Mészáros Gábor esete a karfiollal

Mészáros Gábor esete a karfiollal

A Kosztolányi Dezső Színházban egy újabb monodráma látott napvilágot, a Karton és karfiol, melyben Tolnai Ottó szövegei kerültek színre, aminek én minden egyes alkalommal nagyon megörülök, hiszen imádom őket.

Természetesen nem kis kihívás ezt könyvből színpadra adaptálni, de nem is lehetetlen, s az eredmény egy különleges világ, mely beszippant. Mészáros Gábor tökéletesen meg is oldotta ezt a feladatot. Már rég nem szórakoztam ilyen jól. Egy remek előadás, melyben Gábor és a nagybőgő is brillírozik.

A Kosztolányi Dezső Színházban nem első alkalommal nyúlnak az egyik legizgalmasabb írónk, költőnk szövegeihez. A Könyökkanyar, A kisinyovi rózsa (illetve az ebből készült Rózsák), illetve most a Karton és karfiol — mely a Kosztolányi Dezső Színház és a Nyári Mozi Színházi Közösség koprodukciójában készült — rendezője Döbrei Dénes, és Tolnai Ottó úgynevezett karfiolos verseire épül. Gábor kedvenc karfiolos versei és egyéb karfiolos részletek elevenednek meg a Világpor és a Legyek karfiol című kötetekből, illetve a Karfioltanulmányok című versből.


Molnár Edvárd felvételei

Mészáros Gábor játszott már csapatban, Béres Mártával ketten a Két karodban című előadásban, most azonban első alkalommal áll egyedül színpadra. De itt sincs egyedül, hiszen hű partnere a nagybőgő, mely szintén végig jelen van, mert a zene nagyon fontos, nemcsak az előadásban, de Tolnai költészetében is. Szavai, mondatai kopognak és muzsikálnak, ő maga is többször olvasta már fel „énekelve” a saját szövegeit. Játékosság és zeneiség jellemzi az előadást, szórakoztató és néhol kacagtató is. Nem egy klasszikus történetet kell keresnünk, elég csak hátradőlnünk, és élveznünk Tolnai világát, Gábor meg a nagybőgő hangját, nevetnünk, majd belegondolnunk az élet dolgaiba. Csak ennyit kell tennünk.

S utána már azt is tudni fogjuk, hogy nemcsak a tengerimalacok élnek karfiolon, hanem az angyalok is. Bizony, ők is karfiolt tömnek pufók arcukba: „Súlytalanság feneketlen serpenyőjében be-bekap egy-egy falatot, karfiolon éltek mindig is az angyalok.”

Papírkarfiol aljáról beszél hozzánk Gábor, aztán a nagybőgővel dialógusban mesél a karfiolról, erről az agyra hasonlító „umó-gumóról”, fényképekről és gipszagyvelőkről.

Citromkopogás, nagybőgő-táncoltatás, szamárbőgés, pávarikoltás, felzabált ének, felzabált „én”-ek és sok-sok karfiol. Kár lenne kihagyni. Mindenkinek van egy karfiolja, és ha egy kicsit használja, akkor már tudja, hogy ott a helye a karfiol közepében, a Kosztolányi nézőterén, hogy megkóstolja Gábor főztjét Tolnai-fűszerezéssel és egy kis Döbrei-rántással — a nagybőgőn tálalva. Éljen a karton, éljen a karfiol!

Az előadás elkészítésében részt vett még Konstantin Stefanović, aki a zenét szerezte, Szűcs Dávid, aki a zeneszerző munkatársa volt, Ružica Inić, aki énekhangját adta a zenei aláfestéshez, és Milan Jančurić hangmérnök.

Melegen ajánlom tehát mindenkinek a karfiolt. Vagy hidegen. Hiszen úgy is jó. A karfiol mindenhogy jó. Mert ő a karfiol. Ne féljetek tőle. Lehet, hogy most még nem értitek őt, de az előadás után minden kérdés megválaszolódik, minden köd felszáll. És kisüt a karfiolnap.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Rockoperával (is) ünnepel Zenta
Színház
Facebook

Támogatóink