''Elpusztult a magyar klasszicizmus egyik szép emléke, a beodrai Karátsonyi-kastély, az Ybl Miklós tervezte zsombolya-csitói Csekonics-kastélyt maga a grófi család bontatta le, mert lecsökkentett birtokából képtelen volt fizetni a tetemes építményadót. A zárgondnokság, a végrehajtó ismerős fogalmak lettek a szalonokban, ahol korábban vadászatokról, lóversenyekről, bálokról, fényes partikról szövődött a társalgás. A műemlékek barátjának sietnie kell, ha még látni szeretné az összedőlés határára jutott temesvajkóci Mocsonyi-Bissingen-Nippenburg-kastélyt, vagy a Fernbach család pusztuló rezidenciáját Babapusztán” - olvashatjuk Podhorányi Zsolt Mesélő délvidéki kastélyok című kötetének fülszövegében, amelynek az alcíme: Mágnások a Bácskában és a Bánságban 1700-1920.
A szerző a Bácska és a Bánság kastélyainak, egykori tulajdonosainak életébe, sorsába enged bepillantást, eredeti források, a még élő leszármazottak elbeszélése alapján mutatja be a hajdani földbirtokos családok életét. Munkája során feltárja az épített örökség jelenlegi állapotát, miközben az anekdotákról sem feledkezik meg. Noha a gazdag összeállítás főleg az arisztokráciáról szól, mindenki megtalálja benne a maga történetét.
- Műfaját tekintve a könyv a történeti összefoglalás és a képes album határterületén található, mert az volt az elképzelésem, hogy a képek ne pusztán illusztrációk legyenek, hanem ugyanolyan súllyal szerepeljenek, mint a szöveg. Arra törekedtem, hogy ezeket a régi történeteket, amelyeknek a segítségével talán egy kicsit jobban megismerhetjük önmagunkat, élvezhető és olvasmányos formában adjam tovább. Mindig elmentem az adott területre, igyekeztem feltérképezni, lefényképezni a kastélyt, leírni az épülettörténeti tényeket, megszólaltatni, akiket még lehet. Az információk részint a hozzátartozókkal való beszélgetésekből kerültek be az anyagba, valamint a korabeli újságokból, forrásokból. Nagyon sok régi történetet, anekdotát jegyeztem le, amit hosszú nemzedékek során egy család szájról szájra adott egymásnak. Míg a 19. században ezek a történetek inkább kissé édeskések, a 20. században tragikussá válnak, mert a határon túlra került birtokos nemesség nézett először szembe a történelmi jog és vagyon elvesztésével - vázolta a munkáját Podhorányi Zsolt a csókai könyvbemutatón, melyet szép számú érdeklődő előtt a Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület székházában tartottak meg. A könyv azért is értékes, mert Bács-Bodrog és Torontál vármegyéről gyűjteményes, kastélytörténeti kiadás még nem jelent meg. A közvélekedésben ugyanis az tükröződik, hogy errefelé a földbirtokosok nem építettek jelentékeny kastélyokat, amit a kiadvány igyekszik megcáfolni. Bácskából a kastélyállomány 90 százaléka került bele, de az emblematikus bánsági kastélyok is megtalálhatóak. Mivel felénk még nincs igazi kultusza a kastélytúráknak, a válogatás turisztikai kedvcsináló is lehet. Annál is inkább, mert vannak jó példák, kiváló állapotban lévő, látogatható kúriák, amelyeket érdemes megnézni.
Podhorányi Zsolt tulajdonképpen egy sorozat elkészítésére vállalkozott, hiszen a Mesélő délvidéki kastélyokat megelőzte a Magyarországra vonatkozó Mesélő kastélyok című munkája, de tervezi a felvidéki és az erdélyi kastélyok bemutatását is. A rendkívül tetszetős könyv öt év alatt, javarészt magánvállalkozásból jött létre, kiadása körül a budapesti Szobek Bt. és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet bábáskodott, amit a szerző külön is megköszönt Hajnal Jenő igazgató úrnak.
Az esten a kötetből Korhecz Imola olvasott fel részleteket, Csonti István röviden ismertette a csókai kastély történetét - mely helyet kapott az összeállításban -, a gyűjtők csoportja Vágó József vezetésével kiállítást készített.
A rendezvény legizgalmasabb része viszont még ezután következett, a jelenlévők ugyanis bebocsátást nyertek a közelben lévő Marczibányi-Lederer-kastélyba. Ez a látogatás azért számított különlegesnek, mert az ajtaját a kíváncsiskodók előtt zárva tartják. Az impozáns objektum nagyobb része elhagyatottan, üresen áll, csak a földszinten használ egy-két szobát irodahelyiségnek egy mezőgazdasági vállalkozás. A jelen lévő kisiskolások bizonyára még sohasem léphették át ennek az épületnek a küszöbét, pedig már sok érdekes történetet hallottak róla. Szívbemarkoló séta volt. A valamikori szépséget, eleganciát még nem sikerült teljesen tönkretennie a nemtörődömségnek és az enyészetnek. De valamennyien éreztük, a képzeletbeli homokórán lassan leperegnek a szemek.