Mottó: „Ha fát ültettél, türelemre van szükséged. Nem húzhatod ki naponta a földből, hogy megnézd, mennyit nőtt a gyökere” (Alexander Oakwood).

Mint ismeretes, a nevezett esztendőben jegyzett „rianást” az anyaországiak Határtalanul! elnevezésű honismereti körútja hozta negyven diák és öt kísérő tanár részvételével. A tisztességesen elvégzett munka eredményeképpen a klauzálosok nemcsak a soron következő esztendőkben kapták meg e projektumhoz a szükséges pályázati támogatást, hanem idővel újabb elemekkel is bővíthették elképzeléseiket. A legújabb, TÁMOP 3.3.14 B azonosító számú, Testvériskolai kapcsolatok — Múlt és jelen két Vásárhelyen elnevezésű projektumuk a torontál- és a hódmezővásárhelyi tizenéveseket szólította meg. Az említett tervezet moduljait a debellácsi kollégák szakmai észrevételeivel erősítve az „odaáti” iskola pedagógusai dolgozták ki. Harminc tanuló aktiválásával, akinek rendhagyó délutáni pluszórákon mutatták be városa dél-bánsági testvértelepülését, illetve annak vallási, kulturális, sport, oktatási és egyéb jellegű ünnep- és hétköznapjait.

Az interaktív program korai, tavaszi csúcspontja a háromnapos szakmai találkozó volt, melyre a torontáli iskolából tizenöt magyar tannyelvű nyolcadikos érkezett osztályfőnöke, Győri Lukács Éva tanárnő, továbbá a koordinátori szerepet is betöltő biológiatanára, Martinek Imre vezetésével. Különös tekintettel a szerbiai törvényeknek az általános iskolások külföldre utaztatására vonatkozó rendelkezésére, a kapcsolódó logisztika zökkenőmentességéhez a diákok szülein kívül a falu József Attila Művelődési Otthona is hozzájárult. Az étkezés (a Fekete Sas szálloda éttermében, a szálláshelyen, illetve az ópusztaszeri Kemencés Csárdában), az elszállásolás (a mártélyi Bodnár Bertalan Természet- és Környezetvédelmi Oktatóközpont ifjúsági szállójában) és az úgynevezett bilétás programok (például az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékparkban) költségeit teljes egészében a házigazdák állták. A találkozó második, ez év augusztusának derekára tervezett hatnapos felvonásában a torontáliak színeit a hetedikesek korosztálya képviseli majd.

Addig viszont maradéktalanul folytatód(hat)nak az előkészültek, az elszámolások, az ünnepek s az őket követő keményebb napok. Kiegészítve mindezt a sztrájkhangulatban érlelődő év végi hajrákkal, érettségi záróvizsgákkal, ballagásokkal... Legalábbis az „innenső oldal” szemszögéből vizsgálva.

A folyó év március 30-a és április 1-je között megrendezett hódmezővásárhelyi találkozó keretében ellátogattak a református ótemplomba és a Belvárosi Fazekasházba is. Mi több, a hirtelen kezdődő kora esti zápor idején a diákok a városháza termeibe is bébocsáttatást nyertek. A napközbeni foglalkozásokhoz a három működési alapegységre tagolt vásárhelyi tanintézmény úgynevezett felsős részlege gondoskodott helyszínről. Új színezetet kapott általa az iskola sportcsarnoka, az alkalmi diszkóvá avanzsált diákmenza... Ráadásul a tanórák is, melyek mélységében a vendégek is megmártózhattak.

A képkockákkal gazdagon illusztrált, témaközpontú beszámolókat Virág Balázs hetedikes diák, illetve Kis-Bicskei Róbert és Ugrai Edina pedagógusok készítették. Ópusztaszeren a Feszty-körkép megtekintése után jutott idő a skanzen fontosabb épületeinek (iskola, szélmalom stb.) bejárására is, továbbá egy rendhagyó hangszerbemutatóra Guszti bácsi és Gábor népzenész-alkalmazottak közreműködésével. A vásárhelyi kapcsolatok magyarországi munkafolyamatainak koordinálását ezúttal is Kovács Szabina tanárnő vállalta.

Jegyzetünk, mely által — annak tömörsége ellenére — bontogatni tetszenek a képzelet szárnyai is, elsősorban a vendéglátóink igyekezetét hivatott méltatni. Ország és világ előtt. Hiteles igazolásképpen, hogy a merészen megálmodott vásárhelyi álmok minden tekintetben még sokáig életképesek lehessenek.