A lassan lebomló nejlonzacskók és flakonok látványa a természetben nem új keletű jelenség. Egy, a közelmúltban elkészült tanulmány szerint már az óceánokban is elképesztő mennyiségű műanyag úszik.

Tudományos alapokon nyugvó becslés, hogy bolygónk álló- és folyóvizeiben több mint 5 billió flakon lebeg vagy úszik. Ezek összsúlya 250 000 tonnára becsülhető. Ez a hatalmas mennyiség nem csak a környezet csúfítja, vagyis nem csupán esztétikai kifogás emelhető ellene. Laboratóriumi kísérletek bizonyítják, hogy az óceánokban, tíz kilométeres mélységben élő állatok szervezetében is kimutatható a műanyag. E tekintetben a Csendes-óceán a legszennyezettebb, a második helyen pedig az Indiai-óceán áll.

A Greenpeace legfrissebb jelentése szerint most ott tartunk, hogy a világ hat legnagyobb műanyagpalack-gyártó cége évente összesen 2 millió tonnányit állít elő ezekből a lassan bomló termékekből. A flakonok elméletileg újrahasznosíthatóak, de a gyakorlat azt mutatja, hogy többségük a vizekben, szeméttelepeken, erdőkben, mezőkön végzi. Az emberek világszerte percenként 1 millió műanyag palackot vásárolnak. A jelenlegi trendeket előrevetítve a „műanyagfogyasztás” a nem is olyan távoli 2021-ig 20 százalékkal fog megnőni. Mindezt elsősorban a palackozott víz folyamatos fogyasztásának elterjedése okozza. A nyugati világ flakonos víz iránti vágya még az ázsiai és a csendes-óceáni régiót is „megfertőzte”. A The Guardian című brit napilap adatai szerint 2016-ban több mint 480 milliárd műanyag flakont adtak el világszerte. Tíz évvel korábban ez a szám „csak” 300 milliárd volt, 2021-ig pedig csaknem 600 milliárdra nő a „fogyasztás”.

Ezeknek a palackoknak a többsége a műanyag termékek gyártása során széles körben alkalmazott polietilén-tereftalát (PET) felhasználásával készül. A palackok begyűjtése és újrahasznosítása egy új iparággá fejlődött. Az ágazat folyamatosan növekvő kapacitásai azonban nem tudnak lépést tartani a műanyag palackok iránti megnövekedett igénnyel. A 2016-ban vásárolt flakonok kevesebb mint felét gyűjtötték be újrahasznosítás céljából. A műanyag a szeméttelepeken és az óceánokban végezte, majd a táplálékláncba kerülve végül a tányérunkban kötött ki. Az ENSZ 2011-ben a tengeri műanyagszennyezést új globális környezeti problémává nyilvánította. Keveset hallani róla, pedig olyan komplex jelenségről van szó, amely az egész óceáni élővilágot, a társadalmat, a gazdaságot és az emberi egészséget is érinti. A geológiai időskálán még a Föld jövőjét is befolyásolja, pontosabban átformálja. Már léteznek megfelelő módszerek a gond orvoslására, de a gyors és széles körű elterjedésük még várat magára.

A műanyag világtengerekben való megjelenésének története a múlt század ’50-es éveire nyúlik vissza. Civilizációnk ekkor kezdett el ipari mennyiségben műanyagot gyártani. Az elmúlt hatvan évben a világ műanyagtermelése a 180-szorosára nőtt. Ha a trendet nem sikerül megállítani, 2050-re az óceánokban a műanyag összsúlya nagyobb lesz, mint a halaké. Mint tudjuk, a műanyag folyamatosan „kopik” a tengerben, mikroszkopikus részecskék válnak le róla, melyeket az algák körülnőnek. A műanyag tehát így kerül be a halak és a madarak testébe, viszont a szűrögető életmódot folytató aljzatlakó élőlények, a kagylók és a tengeri uborkák szervezetébe is bejut. A legmagasabb értékek azonban a nagy testű tengeri gerincesekben mérhetőek: a fókák, cápák, delfinek és bálnák zsírszövetében a műanyag koncentrációja a tengervízben kimutatott értéknek a sokszorosa. A tengeri eredetű élelmiszerek fogyasztása ezért különösen veszélyessé válhat.

Ha tehát a műanyag végül úgyis a szervezetünkben végzi, a jelenlegi trendek alapján lassan oda jutunk, hogy talán jobban járnánk, ha a vízzel, üdítővel együtt magát a flakont is elfogyasztanánk... 

A nyitókép Szalai Attila illusztrációja