Mentés az utókornak — könyv formájában

Mentés az utókornak — könyv formájában

A Forum Könyvkiadó Intézet 1957. február 8-án alakult meg. Mennyire meghatározó vagy esetleg nehéz örökség az elmúlt hat évtized, és mire kötelezi az intézmény vezetőjét és munkatársait? Erre és más kérdésekre kértünk választ Virág Gábor igazgatótól.

— Ha végignézünk az elmúlt hatvan éven, azt látjuk, hogy a Forum mindig is értékteremtő és -megőrző intézmény volt. A könyvkiadói tevékenység mellett a vezetői számára fontos volt az irodalmi kultúra menedzselése, alakítása, pozícionálása, az irodalmi hagyományaink megőrzése és feltárása. Nagyon impozáns ama személyek névsora, akik valamiféleképpen kötődtek a kiadóhoz: vezetői, szerkesztői, munkatársai, szerzői voltak, alakították az intézmény arculatát. Olyan múlt ez, olyan szellemi gazdagság, amelyre nemcsak a kiadó mostani munkatársainak, hanem az egész közösségnek büszkének kell lennie. A hatvanéves jubileumot arra szeretnénk felhasználni, hogy megemlékezzünk ezekről az emberekről és művekről, ezért egyfajta olvasási kalandra hívjuk mindazokat, akiket valamilyen formában érdekel a könyvkiadás, az irodalmunk, a képzőművészetünk, a tudományos életünk, hogy velünk együtt tekintsék át ezt a könyvtárnyi anyagot, hogy együtt lapozzuk fel újra a hat évtized legjelentősebb kiadványait. Megpróbálunk minden könyvszakmai eseményt, minden könyvbemutatót felhasználni, hogy minél több olvasónk figyelmét felhívjuk erre a kincsre.

* Milyen szempontok alapján állítják össze egy-egy év könyvtermésének a tervét?

— Évente átlagban huszonöt-harminc címszót jelentetünk meg, a tavalyi évben ezt a számot — elsősorban az anyaországi támogatások emelkedésének köszönhetően — sikerült megnövelnünk. Igaz, megfeszített munkával, de harmincnégy új könyvet tudtunk letenni az asztalra. A tervezésnél mindig a minőség a legmeghatározóbb, tartjuk magunkat ahhoz, hogy érték legyen az, amihez a nevünket adjuk. Nagyon sok kéziratot kapunk, számos ötlettel keresik meg a kiadót, nem múlik el olyan hét, hogy ne fordulnának hozzánk négy-öt könyvtervvel. Persze próbáljuk figyelembe venni a generációs szempontokat is, ügyelünk rá, hogy az idősebb szerzőktől a legfiatalabbakig mindenki képviselve legyen a repertóriumunkban. Továbbra is fontosak a hagyományok, a tavaly indult Újraolvasó sorozatunkban olyan kéziratokat tervezünk kiadni, amelyek még nem jelentek meg, vagy már nem hozzáférhetőek, mi mégis úgy érezzük, hogy érdemes ismét felhívni rájuk a figyelmet: ebbe a sorba tartozik Herceg János Szikkadó földeken vagy Munk Artúr Bácskai lakodalom című kötete. Az elmúlt években a lehetetlen körülmények ellenére is egy újabb irodalmi generáció fejlődött ki: úgy gondolom, hogy Terék Anna, Bencsik Orsolya, Sirbik Attila, T. Kiss Tamás, Fehér Miklós, Barlog Károly, Bíró Tímea, Kocsis Árpád, Antalovics Péter, Benedek Miklós, Fehér Viktor kézirataira a jövőben is hatványozottan kell figyelnünk. Fontos számunkra a többműfajúság is, habár a Forum elsősorban szépirodalmi kiadó, de a helyzetünkből adódóan igyekszünk más területekre is koncentrálni, elsősorban a képzőművészeti, néprajzi, művelődéstörténeti, filozófiai, helytörténeti munkákra. Megpróbáljuk az éves tervet úgy összeállítani, hogy mindenki találjon az érdeklődésének megfelelő könyveket, de kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a gyerekeket is minél előbb rászoktassuk az olvasásra. A Forum Könyvkiadó egyik legsikeresebb könyve is a gyermekekhez kötődik: a Messzike című gyermekvers-antológia a maga idejében 25 000 példányban kelt el, ez a legnagyobb példányszám a kiadó történetében. A tavalyi évben egy érdekes kísérletbe is belekezdtünk: a magyarországi Pliage Alapítvánnyal közösen egy gyerekeknek szóló filozófiai sorozatot jelentetünk meg, ezzel is hangsúlyozva, hogy mindig komolyan kell venni a legkisebbeket. A Descartes és a Gonosz Szellem című kiadványunkkal reményeink szerint nagyon sok iskolába és óvodába is eljutunk az idén.

* Bizonyára nem tévedek, ha azt mondom, hogy a kiadónak elsősorban nem a piacról kell megélnie, ezért munkájában előtérbe helyezheti az úgynevezett kultúrmissziót.

