Az úgynevezett Fiskális Tanács szerint a szerbiai államháztartás fenntarthatóságához szükséges megtakarításokat csak úgy lehetne megőrizni, ha az állami bér összege 2017-ben, a nyugdíjé pedig 2018-ban is változatlan maradna. Emellett ajánlatos volna az eddigi 15 000-en felül további tízezrekkel csökkenteni az állami alkalmazottak számát.
Röviden összegezve és egy cseppet sem cinikusan fogalmazva, hanem pontosan ellenkezőleg, a valóságot figyelembe véve kijelenthető, hogy Szerbia továbbra is a mélyrepülés világrekordjának megtartására, illetve megdöntésére készül.
A nagyvilágban elvétve még talán akad olyan ország, ahol a bér és a nyugdíj évtizedek óta néhány centtel alacsonyabb, Európában azonban mér réges-régóta nincs ilyen állam. Természetesen a gazdaság fellendítésének kézzelfogható programjáról, az ipar és a mezőgazdaság valódi modernizációjáról, az oktatás és a kutatás gyors fejlesztéséről, illetve az infrastruktúra átfogó rekonstrukciójáról egy szó sem esik.
Arról azonban igen — a külföldi küldöttségeknek tartott állami díszvacsorákon és hivatalos tárgyalásokon —, hogyan lehet teljesen kivéreztetni az itt élő polgárokat. A pénzügyi kormányzat, illetve a nemzetközi pénzügyi felügyelet emberei azonban meg sem rezzennek az itt élő emberek életszínvonala láttán. A pezsgőspoharak koccintása közben ez egyébként is nehéz volna, mert még kifröccsenne az isteni nedű.
Idejönnek az IMF képviselői, és bércsökkentésről, a bér és a nyugdíj befagyasztásáról, valamint munkahelyi létszámstopról beszélnek egy olyan országban, ahol az emberek túlnyomó többsége csak néhány száz eurós bérből vagy nyugdíjból tengődik évtizedek óta. Megkockáztatom, hogy egy IMF-alkalmazott néhány tízezer eurós bért, jutalékot és még ki tudja, mit vehet fel akár havonta vagy kéthavonta.
Milyen embernek kell lenni ahhoz, hogy ilyen anyagi, intézményi és — nyugodt szívvel ki lehet mondani — háttérhatalmi támogatással valaki a harmadik világ országainak színvonalán fuldokló társadalmakat évekig kioktasson, illetve a helyi politikai elit asszisztálásával sarcoljon? Milyen embernek kell lenni ahhoz, hogy egy ország, jelen esetben Szerbia kormányának pénzügyi és kül-, illetve belgazdasági képviselői legyünk? Hogy fogadásokon vegyünk részt kül- és belföldön, parolázzunk az IMF revizoraival, és közben ne égjen le az arcunkról a bőr amiatt, hogy az ő országaikban a melósok is egy-kétezer eurós bérből élnek — néhány száz helyett.
Kattinson az alábbi képre és tekintse meg a szerző adatlapját is!
Talpai Lóránt
