Az udvarból fényképezve - A szerző fotója

Zenta központi részében található az az épület, amelyet a helybeliek internátusként emlegetnek, habár a falai között már régóta nem hallatszik gyermekzsivaj. Rendkívül elhanyagolt állapota, leromlott állaga miatt lassan a város egyik szégyenfoltjává vált. Az utóbbi időben - más lehetőség híján - a Kéz a Kézben Értelmi Fogyatékosok és Segítőik Civil Szervezete rendezkedett be két nagyobb helyiségben. A napközi otthonban, amelyet a Gyermekjóléti Akciótervből kapott pénzből rendeztek be, általában tíz-tizenöt sérült gyermek és fiatal töltötte a délelőttjeit. Annak ellenére, hogy az egyik szoba a vizes falaival és szakadozó mennyezetével szinte életveszélyesnek számított. Most az ő gondjuk is megoldódni látszik, ugyanis a Tartományi Fejlesztési Alap eszközeiből, az önkormányzat hathatós támogatásával megkezdődött az objektum felújítása.
- A város 1870 késő őszén vette meg Bilicki Menyhárt családi házát, amely a jelenlegi internátus helyén állt. Itt nyílt meg a második községi óvoda. A talajvíz miatt az épület nemsokára annyira megrongálódott, hogy le kellett bontani. Ekkor az illetékesek egy új, több száz férőhelyes óvoda létesítéséről határoztak, amely 1872 őszére Sterberg Ernő városi főmérnök tervei alapján posztbarokk és klasszicista stílusban el is készült. A kivitelező Regdon Ferenc szegedi kőművesmester volt. A városatyák azonban úgy gondolták, az egészségügynek nagyobb szüksége van az intézményre, és ideiglenesen átengedték kórházi célokra. 1888-ban hozzáépítették a bonctermeket, vagyis az udvari belső szárnyat, 1900-ban pedig a másik részt, a szolgálati gondnoki lakást. A tervezett két évből azonban hetven lett, ugyanis a városi kórház itt működött egészen 1942-ig. A későbbiekben egészségházként és tüdőgondozóként funkcionált, később pedig diákotthon, közismertebb nevén diákinternátus lett belőle. Vagyis a legkisebbeknek szánt szép klasszicista épület óvodaként egyetlen napot sem dolgozott - szolgált egy kis érdekességgel Tari László, a zentai helytörténet kutatója és kiváló ismerője.
A tervek szerint a tatarozás után az épület nagyobbik szárnyában edukációs központot rendeznek be, ahol a civil szféra és a különböző polgári egyesületek tarthatnának foglalkozásokat, át- és továbbképzéseket. A kisebbiket a jövőben is a Kéz a kézben civil szervezet rendelkezésére bocsátják. A projektum harmadik szakasza az udvari részre, az internátus egykori konyhájára és menzájára vonatkozik, ahol a nehezen szocializálódó gyermekek, fiatalok, valamint a kerekes székes emberek kapnának helyet.
Barsi Márta, a községi tanács tagja elmondta, a tervezési ár alapján az edukációs központ kialakítása nyolcmillió dinárba, a sérült gyermekeknek készülő helyiségek négymillió dinárba kerülnek, az utolsó fázis munkálatait, amelyekre később kerül sor, majdnem hatmillió dinárra értékelik. A felújítási idő négy-öt hónap, vagyis az átadás még ebben a félévben megtörténik.
Rác Magdolna reményét fejezte ki, hogy az adaptáció után megfelelő körülmények között foglalkozhatnak védenceikkel. Jelenleg a Népkertben lévő Pionírotthonban húzódtak meg, de nagyon várják azt a napot, amikor visszatérhetnek az újjávarázsolt napközi otthonukba. Óriási erőfeszítéssel igyekeznek megkönnyíteni a segítséggel élők mindennapjait, és már előre örülnek annak, hogy a jövőben sokkal kellemesebb környezetben folyhatnak azok a műhelymunkák, amelyek előremozdítják az értelmi fogyatékos fiatalok szellemi és fizikai fejlődését.
Juhász Attila polgármester szerint fontos azoknak a szervezeteknek a támogatása, amelyek részt vállalnak egy új szemlélet kialakításában, segítik a mássággal élők társadalmi integrációját. Különösen jelentős ez napjainkban, amikor egyre nagyobb teret hódít a kirekesztés, az agresszió, a hátrányos megkülönböztetés.
A munkálatokat megtekintette Varga László, a VMSZ szerbiai parlamenti képviselője is, és a következőket hangsúlyozta:
- A vajdasági magyar politikumnak napjainkra súlya lett a Vajdaságban. Ez azt is jelenti, hogy a magyar közösséget érintő jó ötletekhez és kezdeményezésekhez pénzt lehet szerezni. Ez az építkezés bizonyítja, hogy a zentai önkormányzatnak fontos a fogyatékkal élő személyek sorsának a jobbítása, az élhetőbb körülmények megteremtése, de egyben újabb lépést tett annak az elképzelésnek a megvalósítására, hogy a Tisza mente oktatási és kulturális fővárossá váljon.