam azoktól, akik belelapoztak már a verseskönyvembe.
A kötet nem véletlenül kapta a Metszetek címet. A benne szereplő versek Mónika gondolatainak, érzésvilágának, mindennapjainak egy-egy mozzanatát próbálják kifejezni, szavakba önteni. A gyűjtemény egyfajta betekintés, metszet mindabba, ami Csík Mónika maga. A verseskötetet Salvador Dali alkotásai illusztrálják.
Ifjú szerzőnk kifejtette, hogy nem ért egyet azzal a vélekedéssel, hogy a kortárs művek, alkotások nehézkesek, érthetetlenek. Egyszerűen egyfajta hangulat vagy hozzáállás kérdésének látja az egészet.
- Nem szabad ragaszkodni a hagyományos irodalomfelfogás diktálta kötelező versformákhoz, szabályokhoz, hanem el kell fogadni azt, hogy az irodalom is fejlődik és változik.
Mónika úgy gondolja, hogy az íróembert sohasem a másoknak való megfelelés ösztönzi alkotásra, hanem elsősorban ki akarja írni magából az impresszióit, és mondanivalóját másokkal is közölni szeretné. Ennek ellenére nem gondolja azt, hogy az alkotás ezen formája öncélú volna.
- Abban az újszerű helyzetben vagyunk, hogy az elmúlt 10-15 év történései nagymértékben befolyásolták a vajdasági ember hétköznapjait, ennélfogva anyagi, esztétikai és kulturális igényei is jelentősen megváltoztak. Sajnos, ezek alatt az évek alatt az emberek elszoktak a kultúrától, a kultúra iránti igény egyfajta búvópatak formájában jelentkezik, és sokszor nemcsak pénz nincs könyvvásárlásra, hanem még igény sincs rá. Hiszem azt, hogy a kortárs irodalom meg tudja találni azt a közeget, amely elfogadja.
Mónikának rendszeresen jelennek meg versei az Aracs folyóiratban, a Magyar Szó Kilátó c. rovatában, a Sikoly irodalmi folyóiratban, illetve a Zetna internetes oldalon is olvashatók.
Csík Mónika:
D. T. INTERPRETÁCIÓ*
Egy bódult
dohányszagú
nyárdélutánon
a szőlőindás
gipszcifraságok
és százesztendős
kémények rejtekéből
kisurran a
híres kanizsai
csönd, s a
töltés barnás-
zöld gyepén
végigbukfencezve
meglesi, amint
lábat mos a nap
a lusta, tespedt
ladikok között.

(*D. T. - Dobó Tihamér)