Az esemény, amelyet a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt jelentőségűként jegyez, egyben múltidéző találkozója is volt az első Gyöngyösbokrétán részt vett négy falu, Doroszló, Kupuszina, Szilágyi és Gombos mai hagyományőrzőinek.
A zenés, dalos, táncos összejövetel kezdetén a Kultúrház udvarán egy nem mindennapi embernek állítottak emléket. Tamaskó József, a méhész, a feltaláló, a Gyöngyösbokréta megálmodója és alapítóinak egyike, a tűzoltó, a malmos egyszerű kubikos ember volt, de alkotása révén világhírűvé vált, ugyanis — saját szavaival élve — sikerült megalkotnia a tökéletes kaptárt. Műve az összetartozást és a szorgos munkát jelképezi, akárcsak az a mondata, amelyet gyakran idéznek: „Széthull és elvész a legszebb nyáj is, amelynek nincs pásztora, és lemarad az a nép, amelynek nincsenek oktatói, fáklyahordozói”. Az emlékhelyet a bajai Szent Andor Mézlovagrend tagjai leleplezték le és ft. Verebélyi Árpád szentelte meg.

A gombosi hagyományőrző magyarság, az Arany János Magyar Művelődési Egyesület, a Tamaskó József Méhészegyesület és az Önkéntes Tűzoltó Testület öt éve tudja, hogy 2013-ban Gombos lesz a Durindó és a Gyöngyösbokréta házigazdája. Mindenki nagy örömmel fogadta, hogy a legnépesebb népitánc-szemle az ötvenedik évfordulóra ismét visszatért a kiindulópontjához.

Az egybegyűlteket Izabela Šerić Hódság község, Rupa Attila Gombos helyi közösség, Klenanc József pedig az Arany János MME nevében köszöntötte. Dr. Korhecz Tamás, az MNT elnöke ünnepi gondolataiban arra utalt, akik nyitott szemmel járnak a pátriánkban, azok látják és tapasztalják, egyre több rendezvényünk és emlékművünk van. Mindez arról szól, hogy a vajdasági magyarság számában megfogyott ugyan, de erejében, alkotókészségében továbbra is elszánt és gyarapodó közösség. A Durindó és a Gyöngyösbokréta a több évtizedes hagyománnyal, tömegességével, minőségével egyedülállónak számít. Nemcsak a fiatalokat és az idősebbeket, az egykori és mostani nemzedékeket köti össze, hanem mindazokat is, akik Vajdaság legkülönbözőbb helységeiben ápolják, gazdagítják a magyar kultúrát.

A szemlét Szabó Gabriella, a fesztiváltanács elnöke nyitotta meg, és a többi között hangsúlyozta: az ötvenedik Gyöngyösbokréta legyen mérföldkő és kapu, amelyen át egy új korszakba lépünk, de amin vissza is tekinthetünk elődeinkre, és köszönetet mondhatunk nekik, hogy létrehozták azt, amit nekünk már csak folytatni, őrizni, ápolni, továbbvinni kell.

A Vajdaság minden magyarlakta szegletéből érkezett „durindósok” két színpadon mutatkoztak be. A színházteremben elsőként a tavalyi Bodor Anikó-díjas csókai Csalogány asszonykórus lépett a közönség elé, majd a helybeli Fiatal Bazsarózsa népdalkör következett. A Gyöngyösbokréta nyitótáncát a házigazda Arany János MME legkisebbjei adták elő, utánuk a felnőtt tánccsoportnak tapsolhattak a jelenlévők.

Hajnal Viktor, az Arany János MME és a fesztivál szervezőbizottságának elnöke elmondta, mottójuk és jelképük, a nyitott kapu, a vendégek üdvözlésén kívül számos más jelentést hordoz magában.

— Gomboson minden intézmény annak jegyében munkálkodott, hogy tisztelegjen 1936, az első Gyöngyösbokréta megszervezésének éve előtt. A Durindó 1700 résztvevője nagy kihívás volt az 1500 lakost számláló településünknek, de vettünk egy nagy levegőt, és sikeresen leküzdöttük ezt az akadályt is.

Vasárnap ismét a négy hagyományőrző település táncosai nyitották a napot, majd a Szent László római katolikus templomban megtartott áhítaton ft. Verebélyi Árpád megáldotta a szemle lobogóját és a csoportok tagjait. Az ünnepi felvonulás után Pásztor István, a Tartományi Képviselőház elnöke beszédében a nyugat-bácskai magyarság nyitottságát és előretekintő készségét emelte ki.

Hogy a más-más korosztályokat közelítsék egymáshoz, meghívást kaptak a Kálmány Lajos népmesemondó verseny, a Szólj, síp, szólj!, a Középiskolások Népművészeti Vetélkedője és a Kőketánc legjobbjai. Műsorukat, amely egyben azt is bizonyította, a felnövekvő generációk féltő gonddal őrzik népzenei hagyományunkat és anyanyelvünket, Nikowitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövete nyitotta meg.

Az idén a fesztivál művészeti szakbizottsága a muzslyai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület hagyományőrző énekeseit és citerásait tüntette ki a Bodor Anikó-díjjal.

A Durindó és a Gyöngyösbokréta számos kísérőrendezvényt is kínált az érdeklődőknek, például az újonnan létrehozott tájház megtekintését.