— Nagyon jóleső érzés, ha egy-egy kiadványunkat sokan érdemesnek tartják megvásárolni, elolvasni, de közintézményi státuszunknak köszönhetően megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy olyan kéziratokat is megjelentessünk, amelyekről tudjuk, gazdaságilag nem lennének versenyképesek. Itt elsősorban az értékmegőrző feladatot próbáljuk szem előtt tartani, példaként a képzőművészeti kismonográfiák sorozatát említhetném. Azokra a képzőművészekre próbáljuk felhívni a figyelmet, akik valamiképpen kötődnek Vajdasághoz, az itteni régiók művészetéhez. Ugyanez az Újraolvasó sorozatról, a művelődéstörténeti és a helytörténeti kiadványokról is elmondható. A felsoroltakkal valóban egyfajta kultúrmissziót próbálunk teljesíteni.

* Tudjuk, hogy a Forum könyvei nem túl nagy példányszámban jelennek meg, de mi sem vagyunk már annyian, mint ötven évvel ezelőtt. Akadtak azonban olyan kiadványok, amelyek teljesen elfogytak, vagy megérték a második kiadást.

— Sok ilyen könyvünk van. Az utóbbi időben igyekszünk rengeteg helyen megjelenni, könyvbemutatókat szervezni — néha hetente három-négy helyszínre is eljutunk. Az egyik legnépszerűbb kiadványunk a magyar nyelv tanulását segítő Szia! Jó napot! Viszlát! című nyelvkönyv, gyakorlófüzet és tanári kézikönyv. A szerb—magyar középszótár is nagyobb példányszámban került ki a nyomdából, mert nagy volt iránta az érdeklődés, emellett a fiatal szerzőink esetében is előfordul, hogy elfogynak a könyveik. T. Kiss Tamás Tükörtestvér című ifjúsági regénye négy kiadást élt meg, és Toma Viktória Szél Jankóról szóló gyermekkönyveit, valamint Fehér Viktor Vërbicai népszokások című kötetét is többször újra kellett nyomtatni.

* Hogyan terjesztik a könyveket Vajdaságban és Magyarországon?

— A Könyvet a szórványba! programunk, melyet az NKA és az MNT támogatott, lehetővé tette, hogy olyan településekre is eljussunk, ahol a magyarság szórványban él. Nagyon sajnálatos, hogy Vajdaságban szinte teljesen leépült a könyvesboltok hálózata, szomorúan tapasztaljuk, hogy olyan városok, mint Zenta vagy Szenttamás sem tudnak már eltartani egy magyar könyvesboltot. Mindenkinek az online könyvrendelésünket tudom ajánlani, a honlapunkon — www.forumliber.rs — valamennyi kiadványunkról tájékozódhatnak az érdeklődők, különféle kedvezményeket kínálunk, a postaköltséget is mi álljuk. Három évvel ezelőtt elindítottuk az e-könyvek forgalmazását, ebbe a csoportba azok a kiadványok tartoznak, amelyeket nyomtatásban már nem jelentetünk meg, de szükségesnek tartjuk, hogy elérhetőek maradjanak. Magyarországon elsősorban a határon túli kötetek forgalmazásával foglalkozó Xantum Librare céggel működünk együtt. Ott is az online rendelés a legbiztosabb, az ő honlapjukon és a www.lira.hu oldalon is megtalálhatóak a kiadványaink. Budapesten a Fókusz Könyváruházzal alakítottunk ki együttműködést, ott is minden kötetünk kapható. A magyarországi értékesítés esetében gondot okoz a könyvek átszállítása a határon, másrészt nem tudjuk előállítani azt a példányszámot, amely ahhoz szükséges, hogy köteteink Szegedtől Győrig, Debrecentől Pécsig minden könyvesboltban megvásárolhatóak legyenek, és akkor még nem is beszéltünk a többi határon túli területről.

Az elmúlt években találtuk ki, hogy társkiadásban jelentetünk meg műveket, és büszkén elmondhatom, hogy a legnagyobb szépirodalmi kiadók, például a Magvető és a Kalligram, partnert látnak a Forumban.

* Azt mondják, az emberek manapság újságot sem olvasnak nagyon, könyvet pedig még ritkábban vesznek a kezükbe. Valóban így volna?

— Én ezt nem így gondolom, mert sok pozitív példát tudnék felhozni arra, hogy egy-egy könyv után mekkora az érdeklődés. Házhoz kell menni, ezt segíti elő a könyvbuszozás is. Az emberek elé kell vinni mindazt, ami megjelenik nálunk. Az olvasási szokásaink valóban átalakulóban vannak, az elmúlt évtizedekben olyan konkurens formák jelentek meg, mint a televízió, az internet és a közösségi média. Ezek megváltoztathatják a berögződéseinket, illetve azt is, hogy hogyan, mikor és milyen szövegeket olvasunk, viszont a könyv olyan kiválthatatlan forma marad, amelyre mindenképpen szükség lesz a következő évtizedekben, évszázadokban is. Úgy gondolom, nem mindent kell kinyomtatni, de azokat az értékeket, amelyek meghatároznak bennünket, illetve jellemzőek ránk, könyv formájában is át kell mentenünk az utókornak, mert még mindig ez az egyik legmegbízhatóbb információhordozó.


A nyitóképen Virág Gábor (Dávid Csilla felvétele)

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink