Szilágyi utcarészlet

,,Az anyanyelven szerzett tudás a leghatékonyabb, a magyar iskola pedig az önazonosság megőrzésének legfontosabb eszköze. Stratégiai célunk, hogy folytassuk az oktatási rendszer anyanyelvűsítését, azaz bővítsük a magyar nyelvű oktatásban részesülők számát és arányát.'' - áll az MNT által összeállított és megszerkesztett oktatásfejlesztési stratégiában.

A szent István római katolikus templom - Tóth Tibor felvételei

2010. augusztus 31-én, egy nappal a tanév kezdete előtt az oktatási minisztérium telefonon arról értesített néhány vajdasági iskolát, hogy mégsem engedélyezi a kis létszámú önálló magyar tagozat megnyitását, hanem tessék összevonni az első osztályt egy már meglévő másikkal! A szilágyi Kiss Ferenc Általános Iskolát is érintette volna a tagozat-összevonás. Szerencsére az információ tévesnek bizonyult, és az összes érintett településen beindulhatott a tanítás. Mindenesetre a rémhír szárnyra kelt, és kellőképpen megzavarta az adott közösség életét. A települések általános iskoláinak sorsa némiképp rendeződni látszott akkor, amikor a Magyar Nemzeti Tanács Közoktatási Bizottságának ajánlása nyomán 2010. júliusában több vajdasági általános iskola esetében vélte indokoltnak a 15 főnél kevesebb tanuló számára magyar tannyelvű tagozatok megnyitását. Ezen iskolák között volt a szilágyi Kiss Ferenc Általános Iskola is. Sajnos azonban a szilágyiak gondjai ezzel a záradékjavaslattal nem oldódtak meg. A napokban újra szárnyra kelt a rémhír, aminek értelmében jövőre valóban sor kerül a tagozat-összevonásokra. A nyugat-bácskai település vezetősége elébe szeretne menni a problémának. A napokban az általános iskolában Barać Lidija iskolaigazgatóval, Horvát Bélával, a helyi közösség tanácsának és a József Attila Művelődési Egyesület elnökével, Balla Tiborral, a helyi közösség titkárával, és Orcsik Károly plébánossal beszélgettünk el az előállt helyzetről.
- A miloševići időkben sem bántották a magyar iskolákat - kezdi a beszélgetést Horvát Béla - akkor miért kell bennünket most tagozat-összevonással rémisztgetni. Nincs értelme gazdasági oldalról nézni a dolgot, hiszen a történet már rég nem erről szól, egy 6 vagy 7 tanulólétszámú osztályt fenntartani persze, hogy nem rentábilis.
Horvát Béla szerint, ha tagozat-összevonásra kerül sor, akkor az a szilágyi magyarság végét jelentené. Az utazási kényszer arra sarkallná a szülőket, hogy szerb osztályba írassák gyermekeiket. Mint mondja több szülőtől is hallotta, hogy amennyiben tagozat-összevonásra kerül sor abban az esetben szerb osztályba íratnák gyermeküket. Jelenleg az iskolában nyolcadik osztályig tanulhatnak magyarul a fiatalok, ha összevonják a tagozatokat, akkor automatikusan megszűnnének a felső osztályok, és ebben az esetben a diákoknak utazniuk kellene (egyetlen szomszédos településen sincs magyar tagozat).
Ft. Orcsik Károly hozzáteszi: a tagozat-összevonásokkal a település kulturális élete is veszélybe kerülne, hiszen ha a fiatalok nem lesznek helyben, akkor nem lehet majd őket bevonni a munkába. A főtisztelendő elmondja, hogy mostani megmozdulásuk célja a figyelemfelkeltés, az, hogy odafigyeljenek a településre, abban bíznak, hogy így megakadályozhatják az osztály-összevonásokat.
Barać Lidija iskolaigazgató arról számol be, hogy összesen 48 magyarul tanuló diákja van az intézménynek, ennek ellenére a nebulók kimagasló eredményeket érnek el a különböző községi és országos megmérettetésen.
- Pedagógiai szempontból semmiféle pozitív oldala sincs az osztály-összevonásnak, hiszen a tanár, vagy a tanítónő nem tud minden gyerekkel egyformán foglalkozni. A kis létszámú tagozatokban sokkal eredményesebb munkát tud végezni a pedagógus, és ez az eredményeinken is meglátszik. Gyermekeink az általános iskola elvégzése után a középiskolákba a felvételi vizsgát 100 százalékos sikerrel teszik le.
Balla Tibor titkár elmondja, hogy 100 esztendővel ezelőtt körülbelül 1400 lélek lakta a települést, manapság is közel ennyi ember él a faluban, azzal a különbséggel, hogy az őslakosok - a magyarok száma - megfeleződött.
- Nincs munkalehetőség, nehezen élnek az emberek, és ha sor kerül a tagozat-összevonásra, akkor több pedagógus, tanárember az utcára kerül. åk vélhetően máshol, esetleg a városban keresnek majd munkát, vagyis elhagyják Szilágyit - mondja Balla. Ennek a folyamatnak beláthatatlan következményei lennének, hiszen olyan emberek, értelmiségiek vándorolnának el, akik idáig a falu kulturális, szellemi és vallási életét irányították, hordozták a vállukon.
Ft. Orcsik Károly elmondja, hogy hamarosan - a tervek szerint tavasszal - elkészül az a gyermekotthon is, ahol legalább 10 gyermeket tudnak majd elhelyezni. A beruházást külföldi adományokból valósítják meg, és több helyi vállalkozó áldozatos munkájával segíti az építkezést. Az otthonban lakó fiatalok a helyi általános iskolában tanulnának, ezúton növelnék az osztályok létszámát.
- Nem ülünk a babérjainkon, vagy sopánkodunk áldatlan helyzetünkön, hanem dolgozunk, keressük a kitörési pontokat. Küzdelmünk nem eredménytelen, erről bárki meggyőződhet és bízom benne, hogy sikerül megőriznünk értékeinket - véli ft. Orcsik Károly.
A szilágyiak a legrosszabbtól tartanak, sajnos félelmük nem alaptalan, hiszen Vajdaságban számos példa van és volt arra, hogyan ment tönkre, sorvadt el egy közösség, egy magyar közösség. A falu apraja nagyja egy emberként küzd a tagozat-összevonások ellen, hiszen érzik, tudják, hogy unokáik jövője a tét. Szilágyi a pusztulástól tartva, de döntéshozóink ítélőképességében bízva tekint a jövő felé.