Megtalálni a családhoz vezető utat

Megtalálni a családhoz vezető utat

Megjelent a Létünk 2017/4. száma

A folyóirat szerkesztősége — leküzdve az anyagi nehézségeket — a 2017. év negyedik lapszámát is elkészítette az olvasóknak.

A legutóbbi kiadványban helyet kapott a reformáció, például Örsi Julianna Törekvések a magyar református egyház szellemi megújulására című munkája kapcsán. Szőke Anna néprajzkutató egy rendkívül izgalmas kutatását mutatja be, melyben a délvidéki karácsonyi népszokásokat gyűjtötte össze. Pastyik László tanulmányában a XIX. századi bácskai és bánsági protestáns papokról olvashatunk.

Kovács Ádám Gábor Az ifjúság mibenléte címmel megjelentetett írásában Karikó Sándor Az ifjúság a globális térben című tanulmánykötetével foglalkozik. Az ifjúság szóba kerülésekor megkerülhetetlen az a mai probléma, hogy a jelenlegi generációknak már csak másodlagos szempontjuk a reprodukció, vagyis a családalapítás. A mai fiatalok kénytelenek előbb egzisztenciát teremteni maguknak, a karriert vagy a biztonságos munkahelyet kell hogy előtérbe helyezzék, és csak ezután következhet az utódokon való gondolkodás. Ennek függvényében vizsgálható a demográfiai kihívás, hiszen a társadalom szempontjából az lenne az ideális, ha minden pár legalább három gyermeket tudna világra hozni. Itt merül fel az idővel kapcsolatos súlyos gond, hogy a felgyorsult világban nehéz egyszerre egészséges egzisztenciát kialakítani, és közben a családot gyarapítani. A technika fejlődése bizonyos értelemben ronthat a helyzeten, hiszen a fiatalabb generációk tagjai úgy érzik, meg kell felelniük az elvárásoknak: „A mai fiatalok kénytelenek folyamatosan kapcsolatban lenni egymással, hiszen ha vétenek ez ellen, akkor a mikrotársadalom, a kortárs csoport kizárhatja őket a köréből, viszont ennek következményeként nem marad sem idejük, sem energiájuk arra, hogy saját gondolataikkal foglalkozzanak, sőt arra sem, hogy megértsék önmagukat. Így csak sodródnak az árral. Ez az értelmezés pontos képet fest az ifjúságra nehezedő nyomásról, világossá teszi a belső harcok struktúráját és az ifjúságnak a társadalommal kapcsolatos enerváltságát.” A szerző megosztja az olvasóval Tari Annamária gondolatát, mely szerint olyannyira fejlett technikai világban élünk, hogy ez már elveszi a fiatalok szabadságát, emellett a generációk közötti interakció is jóval gyengébb, mint a régebbi korokban. Egy másik fontos kérdés, hogy milyen lehetőségek és körülmények állnak a fiatalok rendelkezésére a jövőképük kialakítása és megvalósítása érdekében. Úgy vélem, sokan egyetértenek Kovács Ádám Gáborral, aki szerint a kisebb településeken is gondoskodni kell a fiatalok jövőjéről, hogy csökkenjen a térségünkből való lokális elvándorlás. Már csak ezért az elgondolkodtató írásért is érdemes kézbe venni a Létünk legújabb számát.

A folyóirat főszerkesztője, Mészáros Zoltán lapunknak elmondta, az az elsődleges szempont, hogy tudományos, pontosabban társadalomtudományi, esetleg természettudományi témájú munkák jelenjenek meg a Létünkben.

— Ha egy írásnak tudományos értéke van, az bekerülhet a lapba, legyen a szerzője akár egyetemi hallgató, akár akadémikus. Az eddigi, általam szerkesztett számokban mindkettőre volt példa. Minden írást két független recenzens értékel. Úgy olvassák a szövegeket, hogy közben nem tudják, ki a szerzőjük, és egy munka akkor jelenhet meg, ha ezt mindkét recenzens javasolja. A tematikus számoknál természetesen a téma szakértője, illetve szakértői javasolnak szerzőket, egyébként pedig bárki küldhet cikket, ennek örülünk. 


Az illusztráció forrása: www.pixabay.com

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink